𝚈𝚘𝚞'𝚛𝚎 𝙰𝚍𝚘𝚙𝚝𝚎𝚍, 𝙼𝚢 𝙻𝚘𝚟𝚎 ❲𝐒𝐚𝐧𝐇𝐰𝐚 𝐟𝐟.❳ ✓

24

Két rohadt év telt el, amióta San eltűnt. Még felhívást is kitettünk, hogy aki látta, az jelentkezzen, de semmi. Mit ne mondjak, ez rendesen depibe vágott. Folyamatosan Wooyoung vigasztalt, hogy biztos minden rendben van, de láttam rajta, hogy neki is fáj.

Mivel a biztonság miatt nem akartak egyből mindenkit házakba költöztetni, én önként maradtam az épületben. A harmadiktól a negyedik szintig vannak a szobák. Én a negyediken vagyok Joonggal és Wooyounggal együtt. Ők egy szobában vannak, és néha olyan hangokat hallok a falon át, hogy akaratlanul is rosszra gondolok. Ha össze jöttek azt nagyon jól titkolják.

- Nem akartok lejönni egy kicsit? - néztem be a szobájukba. Éppen a tv előtt lustultak.

- Nem. - válaszolták egyhangúan.

- Akkor... Ha kérdezik lementem sétálni egyet. Viszem magammal a telefonom is. - indultam el máris. San instagramról is eltűnt. A telefonját is elhoztam, szóval pár hónap után archiváltam a fiókjait minden platformról. Nagyon remélem hogy jól van...

Sétálva mentem. Még korán volt, pontosabban reggel 7. Elindultam Incheonba, ahonnan elköltöztünk. Délután volt, mire odaértem régi épülethez. Pár rossz emlék lejátszódott a fejemben, de nem igazán foglalkoztam vele. Bár kirázott tőle a hideg... Sok ember meghalt itt. A város szélén van, mégis sok ember járt erre, de most mintha egy szellemekkel megszállt ház lenne. Mindenki elkerüli.

Éppen ezért lepett meg, mikor egy fiú kb 10 méterre tőlem ide jött. Semmi különös, csak megállt az épület előtt, és nézett előre. Kicsit ismerős volt. Talán a ruhák miatt. Egy piros haspólóban volt, egy fekete mintás nadrágban, valamint egy magasabb sarkú cipőben. Egy fiú, nőies ruhákban, valamint a haja rózsaszín volt. Az ilyen embereket tisztelem. Bátrak, amiért megmutatják hogy miben érzik jól magukat.

Már egy ideje néztem, mikor hirtelen hátra lépett egyet, ami miatt a cipő sarka egy hangosabbat koppant. Egyből felém kapta a fejét. Az orráig takarta az egész arcát a haja. Kicsit meglepődtem rajta. Hogyan lát egyáltalán?
Felé fordultam, mire hátra lépett egyet, a cipő sarka pedig újra koppant. Majd újra, és újra, miközben hátrált tőlem minél messzebb. Ennyire ijesztő lennék?

Végül elfordult, és elindult egy utcába. Akkor most... elijesztettem? Pedig semmit nem csináltam. Fura...

Ezután nem sokkal elindultam én is haza. Út közben szintén láttam pár fiút, akik ugyan ilyen ruhákban voltak. Nem tudtam, hogy ennyi meleg lett ebben a városban azóta... Az meg már más kérdés, hogy le lettem pedofilozva mert rájuk néztem. Egy asszony még meg is kergetett. Én nem hiszem hogy ennyire agresszív lettem volna, amikor valaki kíváncsian ránézett Sanra. Két év alatt sokat változott ez a hely...

Már beesteledett, mire hazaértem. Felmentem a szobámhoz, ettem valamit mivel ma csak reggel jutottam kajához, majd befeküdtem az ágyamba. Nem kellett volna ennyit gyalogolnom. Fáj a lábam... Az a baj, hogy autóm sincs most. Kell idő, mire újra össze szedem magam.

Ha minden igaz. Akkor jövő hónapban újra aktívan fogok dolgozni. Persze, most is csinálom, de egyenlőre még nincs olyan sok ember akiket ki kell hallgatni, bevetésekre pedig nem mehetek. Őszintén, nem is akarok. Meg akarom találni Sant, és az nem fog úgy menni ha közben meghalok.

♡R