𝚈𝚘𝚞'𝚛𝚎 𝙰𝚍𝚘𝚙𝚝𝚎𝚍, 𝙼𝚢 𝙻𝚘𝚟𝚎 ❲𝐒𝐚𝐧𝐇𝐰𝐚 𝐟𝐟.❳ ✓

11

San pov.
Tegnap sikeresen megidéztünk egy démont, ami igazából elég érdekesre sikerült. Amíg Woo egy egyszerű földöntúli lényt látott, és Soojint. Elbűvölő volt most is, viszont egyáltalán nem kedves. Majdnem becsalt a só körbe. Éppen hogy csak megérintette az arcomat, Wooyoung gyorsan elrántott. És ezután igazából gyorsan vissza is küldtük ahonnan jött, hogy nehogy a végén még kiszabaduljon, vagy valami...

Ma reggel pedig eléggé fájt a fejem, és az egész testem nehezebbnek éreztem. Megbetegedtem volna? Végülis... Egész este nyitva volt az ablak, és be sem voltam takarózva.

- San, minden rendben? - kérdezte Seonghwa reggeli közben. - Nagyon sápadt vagy.

- Kicsit rosszul is érzem magam. Lehet hogy megfáztam. - vontam vállat.

- Akkor majd megnézem van-e lázad. - pillantott Woora. - Te jól vagy? - kérdezte, ő pedig csak bólintott.
- Egyébként hogy ment az este? Láttatok démonokat?

- Igen. De csak egyet... Hamar vissza is küldtük.

- Tényleg láttátok? - lepődött meg egy kicsit. - Akkor ti sem vagytok hétköznapiak... Emberi szemmel nem láthatóak.

- És ez baj? - pillantottam Wooyoungra.

- Nem baj. Csak annyit jelent, hogy aktív a harmadik szemetek. Ez egy jó dolog, csak sokkal könnyebben meg tud szállni titeket egy démon. - magyarázta el Seonghwa.

- Hogy érted, hogy könnyebben? - kérdeztem rá.

- Pontosan nem tudom, de Soojinnak is elég volt hozzászólnia és már meg is történt. - fejezte be, mire Wooyounggal ismét összenéztünk. Remélem nem csinált velem semmit az a köcsög. Seonghwa biztos megharagudna, amiért nem vigyáztam.
- Egyébként három nap múlva lesz a temetés. - szólalt meg pár percnyi csend után. Legalább Soojin végre megkönnyebbülhetett. Nagyon sajnálom, amiért egy démon megkeserítette az életét.

Reggeli után Wooyoung és én vissza mentünk a szobámba. Nehezen, de végül feltakarítottuk a szobám padlóját, ami tele volt sóval és viasszal. Nem volt kellemes szag... Úgy tűnik egész napra nyitva kell hagynom az ablakot.

- Wooyoung! Itt van Hongjoong! - szólt fel Seonghwa.

- Mindjárt megy! - válaszoltam és kinyitottam az ablakot. A szél egyből egy kisebb adag havat fújt az arcomba, Woo pedig némán kinevetett. - Nem nevetsz, mert mindjárt együttérzel! - tettem fel a mutatóujjam.

- Ne haragudj. - tátogta el mosolyogva, majd egy puszit is nyomott az arcomra. Közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam. Ahogy láttam kissé meglepődött. Ha jól gondolom, akkor enyém az első csókja. Viszont nem ellenkezett. Még meg is ölelt. Hasonló a csókja Seonghwáéhoz. Szinte csak annyiban különbözik, hogy nem akart rám mászni, és nem vette át az irányítást. Azt hiszem Woo csókja kicsit jobban tetszik...
Miután elváltunk egymástól Wooyoung szélesen elmosolyodott.
Leültetett az ágyra és az ölembe mászott, hogy ott csókolhasson tovább. Viszont nemsokkal megfordítottam a felállást; Woo alulra került, én pedig fölötte támaszkodva kezdtem el kiszívni a nyakát.

- Srácok! - jött be hirtelen a szobába Seonghwa, mikor Wooyoung pont becsúsztatta a kezeit a pólóm alá. De persze erre eléggé bepánikolt, szóval lelökött magáról, és már itt sem volt. Seonghwa csak végig nézett rajtam, majd szó nélkül elment. Ugye nem ezzel most semmit sem rontottam el? Legalábbis Woonak biztos nem volt baja vele... Ráadásul Seonghwának sem lenne oka megharagudni. Úgyis tudja, hogy közel állunk egymáshoz...

Az ebéd elég csendesen telt el. Mivel három nap múlva lesz Soojin temetése, így egy ideig nem fognak bemenni dolgozni. Igazából örülök is neki. Eléggé unni szoktam magam abban a szobában ahova folyton lepasszol. Ha egyedül lennék sokkal jobb lenne, mivel akkor tudnék beszélgetni Shiberrel. Igen, először azt hittem megőrültem, mikor hozzám szólt. Viszont aztán belegondoltam, hogy valakinek konkrét képzeletbeli barátai vannak, szóval nem gondolkoztam rajta sokat. Olyan dolgokat tud, amiket én sosem hallottam, tehát nem hiszem, hogy ez csupán a képzeletem lenne. Elvileg csak én hallom őt, szóval nem beszélek róla senkinek.

- Jó, akkor ha szerinted nincs is esélyed, akkor szerinted miért csókolt meg? - kérdezte Shiber. Ebéd után elvonultam a szobámba beszélgetni vele.

- Nem tudom... Ha annyira lenne esélyem, akkor nem fenyegetne és ijesztegetne. - forgattam meg a szemeim és az oldalamra fordultam.

- Csak gondolkozik. Képzeld magad a helyébe. Mit csinálnál, ha a te fogadott fiad akarna járni veled? Seonghwa is össze van zavarodva, nem csak te.

- Akkor minek fogadott örökbe? Vagy miért nem vitt vissza mint mindenki más? - fordítottam hátat neki. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire zavaros lesz, ha valaki végleg magához vesz.

- Miért nem kérdezed meg tőle? Nem véletlenül akart téged. Miért nem beszélgetsz vele ilyen dolgokról? Mindig csak összezavarjátok egymást.

- Persze, majd csak egyszerűen megkérdezem... Ez nem így megy Shiber. Ráadásul Wooyoung jobban tetszik. Őt sokkal jobban megértem.

Erre viszont már nem válaszolt. Helyette bejött Seonghwa, hogy megnézze van-e lázam.

- Engem megérintett a démon. - szólaltam meg hirtelen.

- Bementél a körbe? - nézte meg a lázmérőt.

- Csak egy kicsit... De Wooyoung elrántott.

- És félsz? - tette el mosolyogva a lázmérőt. - Ne aggódj, csak megfáztál. Soojin kitépte az olyan lapokat a könyvből, amikkel ártó szándékú démont tudtatok volna idézni. Holnapra terveztem egy kis programot, de akkor itthon maradunk. Főzök neked teát. - hagyta el máris a szobát. Most komolyan? Legalább valami jót terveztél, amit sikerült most tönkretennem?

A nap hátralevő részét a nappaliban töltöttük. A tv-t néztük, miközben én a forró teát ittam folyamatosan, és közben össze voltunk bújva. Pont most akartam egy kis távolságot tartani tőle, de ő szó nélkül húzott magához hogy átöleljen. Ha már önszántából bújt össze velem, akkor kihasználom. Csak ne betegedjen meg a végén ő is...

♡R