𝚈𝚘𝚞'𝚛𝚎 𝙰𝚍𝚘𝚙𝚝𝚎𝚍, 𝙼𝚢 𝙻𝚘𝚟𝚎 ❲𝐒𝐚𝐧𝐇𝐰𝐚 𝐟𝐟.❳ ✓

05

- Oké srácok, mehettek. - mondtam miután megszólalt a kicsengő. - Kivéve Wooyoungot. - tettem hozzá. Láttam ahogy Sannal egy pillanatra összenéztek, de senki sem szólt semmit. Miután mindenki kiment, kivéve Woot, egyből odamentem hozzá, és leültem a mellette lévő székre. - Segítened kell. - tértem egyből a témára, ő pedig csak bólintott egyet. ‐ San ugye szombaton átment hozzád... Azt hiszem tudom miről beszélgettetek. Először is szeretném ha tudnád, hogy én tényleg csak azt akarom, hogy boldog legyen. De ugye nem tudom megadni neki azt amire szüksége lenne, de te biztos tudsz valamit, amitől jobban érezné magát. Szóval... kérlek segíts. Nem akarom, hogy folyamatosan szorongjon otthon. - nyögtem ki végre az egészet, ő pedig már elő is kapta a telefonját, és írni kezdett.

- San nagyon szereti a plüssöket. - hallottam meg a fordító gépies hangját. - Mondta, hogy kissé üresnek érzi magát otthon, főként a szobájában. Vegyél neki pár plüsst, és foglalkozz vele. És ezt nem úgy értem, hogy menjetek el sétálni, vagy ilyesmi. San nagyon szeret beszélgetni, de egy kicsit félénk. Ha látod rajta hogy valamiről nem mer beszélni, akkor biztasd egy kicsit. - fejezte be végül.

- Rendben, köszi Wooyoung. - mosolyodtam el egy kicsit. - Azért kérlek Sannak ne mondd el hogy ilyet kérdeztem... - szóltam utána gyorsan, mielőtt még elhagyta volna a termet. Csak bólintott egyet, és elment.
Szóval iskola után plüssöket kell vásárolnom, mi? Bár nem igazán értem... Sannak most tele van a szobája könyvekkel, és pár fotóval, és az iskolához szükséges dolgokkal. Miért érzi üresnek? Talán vehetnék neki még egy hangszórót is, hogy tudjon zenét kapcsolni, ha unatkozik.

- Te nem jössz? - kérdezte összezavarodottan San, mikor odaadtam neki a ház kulcsát miután hazavittem.

- Nem. - ráztam meg a fejem. - Még valamit el kell intéznem. Az ebéd a hűtőben van. - mondtam gyorsan, és már ott sem voltam.

Talán furán nézhetett ki, hogy egy férfi megvásárol egy tucat plüsst, majd úgyszint egy tucat csokit, hogy legyen Sannak. Utána beszereztem egy hangszórót, egy könyvet amiről múltkor beszélt, és egy kulcsot a lakáshoz, hogy legyen mostmár neki is. És igen, San elég furán nézett rám, mikor hazaállítottam három nagy szatyorral a kezemben.

- Igen, tudom mit gondolsz. De ez itt mind a tiéd~! - adtam oda neki mosolyogva.

- Hyung... Nincs születésnapom... - motyogta el félénken, de látszott rajta, hogy mennyire is örül neki.

- Ne szerénykedj te butus. Remélem azért egy kicsit örülsz nekik... - hát persze hogy örül, hiszen ezután meg is ölelt. Segítettem neki elpakolni a dolgokat, utána pedig mentem enni, amíg ő mondta hogy megy olvasni a szobájába, hiszen már ebédelt.

- Mit csinálsz? - kérdeztem kuncogva amint benyitottam a szobájába. Az ágyán feküdt, miközben az egyik plüsst a levegőben tartotta.

- Ő a legcukibb. Elneveztem Shibernek. - pillantott rám mosolyogva.

- Shiber? Nem gondoltam volna hogy ennyire megszereted egyből. - csuktam be magam mögött az ajtót és lefeküdtem mellé. Most jobb a hangulat...

