You Are Mine!-VKook [𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃]

7.rész

JJG:

Nem tudom, hogy hol vagyok. Messze a háztól azt tudom Nem néztem merre megyek. Csak megyek és megyek. Már elmúlt tíz óra is. Sokszor hívtak, főleg Jin, Jisoo és Tae. Még Taenek se vettem fel, pedig olyan,mintha a bátyám lenne. Kezdek fázni és álmos is vagyok. Minden ismeretlen. Kezdek parázni. Nem vagyok paranoiás, de a csendet nem bírom. Valaki követ. Gyorsabbra vettem a tempót és hívtam Taet. Ki se cseng, de felvette:

-ELPOFÁZNÁD HOL A FASZOMBA LÓFRÁLSZ ÉJSZAKA KÖZEPÉN?

-Csak fél tizenegy van-hunyorítok a képernyőre.

Zavar a fény.

-Nem tudom, hogy hol vagyok gyere értem, de csak te.

-Ha te nem tudod hol vagy én honnan tudnám.

-Nem tudom, de siess. Követnek és már fázok is.

-De egyedül nem megy. Namnak szólok.

-Jó, de csak neki.

-Mindenki aggódik miattad...-

-Leszarom csak siess légyszi.

-Jól van-sóhajtott.

-Mond el mi van körülötted?

-Mintha látnék is valamit.

-Akkor az utca nevét tudod?- mivel pont elmentem mellette elmondtam az utca nevét.

-Nem is vagy messze. Hogy hogy nem tudod hogy hol vagy? Három utcával vagy odébb!

-Nem ismerős semmi. Szóval nem tudom. Na jöttök?

-Mindjárt indulunk. Csak szólunk a többieknek, hogy elmentünk meg keresni.

-Oké kösz.

-Van mit-itt kinyomtam és mentem tovább egyenesen.

Hallom, hogy valaki nagyon közeledik felém. Hirtelen megfordultam és nem volt ott senki. Vissza fordultam és ott volt egy maszkos ember teljesen feketébe öltözve.

-Miért járkálnak a sötétbe ilyen kicsi fiúk?-kérdezi szórakozottan.

Kikerültem és mentem volna tovább, de vissza rántott.

-Kérdeztem valamit?

-Képzeld ez kicsi fiú nem kíváncsi rád. Szóval hagyj- rántottam ki a karom a kezéből.

Utánam kapott megint és bevert egyet.

-Nagy a szád taknyos nem gondolod?-vert be még egyet.

Nem mondom, hogy fájt, de éreztem. Vissza ütöttem ami miatt megtántorodott, de hamar megtalálta az egyensúlyát. Rám akarta vetni magát, de elmentem az útjából. Így csak majdnem pofára esett. Gondolt egyet és megfogta a pulóverem nyakát és megint bevert. Itt már teljesen elborult az agyam és minden erőmet beleadva ütöttem vissza. Egy darabig vertük egymást aztán leszarva ezután mi lesz vertem be neki annyira, hogy a földön kötött ki. Megfordultam és Namékkal találtam szemben magam akik csak lefagyva néztek engem.

KTH:

Miután Kook felhívott félre hívtam Namot.

-Felhívott Jungkook és azt mondta eltévedt. Meg, hogy menjek elé, mert eltévedt, de mondtam neki, hogy egyedül nem megy. Mondtam neki, hogy veled megyek.

-És hol van?

-Három utcával odébb, de azt mondta nem ismeri a környéket. Ja! És ne szólj senkinek.