You Are Mine!-VKook [𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃]

16.rész

KTH:

Lassan egy hét telt el. Az elején rendben volt minden, de Kook kezd egy kicsit furcsa lenni. Zavarodott és a kelleténél többet akar velem lenni. Nem mintha zavarna, csak olyan furcsa.. Ebben az egy hétben minden nap el kellett menjek Leehez, mert mindig volt valami mondani valója. Kicsit ez is furcsa. Holnap jönnek felturbozni a biztonsági rendszert, amire itt maradok a biztonság kedvéért. Értek hozzá, ha úgy van, hogy valami nem jó, nem tetszik, szólok és ennyi. Utána elvonom tőlük az "irányítást". Ők szokták nézni a kamerákat, de a házamat azt én. Senkinek sem engedem meg.
Ismét el kell menjek ahhoz a féreghez, ezért elbúcsúztam tőlük és mentem is. Leparkoltam az épület előtt és bementem. Intettem a portásnak, lementem a lépcsőn, kicsaptam az ajtót és ott volt véresen. Fogtam egy széket és elé ültem, de a fénykörön kívül. Az volt az egyetlen világítás így csak ő látszott.

-Hogy vagyunk.. mostoha öcsikém-vigyorgok a pofájába.

Mint kiderült, anyám szülésem után nem tudott szülni ismét-persze engem hibáztattak ezért-és valami Lee nevű csávóval össze feküdt. Mi lett belőle? Siker. Na, de akkor apám nem tud már termékenyíteni vagy mi az Isten van?

-Kiválóan. Te?-mosolyog gúnyosan.

-Ugyanaz. Ezért vagy ellenem? Mond csak, édesapám miket vert bele a fejedbe? Vagy éppen a tiéd. Vagy bárki is. Nagyon is imádták, ha engem bemocskolnak. Mégis ezt nevelték belőlem. Szerinted?-adom ki magamból ami bánt pár napja.

-Hagyj az ilyenekkel békén. Nem lelkizni jöttél-morogta halkan.

Jó úton járok.

-Téged is megaláztak, porba tiportak, mégis őket tiszteled, pedig ő nekik kéne tisztelniük téged. Hiszen te jó ember vagy, de miattuk vagy elnyomva. Te is tudod magadba, hogy nem ilyen vagy. Vagy olyan erős, hogy nem hagyod elnyomni magad. Gondolkozz egy kicsit-végig a szemeit néztem és nagyjából igazam volt.

Elbukott. Lehet nem kellett volna ennyire bele trafálnom, de máshogy nem fog menni. Manipulálták, kihasználták, ahogy engem akartak. Intettem, hogy ápolhatják, majd kiindultam az ajtón, de annyit még hallottam, hogy "elsuttog" egy köszönömöt. Felmenve a lépcsőn sóhajtottam fel, kicsit széthúzva a nyakkendőt. Beültem a kocsiba és indultam haza...

JJG:

Amint Tae elment majdnem sírva fakadtam, de Junghyun rögtön jött, hogy játszunk. Egy darabig elvoltunk, de csengettek. Tudtam ki lesz az, nem akartam kinyitni, se beszélni vele, de muszáj. A szeretteim miatt..
Junghyun fejére simítva állok fel és megyek kinyitni az ajtót. Amint kinyitottam oda tudtam volna hányni, ahogy rám nézett. Sua vigyorogva mért végig, majd beengedte magát a házba. A bűz amit az elnyomott parfüm szagok okoztak, hányingert keltettek. Junghyunt felküldtem a szobába, hogy játszon vagy tévézzen amíg "beszélek" vele. Felfutott, majd már jött is a pofon.

-Mond csak. Miért nem örülsz nekem?

-Inkább csak csináld amit akarsz, aztán takarodj el. Hányingerem van tőled..-morgom idegesen.

Tényleg nem veszi észre magát? Lelökött a kanapéra, elém térdelt, lehúzta a nadrágom majd neki is látott. Borzasztóan fájt az, hogy valahol élveztem azt amit csinált. Mindig Taet képzelem el, mert kötelező nyögnöm neki. Meg hát van egy kis szájtechnikaja, de mit sem ér Taehez képest. Nagyon messze áll. Amint elmentem, letörölte a kifolyt nyálát, leakart kapni mint minden alkalommal, de most is ellöktem. Felálltam felhúzni a nadrágom, mire ránézhettem volna rögtön kaptam a pofont. De ez még az eddigieknél is nagyobb volt. És jön a kérdés, miért nem ütöm meg? Erre csak egy a felmentsége, mégpedig: nő. És én megfogadtam, hogy nem bántok nőt akármit is csinál velem és ezt ő ki is használja.