𝚈𝚘𝚞'𝚛𝚎 𝙰𝚍𝚘𝚙𝚝𝚎𝚍, 𝙼𝚢 𝙻𝚘𝚟𝚎 ❲𝐒𝐚𝐧𝐇𝐰𝐚 𝐟𝐟.❳ ✓

09

- San! Befognád egy pillanatra?? - amíg ő egész este aludt, én egy banda után nyomozgattam, akik az információk szerint majd meg akarják támadni az épületet. Tehát alvás nélkül dolgoztam le egy napot, és most San itt rágja a fülem hogy játsszunk, pedig megint éppen a gépen kutakodok.

- Ha tudtam volna hogy ennyit fogsz dolgozni, akkor inkább vissza rángatlak az iskolába... - mászott hirtelen az ölembe velem szemben, és megölelt. Kicsit váratlanul ért, de inkább levettem a kezem a billentyűzetről, és vissza öleltem. Teljesen hozzám volt simulva. Jól átgondoltad ezt?

- Sajnálom Sannie, de ez most fontos nekem... - simogattam a hátát, amíg ő a vállamra hajtotta a fejét. - Nem fogok tudni mindig veled foglalkozni. Miért nem szedsz össze valakit? Akkor talán nem unatkoznál.

- Azt nem akarom... Én veled szeretek lenni. Nem akarok csak azért valaki barátja lenni, mert néha nem érsz rá. - nézett rám, majd az ajkaimra. Nézzük a jó oldalát, nem izgul fel tőlem. - Megcsókolhatlak?

- Nem. - adtam meg az egyszerű választ, ő pedig elszomorodott.

- Kérlek Hyung~!

- Nem! San, szerinted ez normális, hogy engem csókolsz meg? Ha annyira szerelmeskedni akarsz, akkor kezdj el járni valakivel. - néztem vissza a monitorra. Ha megcsókol, nem hiszem hogy vissza tudnám tartani magam ezúttal. Múltkor is nehezen tudott eltolni.

- Rád is rád férne egy pár. Vagy talán csak engem jó fogdosni éjszaka közepén? - nézett rám vigyorogva.

- Te fent voltál?!

- Én keltettelek fel azzal, hogy loptam tőled egy csókot. - kezdett el nevetni.

- Nagyon rossz vagy mostanában Sannie... Talán adjak büntetést, hogy jól viselkedj? - néztem rá felvont szemöldökkel.

- Mégis mivel akarsz te megbüntetni? A telefont, vagy a könyveket veszed el? Egyik sem olyan fontos. - mosolygott önelégülten. Azt hiszed okosabb vagy nálam?

- Ne aggódj, olyan büntetést tudok, amitől egy hétig fájni fog a segged. - válaszoltam, és ahogy láttam kissé meg is ijedt. - Mostmár hagyj dolgozni, oké? - húztam közelebb a billentyűzetet, és tovább keresgéltem. Csak halkan morgott egyet, de maradt az ölemben. Igazából elég kényelmes volt, egészen addig, amíg San el nem kezdett mocorogni, ezzel együtt pedig ingerelve az én drága péniszemet is. A legjobbkor... Csak ne vegye észre.
- Ne mozogj már ennyit, könyörgöm! Ha kényelmetlen akkor szállj ki az ölemből.

- Nem kényelmetlen. Csak egy kicsit kemény... - fészkelődött megint egy kicsit.

- Azért kemény, mert mocorogsz. - mondtam, mire direkt jobban hozzám dörgölte magát. - San! - csaptam rá a fenekére mérgesen, mire meglepetésemre belenyögött a fülembe. Hongjoongtól is így vettem el a szüzességét. Kellett neki ingerelni... tudta jól, hogy milyen vagyok. De San nem tudja... Le kell állítanom őt is, és magamat is. - Szállj ki az ölemből.

- Nem. - rázta meg a fejét, és jobban belém kapaszkodott.

- Makacs lettél nagyon. Nem akarsz véletlenül szótfogadni? - kérdeztem, de újra csak megrázta a fejét. - Nagyon akarsz egy büntetést, hm? - próbáltam meg leszedni a nyakamról a kezeit, ami nehezen, de sikerült.

