𝚈𝚘𝚞'𝚛𝚎 𝙰𝚍𝚘𝚙𝚝𝚎𝚍, 𝙼𝚢 𝙻𝚘𝚟𝚎 ❲𝐒𝐚𝐧𝐇𝐰𝐚 𝐟𝐟.❳ ✓

06

San pov.
Egy hét, és december lesz. Seonghwa szerintem egy fél boltot felvásárolt, hogy legyen sok meleg ruhám. Máig nem értem, hogy hogyan lehet tanár létére ennyi pénze, de inkább nem faggatózom...
Mikor kicsöngettek utolsó óráról is, gyorsan mindenki elkezdett összepakolni velem együtt. Viszont ekkor jött az a mondat, amit soha nem akartam hallani...

- San, te még maradsz. - törölte le közben Seonghwa a táblát. Segítség kérően néztem Wooyoungra, de csak biztatás képp megpaskolta a vállam, és elment ő is. Vajon most mit akarhat tőlem? - Nyisd ki a könyved az 53. oldalon. - mondta miután az utolsó ember is kiment.

- Mi?? Miért?! - kérdeztem hisztizve, hiszen pont most lett vége egy matek órának, ahol még dolgozatot is írtunk.

- Mert szar vagy matekból. - nézett rám mosolyogva, pedig tudtam hogy legszívesebben megfojtana. Tudja, hogy egyik órán sem figyelek rá.

- De nemár Hyung... fáradt vagyok! - hajtottam hátra a fejem. - Tesin is láttad hogy mennyire kifárasztottál! Miért akarsz tovább nyúzni?

- Nem hat meg. Csak három egyenletet oldj meg, és mehetünk. - írta fel őket gyorsan a táblára.

- Utálom, hogy a tanárom vagy. - ragadtam meg egy tollat, és gyorsan elkezdtem megoldani, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Idő közben leült a mellettem lévő székre, és egy kicsit segített.

- San! Előbb a zárójel!! - pöckölte meg a homlokom, mikor megint elrontottam.

- Jó, de melyik a három közül?

- Mindig balról jobbra kell haladni. De itt van kettős zárójel is, szóval először azt kell. De úgy is csinálhatod, hogy felbontod őket.

- Azt nem tudom hogy kell, szóval inkább kiszámolom... - kezdtem el gondolkozni. Minek kell ilyeneket csinálnom? Nem matematikus leszek... - Kész! - kiáltottam fel boldogan, miután végre megcsináltam mind a hármat.

- Fél óra alatt csak sikerült. - kuncogott fel. Felé fordítottam a fejem, amin kicsit mindketten meglepődtünk. Az arcunk még sosem került ennyire közel egymáséhoz. De én egyáltalán nem bántam. Csak a nagy szemeit tudtam nézni, amik valahogy mindig meg tudnak nyugtatni, ha rosszul érzem magam. Eddig észre sem vettem... Seonghwa arca olyan mint egy angyalé.

- Hyung... olyan szép szemeid vannak. - szólaltam meg halkan, mikor már legalább egy perce bámultuk egymást.

- Ne bókolj, San... - húzott egy féloldalas mosolyt, majd elment az asztalához, hogy összepakoljon.

- Nem is annak szántam... - suttogtam magamnak miközben én is összeszedtem a cuccaim.
Otthon Seonghwa megcsinálta az ebédet, majd egészen vacsoráig a nappaliban voltunk, és tv-t néztünk, vagy beszélgettünk. Utána egymás után elmentünk fürdeni, és végül mindketten az ő ágyában kötöttünk ki.

- Jó éjt Sannie. - kapcsolta le a villanyt. A hold fénye tökéletesen megvilágította az arcát. Annyira el voltam foglalva ezúttal az ajkai tanulmányozásával, hogy először még azt sem vettem észre, hogy kinyitotta a szemeit.

- Hyung... - szólaltam meg halkan, amire csak hümmögött. - Megcsókolhatlak?

- Tessék? - kérdezett vissza döbbenten.

- Mindenki a csókolózásról beszél. Én még sosem csináltam... És kíváncsi vagyok. - magyaráztam meg. Ez túl nagy kérés felé? Talán az... De ez csak kíváncsiság.

- Az apáddal akarsz csókolózni? - szólalt meg fél percnyi csend után.

- Nem vagy az apám. - válaszoltam, amin csak egy kicsi elmosolyodott.

- Biztos hogy akarod? - húzott közelebb magához, én pedig bólogatni kezdtem. Nem is kellett neki több, a puha és dús ajkait éreztem meg a számon.
Hogy imádtam-e? Egyértelműen.
Kellemes volt? Annál inkább.
Megbántam? Talán, hiszen eléggé megijedtem, mikor hirtelen fölém mászott. Óvatosan a hajába vezettem a kezem, ezzel megpróbálva jelezni neki, de ő megragadta mind a két csuklóm, és lenyomta a matracra.
Szólnom kéne neki... Viszont én akartam. De nem gondoltam volna, hogy ilyen vad lesz...

- Hyu-- próbáltam meg szólni neki, mikor elvált tőlem, de nem tudtam tovább mondani, mivel a nyelve máris a számban volt.
Eléggé élveztem, azonban tudtam, hogy ha többet engedek neki, akkor annak rossz vége is lehet. Tehát felhúztam a lábaim, majd a térdeimmel óvatosan eltoltam őt. Lihegni kezdtem, hiszem Seonghwa jóvoltából meg is fulladtam volna, ha nem vetek ennek véget.
- Hyung... Én csak egy csókot kértem, nem azt, hogy szívd ki belőlem a lelket is... - töröltem le az arcomról az apró könnycseppeket. Nem is tudtam, hogy az élvezet miatt lehet sírni. Remélem ettől még nem fogok felizgulni.

- Bocsánat... Csak már elég régen voltam együtt bárkivel is, és eleve nehéz kontrollálnom magam ha valaki kisebb kerül alám... - feküdt vissza mellém. - Ne haragudj... De remélem legalább élvezted.

- Élveztem. Jól csókolsz. - mosolyogtam rá. Egy kicsit felkuncogott, majd behunyta a szemeit. Igazad van. Ideje aludni...

♡

R