𝚈𝚘𝚞'𝚛𝚎 𝙰𝚍𝚘𝚙𝚝𝚎𝚍, 𝙼𝚢 𝙻𝚘𝚟𝚎 ❲𝐒𝐚𝐧𝐇𝐰𝐚 𝐟𝐟.❳ ✓

17

Máris április van, pontosabban a születésnapom. Régebben ilyenkor az egész napot Hongjoonggal töltöttem pár üveg soju társaságában. Ha belegondolok, már nagyon régen ittam. Amióta csak megfordult a fejemben, hogy Sant magamhoz veszem, azóta nem is fogtam alkoholt a kezemben. Kicsit hiányzik. Joonggal meg is beszéltem, hogy majd este iszogatunk egy kicsit, és addigra Sant lefektetem. Biztosan el fog fáradni, hiszen egy egész napos kis sétát terveztem az erdőbe. Az utóbbi időben nem volt túl sok időnk elmenni bárhová is, szóval elég izgatott volt. Nagyon szereti ezt az erdőt, főként mivel tele van állatokkal. Múltkor két mókus is a vállára mászott. Mintha teljesen egybeolvadna a természettel. Soojin is ilyen volt. Talán azért van mert látó? Furcsa, hogy mindig belekerül legalább egy az életembe... Dolgoznak ilyen emberek a maffiánál. Lehet ha San nagyobb lesz, akkor megkérdezem hogy csatlakozik-e. Csak maradjon nyitva a harmadik szeme addig is...

- Tessék? - vettem fel a telefont a főnökömnek.

- Bocsánat hogy szabadnapodon zavarlak, de két fogoly megszökött, és éppen most nyírnak ki mindenkit. - közölte halál nyugodtan.

- Már megyek is... - forgattam meg a szemeim és bontottam a hívást. Megragadtam San karját, és szinte futva rángattam magam után. Már nem ez az első, hogy ilyen hirtelen eset történt, szóval nem kérdezett semmit. Gyorsan hazakísértem, és mivel ott volt az autóm is bepattantam, és már ott is voltam a cégnél. Semmi életkedvem nem volt, az pedig még rátett egy lapáttal, hogy órákon át kergettem azt a két bolondot. Hongjoong is ott volt, szóval is kicsivel könnyebb dolgom volt. Viszont az egyik szeretete jeléül meglőtte a lábam, tehát még plussz egy órát bent kellett maradnom miután elkaptuk őket, hogy Hongjoong ki tudja szedni a testemből a golyót. Ennél jobb már nem is lehetett volna a születésnapom...
Kénytelen volt ő hazavinni, mivel én nem tudtam így vezetni. Semmi baj, inni még ihatunk. Legalább az estém legyen akkor jó.

- Mi történt? - kérdezte aggódva San. Egy pillanat alatt előttünk termett mikor kinyitottuk az ajtót.

- Semmiség, csak meglőttek. De miért nem alszol? Már elmúlt 11 is. - vettem le óvatosan a cipőmet.

- De aggódtam miattad... - állt el az útból hogy Hongjoong be tudjon kísérni a házba, azon belül pedig a nappaliba ahová leültetett a kanapéra. - Ráadásul mi az, hogy cSaK meglőttek?!

- Csak meglőttek. Ennyi. Ez akár mindennapos is lehetne. - vontam vállat. - Ne aggódj miattam. Jól vagyok. - mosolyogtam rá. Ezalatt Hongjoong hozott a fürdőből pár dolgot, amivel lekezelheti a lábam, mivel bent csak annyira volt időnk hogy bekösse.
- Menj fürdeni és feküdj le, jó?

- Jó... Használatom a pólódat? - erre csak bólintottam egyet, és már itt sem volt.

- Legalább szófogadó. - kente rá a sebre egyből a krémet, a csípő érzés miatt pedig össze szorítottam a szemem.

