𝚈𝚘𝚞'𝚛𝚎 𝙰𝚍𝚘𝚙𝚝𝚎𝚍, 𝙼𝚢 𝙻𝚘𝚟𝚎 ❲𝐒𝐚𝐧𝐇𝐰𝐚 𝐟𝐟.❳ ✓

23

- Sannal mi van? - kérdeztem Hongjoongtól. Daeguban ébredtem fel. Az új épületben, azon belül pedig az orvosiban.

- Nem tudom. Elmentem a házadhoz miután mondták hogy megtaláltak téged, de San nem volt ott. Eltűnt. - vont vállat, majd hirtelen a kezembe nyomta Shibert. - Elhoztam... A házakat úgyis ki fogják pakolni. Nem akartam hogy a kedvenc plüssét kidobják...

- Eltűnt...? - néztem Shiberre. San sokat beszélgetett vele. Ha látó lennék akkor én is meg tudnám szólaltatni? Áh, biztos hogy nem. Wooyoung sem hallotta.

- Igen. Semmilyen lábnyomot nem láttam... Szóval nem tudom mi történt. Lehet felkelt és elment. Ha van egy kis esze akkor vissza ment az árvaházhoz. Holnap benézek oda. - eresztett meg egy halvány mosolyt. - És most összevarrom a sebeid. - mutatott fel injekciós tűt. - Már nincs áltatóm, szóval te csak érzéstelenítőt kapsz. Ha fáj akkor ordíts. - nyomta belém máris a tartalmát.

Miután meg volt vele megitatott velem három pohár vizet, lefertőtlenített minden sebet, és magamra hagyott. Egyedül voltam egy egész szobában. Jó, nem egyedül, mivel Shiber itt volt. Magamhoz öleltem és beszívtam az illatát. Mintha csak Sant tartanám a karjaimban.
Sóhajtottam egyet, majd Shiber fekete szemeibe néztem.

- Ha igazából élnél kínosan érezném magam. Nem tudtam vigyázni Sanra... Szereti a kutyákat. Talán vennem kellett volna egyet? Biztos megvédte volna... De miért is beszélek egy plüsshöz? Még akkor is kevés értelme lenne ha nyitva lenne harmadik szemem... - tettem le a mellettem lévő kis asztalra. Az oldalamra fordultam és becsuktam a szemem. Minél többet pihenek, annál hamarabb épülök fel. Muszáj lesz, ha meg akarom találni Sant. Nem tűnhet el csak úgy... Kizárt. Ráadásul nem lett volna ereje felkelni se. Az is csoda, hogy még lélegzett. Valaki elvitte...

Több mint egy hónap eltelt, amióta Daeguban vagyunk. A testem pár helyen még mindig fájt, de már egész szépen gyógyulok. Talán még boldog is lennék, ha San itt lenne velem. Tényleg eltűnt. Az utolsó napon, mielőtt még mindent elvittek volna a házból visszamentem, és körül néztem. Semmit nem láttam, ami arra utalt volna, hogy valaki járt volna itt utánunk.

Össze szedtem pár fontosabb dolgot, és ennyi. Ma már ha minden igaz egy család költözött a házba. Nos... Sok szerencsét nekik a békés és boldog élethez, ha már nekem nem sikerült ezt megadnom Sannak.

♡R