- A plüssök a mindeneim... - ölelte magához Shibert.

- Ha tudtam volna, akkor hamarabb veszek...

- És honnan tudtad meg? - nézett rám, amire hirtelen nem tudtam mit válaszolni.

- Uhm... Nem lényeges. Szünetekben folyton hallom ahogy rólad beszélnek. - tereltem el gyorsan a témát.

- Oh, és ha tudnád, hogy mennyien írnak... - hagyta el a száját egy nehéz sóhaj. - Már azt is elmondtam nekik hogy meleg vagyok, de nem segített. Sőt, csak mégtöbben lettek fiúkkal együtt.

- A fél osztályod meleg egyébként. A legtöbben csak azért akarnak barátkozni veled, mert te is közéjük tartozol.

- De attól még kurva sokan vannak. - mondta ki, én pedig eléggé meglepődtem ezen a mondaton. - B- Bocsi... - kapta a szájára a kezét. - Nehéz nem átvenni azt a stílust amit bent látok... Nem akartam káromkodni.

- Semmi baj... Csak próbálj meg ne folyton így beszélni. Nem szeretem ha valakinek mocskos a szókincse.

- Bocsánat... - motyogta el ismét.

- Nem haragszom, San. Egyszer-kétszer véletlenül velem is megesik. Ráadásul sosem tudnék haragudni rád.

- Hyung... - nézett rám ragyogó szemekkel. Ugye nem azt akarja kérdezni, hogy a babák hogyan születnek? - Te már csókolóztál?

- Persze. - újból nyitotta a száját, de inkább megelőztem. - És igen, már lefeküdtem valakivel.

- Oh... - gondolkozott el egy kicsit. - És... Nem mesélnél nekem? Hogy milyen szerelmesnek lenni, meg ilyenek? - kérdezte kissé félénken.

- Dehogynem, szívesen mesélek. - fordultam felé mosolyogva. - Igazából még annyira nem voltam szerelmes sosem, de kisebb fellángolásaim voltak.

- És az milyen?

- Ugyan olyan mintha szerelmes lennél. Megtetszik neked valaki, de hamar eltűnik a varázs. Veled még nem volt ilyen? - kérdeztem rá, de csak a fejét rázta.

- Igazából... nekem van egy titkom Wooyounggal... - szólalt meg halkan, én pedig kíváncsian néztem rá. - Elmondhatom neked? De úgy, hogy nem fogsz rossz szemmel nézni rám?

- Már mondtam, hogy sosem fogok megharagudni rád. Bízhatsz bennem. - vezettem óvatosan a puha hajába a kezem. Egy kicsit elmosolyodott, és bele is kezdett.

- Miután Woo betöltötte a 14-et mindketten nagyon kíváncsiak lettünk, hogy mi történhet egy pár hálószobájában, és hogy milyen lehet... Szóval az egyik este, mikor csak ketten voltunk a szobában, elkezdtünk egy kicsit játszani egymással... - mesélte el félénken. Egy kicsit még zavarba is jött. Erre pont nem számítottam.

- És... betettétek egymásnak..?

- Nem. - vágta rá azonnal. - Tényleg csak egy kicsit egymáshoz nyúltunk, de nem érzem ezt rossznak. Baj, hogy nem bántam meg?

- Ugyan San, miért lenne baj? Akkor lenne baj, ha nem élvezted volna, és Wooyoung rád erőlteti. - nyugtattam meg, mielőtt még bemeséli magának a rosszat. - 14 évesen még fiatal az ember ilyesmihez, de legalább már van egy kevés tapasztalatod akkor.

- Köszönöm Hyung. - ölelt meg hirtelen. - Te vagy az egyik legkedvesebb ember, akit valaha megismertem. Szerintem jó apuka lenne belőled... - csukta be a szemeit mosolyogva, de nekem az utolsó mondat nagyon fájt, pedig tudom hogy kedvességből mondta. Mégis hogyan lehetnék jó apuka, ha még nála sem érzem késznek magam? Pedig San egy nagyon jólnevelt gyerek. Nem lennék jó apa... Biztos, hogy nem.

♡R