𝚈𝚘𝚞'𝚛𝚎 𝙰𝚍𝚘𝚙𝚝𝚎𝚍, 𝙼𝚢 𝙻𝚘𝚟𝚎 ❲𝐒𝐚𝐧𝐇𝐰𝐚 𝐟𝐟.❳ ✓

28

Pár nap múlva elindultunk Incheonba. Nem mondta el hogy mire készül, de azt hiszem sejtem. Nem akarom hogy megcsinálja, de úgysem fogom tudni leállítani.
Út közben Hongjoong és az a másik négy gyönyörűség jött velünk szembe. Elvileg Hongjoong elviszi őket Daeguba, hátha megint csatlakoznak hozzájuk. Viszont ahogy hallottam Yeosang egy pillanat alatt kelt ki magából hogy mit keresek náluk, de Seonghwa gyorsan elhúzott. Kis idő múlva odaértünk a régi házhoz. Egy család lakott ott, pontosabban az anya, az apa, és a lányuk. Nem értették hogy pontosan mit is akarunk, de végül beengedtek.
A szülők szobájába mentünk, ahol engem anno majdnem megöltek. Seonghwa felcsapta Soojin könyvét amit magával hozott.

- Komolyan nem értek ehhez... De akkor próbáljuk meg. - tette le a könyvet a földre. Ezután viszont én elkezdtem szédülni. Annyira, hogy elvesztettem az egyensúlyom is, és neki estem Seonghwának. Utána már nem sokra emlékszek. Valószínűleg el is ájultam. De a lényeg, hogy volt egy apró látomásom ismét Soojinnal, valamint most Seonghwa is mellettem volt. A nővére egy kicsit megszidott minket amiért túl sokat kérünk, de végül mosolyogva mondta hogy megteszi.

Miután felébredtem be is bizonyosodott a találgatásom. Fél szemre mindketten vakok lettünk. El is bőgtem magam. Egyrészt mert láthatom, másrészt mert megtette ezt értem. Kicsit változott... komolyan, vagy öregedett egy kicsit, vagy megszépültek az emlékeim. Nem baj, akkor is csodálatos. Legalább tudom majd szekálni hogy öreg. Ami persze nem igaz, de egyszer szeretnék az agyára menni.

Megköszöntük ennek a családnak hogy egyáltalán beengedtek minket a házukba, majd mentünk vissza. Otthon Seonghwa szobájában a falon át hallottuk ahogy az a négy idióta ordibál. Hongjoong komolyan bevitte őket a szobájába? Igazából mindegy, mivel pár perc múlva csend lett, szóval vagy elmentek, vagy leütötte őket. Nagyon remélem hogy nem kell sokszor találkoznom majd velük.

- Na, most hogy csend van... - zárta be Seonghwa az ajtót, majd leült az ágya szélére engem pedig az ölemébe húzott. - Beszélgessünk~!

- Azt hittem valami mást akarsz. - nevettem el magam és neki dőltem. - Miről akarsz te beszélni?

- Te megint láttad Soojin, ugye? Nem akarsz itt dolgozni? - feküdt el az ágyon, szóval kényelmesen el tudtam helyezkedni rajta. - Szükség lenne rád... Nyitva van a harmadik szemed, és ez egy ritka dolog. Igazából semmit nem kéne csinálnod csak kikérdezni embereket. Egyszerű.

- És ezt te nem tudod megcsinálni?

- Nem. - adta meg az egyszerű választ. - Bonyolult... Ha csatlakozol minden részletet megtudsz.

- Amíg nekem nem kell senkinek eltörnöm a csontjait addig jó... - nyomtam az arcom a nyakához. Adtam oda egy csókot, mire halkan felnyögött. Eddig is ilyen érzékeny volt?
Ezúttal a szájára csókoltam, majd visszatértem a nyakához és megszívtam a bőrét. Egy kicsit eltolt magától és mélyen a szemembe nézett.

- Szeretnéd?

- Huh? Mit? - kérdeztem vissza, mire maga alá fordított. - Oooh... - jöttem rá a célzásra amin egy kicsit felnevetett. - Csinálhatjuk, de most ne órákon át.

- Nem is terveztem. Nem szeretném hogy fájjon utána a hasad. - kezdeményezett egy lágy csókot. Viszont most nem akartam végig alul maradni. Szóval fogtam magam, hirtelen lelöktem magamról és fölé másztam. Bár nem arra a reakcióra számítottam, hogy elneveti magát.

- Mi az?

- Nem áll jól neked a top szerep.

- Csak egy kicsit hagy legyek az~ Te fogsz megrakni engem ígérem. - erre csak egy kicsit elmosolyodott, én pedig el is kezdtem őt csókolni. Jó kis estének nézünk elébe.

♡R