𝚈𝚘𝚞'𝚛𝚎 𝙰𝚍𝚘𝚙𝚝𝚎𝚍, 𝙼𝚢 𝙻𝚘𝚟𝚎 ❲𝐒𝐚𝐧𝐇𝐰𝐚 𝐟𝐟.❳ ✓

14

Seonghwa pov.
Már pár hete bejárunk dolgozni újra Hongjoonggal. A fiúkat néha egyedül hagyjuk, de San mostanában nagyon szeret velem jönni. Van bent egy nő, név szerint Seulgi, a pszichiátria részen, és folyamatosan vele van. Elvileg imád vele beszélgetni, mert megérti őt, szóval igazából Seulgi foglalkozik vele egész nap. Ma is alig bírtam hazavinni őt.

- Esetleg nála élni nem akarsz? - kérdeztem, mivel amióta hazajöttünk folyamatosan csak arról beszél, hogy Seulgi milyen kedves.

- Van barátnője, szóval nem férnék el. - szuper, én azt sem tudtam hogy leszbikus. - Na mindegy, felhívom Woot. - indult meg a szobájához mosolyogva. Igen, köztük pedig csak úgy dúl a szerelem. Minden egyes alkalommal mikor találkoznak lesmárolják egymást. Bár Hongjoong holnap akarja megcsinálni azt a műtétet Wooyoungnak... Kicsit azért féltem őt.

Este hat fele elkezdtem csinálni a vacsorát. Hamar kész lett, szóval felszóltam Sannak, hogy jöjjön enni. Nagyon boldognak látszott, de mikor rákérdeztem, csak azt mondta hogy Wooyoung miatt ilyen.

- Vérzik a szád? - kérdeztem meglepetten.

- Hm? Hol? - törölte meg egy kicsit, majd megnézte a kezét. - Oh, ez csak... Mindegy. - törölte meg jobban egy szalvétával. - Ne foglalkozz vele. - evett tovább, mintha mi sem történt volna.
San ezután elég zavartan viselkedett. Nem hiszem, hogy tényleg minden rendben lenne.

Másnap San kicsit szomorú volt, ugyanis mire beértünk Hongjoong már elaltatta Wooyougot, és éppen akkor akart neki látni. Ők ketten bíznak Joongban, szóval remélem tényleg minden rendben fog menni.

- Elmegyek Seulgihez. - mondta San amint be akartam vinni a megfigyelő szobába.

- Menj. - bólintottam rá mosolyogva. - Csak vigyázz magadra. - mentem be a kihallgató terembe, ahol ismételten hosszú óráknak nézhettem elébe.

Miután Hongjoong kész lett a műtéttel mondta, hogy hazaviszi Sant, csakhogy utána még ne kelljen ezzel foglalkoznom. Wooyoungot az estére pedig bent hagyja, hogy tudjon kicsit pihenni, tehát mielőtt én is elindultam volna benéztem hozzá.

- Hogy vagy? - kérdeztem mosolyogva, pedig belül elborzadtam az összevarrt vágás látványától ami a nyakától lehúzódott szerintem egészen a tüdejéig. - Remélem meg lesz az eredménye... Párszor hallani fogsz lépteket, mivel sűrűn átnéznek minden szobát, de megkértük őket hogy ide majd ne nagyon jöjjenek, szóval pihenj nyugodtan. - töltöttem neki egy pohár vizet, hátha véletlenül megszomjazna. - Hongjoong majd korán fog bejönni, holnap. - kapcsoltam le nagy lápákat, így már csak a mellette lévő asztalon világított egy. - Aludj jól. - mosolyogtam rá még utoljára, és elhagytam a szobát. Gyorsan beültem az autómba és mentem haza. Már nagyon késő volt, szóval gondoltam már alszik.

Viszont nem így volt. Mindenhol le volt kapcsolva a villany, csak a fürdőben nem, ahonnan a hangját is hallottam. Halkan oda mentem, és belestem a résnyire nyitva maradt ajtón. Épp... Sminkelte magát? Miközben egy lánnyal beszélt telefonon? Ráadásul még a haját is összefogta. Igazából már nagyon hosszú is... De nem akarja levágatni.

- Nem, pirosítót nem adtál. Legalábbis a zacskóban nem láttam. - rúzsozta be a száját.

- A szempillaspirált is kipróbáltad már? - hallottam meg Seulgi hangját a telefonból.

- Még nem. Szerintem majd holnap a tussal együtt... Már elég késő van. - dobta bele a sminkes dolgokat egy zacskóba, majd felemelte a telefont és maga felé fordította. - Szóval? Neked tetszik?

- Szerintem nagyon jól áll neked~ Biztosan Seonghwa is szépnek tartana.

- Majd ha egyszer lesz bátorságom, akkor elmondom neki... - mosolyodott el egy kicsit és lerakta a telefont. - Megyek, jó? Az előbb mintha a kocsiját is hallottam volna... - kezdte el lemosni az arcát. Seulgi csak elköszönt tőle, én pedig gyorsan besiettem a szobámba és ledőltem az ágyra. Szóval San szeret sminkelni? Azt hiszem jobban utána kéne néznem, hogy miket szokott csinálni... Akkor az a múltkori sem vér volt, hanem csak rúzs. Kicsit megnyugodtam, ráadásul egyáltalán nem zavar engem. Miért nem meri elmondani?

Ezután minden nap megkértem Hongjoongot, hogy vigye haza Sant amint végez. Addig én Wooyoung gondját viseltem, hiszen neki továbbra is pihennie kellett. Elvileg nagyon fáj a torka, és a vágás miatt is eléggé szenved, szóval mindig nekem kell nyugtatót beadni neki mielőtt elindulok haza.

De a lényegre visszatérve, San rengeteg újat mutatott nekem. Tényleg imád kissé nőiesen öltözködni, sminkelni, és viselkedni is. Láttam a szekrényében toppokat, blúzokat, szoknyákat és fűzőket is, az asztala fiókjaiban pedig néhány régi sminket.
Habár még mások előtt és előttem sem mutatott ebből önként semmit, azt hiszem segíteni fogok neki előbújni. És már tudom is, hogy hogyan.

♡R