You Are Mine!-VKook [𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃]

3. rész

KJS:

Reggel megint az ébresztőre kelek. Unottan nyomom ki a telefont és megyek be a fürdőbe és végzem el a rutinom. Utána a szobámba megyek átöltözni, bepakolni le enni. Mielőtt elindulhatnék anyámtól jön egy üzenet:

Anyu:
Szia. Csak annyit akartam mondani, hogy elmegyek ebből az országból és nem tudunk találkozni. Sajnálom, szeretlek.

Me:
CSESZD MEG! VISSZA SE GYERE!

És letiltom. Zenét bekapcsolom és elindulok a suliba. Beérve bemegyek a terembe és rajzolok. Borús képet csinálok, amilyen a hangulatom. Becsengetésre be rohan Kook is és mellém ül. Akkor Lisa és Tae nem jön ma.  Én átülök a mögöttünk lévő padba és a táskámat a másik székre teszem, vegye a lapot, hogy ne üljön mellém. Csak szomorúan rám néz és utána előre.

JJG:

Tae nagyon furán viselkedik mostanában.. Arról a csajról nem is beszélt nekem, pedig úgy tudom, hogy legjobb barátok vagyunk.. Ez kicsit fájt. És van egy olyan érzésem, hogy az az este megtörtént.. De lehet tényleg csak álom volt, hisz Tae heteró..

Reggel első dolgom volt Jisoohoz menni, de valami baja van. Nagyon távolodik tőlem és ez nem jó. Próbálok mindig beszélni vele, de állandóan leint. Az órák borzalmasan lassan telnek a végén már azt hiszem belehalok. Kicsengetnek  és gyorsan oda lépek  Jisoohoz és átkarolom a vállát. Rámosolygok, de ő ezt nem tudja viszonozni. Így csak csendben sétálunk hozzá. Oda érünk és Jisoo megáll, de én bemegyek vele a kapun és megállok vele az ajtó előtt. Kinyitja majd:

-Addig maradok itt amíg jobb kedved nem lesz. Addig nem megyek el.

-Jól van-törödik bele majd leveszi a cipőt, ahogy én is. 

Aztán leülünk a kanapéra és néztük a tv-t. Egy idő után megunom így Jisootól elvéve a távirányítót kikapcsolom. Ő csak egy értetlen fejet vágva néz rám.

-Na jó mond el mi a baj.

-Semmi...-nem néz a szemembe így tudom, hogy hazudik.

-Nem mondasz igazat.

-Jól van... anyám elmegy egy másik országba és ezt egy üzeneten keresztül mondja meg. Meg hogy nem találkozunk. Én meg mondtam neki, hogy vissza se jöjjön. El se hiszem, hogy ilyen anyám van.

-Apáddal mi van?

-Semmi, múlt hét óta nem találkoztam vele.

-Figyu tudom, hogy ez most fáj, de mi itt vagyunk neked. Mi vagyunk a családod. Lisa, Tae és én. Nem csak a szüleid. Mi mindig itt leszünk veled. Te nem azt nézed, hogy mid van hanem mid nincs pedig itt az orrod előtt. Mi bármikor itt leszünk neked és nem hagyunk el. Mert szeretünk. Már csak mi maradtunk neked a családba-és itt elkezd sírni. 

Szorosan megölelem és hagyom, hogy kisírja magát aztán:

-Tudod nem voltam teljesen őszinte a családi háteremmel. Engem ütöttek, vertek, kiabáltak velem és éheztettek. Tae-vel is így bántak majd egyszerre dobtak ki minket. Tiszta véletlen mi? Amikor kidobtak minket kerestünk valami állást és albérletet. Csak dolgoztunk és dolgoztunk nem kértünk senkitől segítséget. Végül addig hajtottunk amíg kifáradtunk és feladtuk. Aztán miután feladtuk rá pár napra megtalált minket Jin Hyung. Ő lett úgy mond a nevelőnk azóta vele lakunk. Minden jobb lett. Két év múlva megint elkezdtünk dolgozni, hogy Jin Hyung-nak segítsünk. Ő azt mondta, hogy nem kell, de mi akkor is dolgoztunk csak hétvégi munkát válaltunk egy kávézóba. Tae pincér én pultos. Azóta jobb lett minden és tudod miért? Mert nem azzal foglalkoztunk, hogy mink nincs, hanem azzal, hogy mink van. Volt egy ember akit családtagnak neveztünk. Mert segített és viselte minden gondunkat, vigasztalt minket és volt aki aggódott értünk. Azóta a szüleink már csak idegenek voltak számunkra. Elfelejtettük őket. Lehet nehéznek hangzik, de bele lehet szokni. És ezért mondom neked, hogy nem kell sírni, mert itt vagyunk neked. Soha nem leszel egyedül. Mindannyian szeretünk...-ölelem jobban.