- Az... De ezt te is tudod. Bár amikor a tanára voltam szörnyű volt. A matek dolgozatokra válasznak mindig azt írta, hogy "Nem tudom, kérlek ne haragudj" és egy szomorú arc. - gondoltam vissza kuncogva. Aranyos volt, de akkor is kénytelen voltam rossz jegyet adni neki.

- Wooyoung sem volt könnyű eset olyankor. Szegény folyton zavarban volt az óráimon. Biztos utált egy kicsit amiért a tanára voltam. Így visszagondolva... azt hiszem kicsit szigorúbb voltam vele mint a többiekkel. - kezdte el bekötözni újra a lábam. - De mostmár végre elkezdett erősödni a kapcsolatunk. Valószínűleg sosem leszek vele olyan jóban mint te Sannal, de már annak is örülök ha leül mellém tv-t nézni.

- Szerintem ennyi is elég. San és én most egy elég erdekes kapcsolatban vagyunk. Mint egy barátság extrákkal.

- Csak majd ne élvezz belé. - mondta nevetve. - Nem tudom, hogy a hormon amit csináltam az mennyire jó, mivel nem lett tesztelve. Szóval nem vállalok felelősséget, ha nem csak kívül változik meg a teste.

- És te erről nem akartál véletlenül szólni?? - már körülbelül két hónapja szedi. Ha elkezd menstruálni én falnak megyek.

- Én mondtam, de nem hallgattál meg. Kitépted a kezemből miután kész lett és rohantál haza. De ha akarod, akkor majd egyszer kivizsgálom, hogy minden rendben van-e.

- Köszi Hongjoong. - mosolyodtam el egy kicsit.
Ezután elő vette a sojut, és együtt elkezdtünk inni egy kicsit. Viszont nem sokáig tartott, mivel hirtelen felhívta őt Wooyoung, hogy véletlen összetört egy üveget, amiben valami folyadék volt. Valószínűleg mérgező mint a rohadt élet, szóval repült is haza. Joong előszeretettel visz haza minden kis cuccot a laborjából, csak hogy aztán otthon kerülgesse őket. Sosem fogom megérteni a gondolkodását...

- Nos, úgy tűnik ketten maradtunk... - vettem a kezembe a sojut. - Magányosan iszom le magam a születésnapomon. Furcsa, nem? Egész nap két barmot kergettem, és most egy üveg piával beszélgetek sérült lábbal. Boldog születésnapot te vénember. - húztam meg a sojut. Legszívesebben egyébként elbőgtem volna magam, és édesanyámhoz bújtam volna hogy vigasztaljon meg, de erre lehetőségem sem volt, és meg sem oldott volna semmit.

Azonban egy fél óra múlva, mikor már a sojut is megittam, San hirtelen előteremt a semmiből, majd az ölembe mászott. És... eddig bírtam. Szorosan magamhoz öleltem és elsírtam magam. De nem a szomorúságtól. Ő mindig itt van nekem. Mintha egy kiskutya lenne. Feltétel nélkül bízik meg bennem, és itt van amikor szükségem van rá.

- Annyira szeretlek Sannie... - mondtam ugyan úgy bőgve, mint egy kisgyerek. - Ez a legjobb születésnapom.... - szegénynek már teljesen össze könnyeztem a pólóját.

- Dehát tönkre tették... - válaszolt halkan.

- Az nem számít. Te itt vagy nekem... És ez a lényeg. Kérlek Sannie ígérd meg, hogy te sosem fogsz elhagyni... - emeltem fel a fejem.

- Te pedig ígérd meg, hogy sosem fogsz többet sírni. - törölte le a könnyeimet mosolyogva, de máris láttam hogy az ő szeme is kezd könnyesedni. Valamiért az embereket mindig meghatom ilyenkor. Egyszer a főnököm látta hogy sírok, mire ő is bekönnyezett. Ennyire megérintek mindenkit vele?
Nem válaszoltam semmit, csak egy kicsit ismét megszorítottam. Pár hete elkezdtem edzeni is újra, szóval azt hiszem nem kéne összetörnöm a bordáit szegénynek. De néha akkor is jó egy kicsit megszorongatni...

♡R