- Mivel akarsz megbüntetni? - kérdezte kíváncsian. - Még csak le sem szidtál sosem. Én jó vagyok...

- Túl jó vagy Sannie... - én pedig lazára vettem a pórázt. Örülj neki. Csak ne menj messzire. - Csináld azt amit mondok, és akkor sosem kapsz büntit. Tökéletes egyezség, nem igaz? - mosolyogtam rá.

- Ez így unalmas. Eddig is ez volt. - most komolyan azt akarja, hogy legyek szigorú vele, vagy mi?! San, te nem vagy normális, az már biztos.

- Akkor mit akarsz tőlem?

- Hogy mit akarok? - mosolyodott el egy kicsit, majd egy apró csókot
adott a számra. Szóval ezt akarod?
Hirtelen felkaptam, és ledőltem vele az ágyra. Ahogy láttam eléggé meglepődött, de ezúttal nem foglalkoztam vele. Ráfogtam egyik kezemmel az arcára, és erőszakosan megcsókoltam. Próbált eltolni, de csak lefogtam a kezeit. San nagyon gyenge ellenem. Ha tényleg meg akarnám itt és most erőszakolni, akkor simán menne. De persze eszem agában sincs. Csak egy kicsit rá akarok ijeszteni.

- Na mi van Sannie? Mégsem tetszik? - távolodtam el tőle, mikor remegni kezdett. Igen, ennyire talán nem akartam messzire menni... Remélem nem kezd el sírni a végén.

- D- De... - válaszolt remegő hangon. Mégis hogy tetszhet neki? - Csak egy kicsit... durva vagy...

- És szerinted miért? Ez nem játék. Nem tudom mi ütött beléd, hogy ennyire próbálsz felhúzni, de fejezd be. - szálltam le róla és vissza ültem a székembe. - Még mindig a nevelőszülőd vagyok, nem pedig a pasid. - pillantottam rá, majd a gép felé fordultam. Halkan elmotyogott valamit, majd kiment a szobából. Talán egy ideig nem kéne engednem, hogy velem aludjon? Vissza kéne fognia magát. Vagy nekem kéne sokkal több határt megszabnom? San túl könnyen bízik meg bárkiben... Hogyan kéne megtanítanom neki mindent, amit tudnia kell? Talán túl sok védelmet adtam neki... Nekem kéne visszafogni magam.

- San, kérlek ma aludnál a szobádban? - kérdeztem mikor be akart feküdni mellém este.

- Miért? - kérdezett vissza szomorúan. Nem Seonghwa. Ne hagyd magad elolvadni!

- Most egyedül szeretnék aludni. Hosszú napom volt amúgy is. Na kérlek Sannie... Shiber majd foglalkozik veled helyettem. - mosolyogtam rá.

- De Shiber nem olyan mint te... - hagyta el a szobát lehangoltan. Szép is lenne, ha olyan lenne mint én. De legalább akkor nem engem akarnál folyton megcsókolni.

Hajnali kettőkor felébredtem arra, hogy szomjas vagyok. Morgolódva kikeltem az ágyból, és lementem a konyhába gyorsan inni egy kis vizet. Azonban visszafelé meghallottam egy kis zajt, ami San szobájából jött. Oda mentem az ajtóhoz, és résnyire kinyitottam. Az ágyán feküdt, Shibert a magasba emelve, és... hozzá beszélt?

- Én is tudom hogy hülyeség... De azt mondtad, hogy támogatni fogsz. - halkult el egy kicsit, majd újból megszólalt. - És akkor mi van? Ha annyira nem akarná, akkor miért ment bele az első csókunkba? Még mosolygott is... - biggyesztette le az ajkait. Komolyan a plüssével beszél ki engem? Lehet majd egyik nap beadom a maffiánál dolgozó pszichológushoz...
Végül halkan vissza csuktam az ajtót, és vissza mentem a szobámba. Talán tényleg az én hibám. De semmi gond. Képes vagyok Sant irányítani, csak úgy mint a többi embert is. Mindenkit lehet befolyásolni, biztos őt is sikerül majd. Csak bele kell jönnöm...

♡R