You Are Mine!-VKook [𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃]

19.rész

KTH:

Most itt ülünk még egy óra után is és feldolgozzuk az új információkat. Kook azt, hogy Junghyunt elvitték, én azt, hogy a nagyapám elő kotorta a képét plusz még engem is sokkol, hogy elrabolták.

-Nagyapa, mit keresel itt?-kérdem egy órás sokk után.

-Hát, hallom, össze akadt a bajuszod a szüleiddel. Gondoltam jövök segíteni-na igen.

Akármennyire tűnik el, mindig akkor jön elő mikor szükség van rá. Ezért szeretem, de utálom, hogy utána eltűnik, mint szürke szamár a ködben. De hát nincs mit tenni. Ezt kell szeretni.

-Taehyung, fontos hívás!-toppan be Yoongi, telefonnal a kezében.

Odaadja, s bele szólok.

-Igen? Kim..

-Taehyung, figyelj, gyorsan szedd össze az embereid és gyere a kikötőhöz, Junghyun velem van, de csak fél óráig bírom megvédeni, szóval van negyed órád! INDULJ!-kiabál, majd leteszi.

-Yoongi..

-Rendben, azonnal-indul ki.

-Gyere, Kookie, menjünk pihenni!-jön be Jin, így már el is viszi Kookot.

-Gyere, fiam, induljunk. Soha nem érsz így oda. Nyomás a kocsiba!-indul ki. 

Kissé könnyezve megyek nagyapám után, hiszen megértenek. Szinte olvasnak a gondolataimban. Papám mellé pattanok a kocsiba, majd el is indulunk a kikötő felé. Minden piroson áthajtok, nem érdekel a büntetés pár wonnal megúszom, nem számít, csak Junghyun legyen meg. Mikor oda érünk, kiszállunk, meg keressük Felixet, de ebbe van egy kis bökkenő. Apám fegyvert fog Junghyunra és Felixet szétverték.

-Csalódtam Felixben, de ezt már megszoktam. Benned is csalódtam, nem újdonság. Na szóval, ide vele!-furán nézünk rá.

Mit kellett volna hoznom?

-Mi?

-Adjátok ide! Most! A szukádat!

-Nem beszélhetsz így róla!

-Ide adod vagy lelövöm!-nyomja a pisztoly csövét Jung fejéhez.

-Miért, mire kell?-kérdem kissé remegő hangon.

-Tönkre tenni téged! Szépen megkínzom, videóra veszem, aztán elküldöm neked. Hm, milyen jó is lesz!-gondolkodik el.

Könnyeim el indulnak, hiszen nem tudok mit tenni. Nincs semmi megoldás, nincs semmi segítség. Már végleg feladtam volna, de meglátom nagyapám az emberei mögött, egyiknek befogja a száját, hátra húzza és elvágja a torkát. Mivel csak hatan vannak apám nélkül, így könnyű dolga van.

-Miért akarsz tönkre tenni? Nem tettem semmit!

-Felbolygattad az egész tervemet! Meg se kellett volna születned! Meg kellett volna pusztulnod miután megjöttél a világra! Gyűlöllek! Miattad halt meg a bátyád! Ha nem mentett volna meg, nem lenne ez! Miattad van! Bárcsak hagyott volna elütni a rákba! NEKI KÉNE ÉLNIE, NEM NEKED!-az utolsó embert is leszúrta.

Csak a megfelelő pillanatot várja.

-Én erről nem tudtam..

-Persze, hogy nem! A hülye agyad kitörölte az emlékét! Neked kurvára könnyű volt elfelejteni, pedig te voltál a világ közepe! Hányszor megmondtam, hogy ne foglalkozzon veled! Mennyi pofont el viselt miattad, mert felcseszted az agyam! Hány veszekedést viselt el, hallgatta ahogy elhordtalak, egyszer védett meg, de szétvertem! GYŰLÖLLEK..-és itt nagyapám elvágta a torkát, Jung pedig hozzám fut.

Térdre rogyok, az arcomon folynak a könnyeim, ahogy sorban jönnek az emlékek a bátyámról. Ahogy játszott velem, ahogy beszélt apával, hogy el tudjak settenkedni, ahogy megtanított egyes dolgokra, ahogy anyával bánt, ahogy tűrte a szavakat, amiket hozzám vágott az atyám, anyám pedig minket ölel magához, hogy védjen és igen. A baleset.

-Tata! Szedd össze magad! Kérlek! Ne hallgass rá, nem vagy rossz ember, nem a te hibád! Tata!-sír keservesen Törpe, nyakamat szorosan ölelve.

-Taehyung, gyere!-szól Yoongi.

Felvesz a földről és a kocsiig elcipel majd berak hátulra. Jung azonnal mellém pattan és újból rám tapad. Egész úton csendben voltam. Mikor haza érünk, ismét Yoon visz be, egyenesen a szobánkba. Hallom ahogy Kook Junghyunhoz beszél, aztán utánuk szól, hogy mi történt, de egyikünk se szól. Letesz az ágyra, majd ki is megy. Egyedül hagyva. Fél óra múlva bejön valaki, majd becsukja a falapot halkan. Hátam mögé mászik, mögém ül és átölel. Sóhajtva dőlök el.

-Taetae.. Mi történt? Apád mondott valamit? Ugye tudod, hogy nincs igaza..

-Volt egy bátyám.. És miattam halt meg.. Ezért utáltak. Mert miattam történt. Apám engem nem is akart..

-Tae!-fektet hanyat.

-Ne higyj neki! Nem a te hibád! Nézz rám-mondja lágy hangon.

Ránézek.
Mosolyog.
Talán így akarja elérni, hogy ne érezzek bűntudatot?

-Megtörtént? Megtörtént. Nem tudsz változtatni. Engedd el! Nem a te hibád! Ő mindig itt lesz, hidd el nekem!-mutat a szívemre.

-Ő küldte a nagyapád. Ő véd még mindig. Ő küldött engem is. Nyugodj meg. Itt vagyunk-ölel magához szorosan.

Illatát beszívva alszok el..

Pár nappal később:

-Yoongi! Nálad van?!-kérdem ingerülten.

Végre sikerült össze kapnom magam, hogy meg tegyem ezt a fontos lépést. Kook szavai után teljesen másképp fogtam fel apám szavait és feldolgoztam az új információkat. Sokkal jobban vagyok, mint ahogy gondoltam volna.

-Igen, igen, csillapodj! Tessék!-nyomja a kezembe a dobozkát.

Kook mindjárt belép az ajtón, úgy hogy gyorsan össze kell szednem a gondolataimat. Mire feleszmélek, életem szerelme lépi át a küszöböt. Nappaliban vagyok, egyedül, mert nem akarom, hogy ilyennek lássanak, hiába a barátaim. Amint belép a helyiségbe, rögtön magam elé húzom és szóhoz nem juttatva Őt kezdek neki a beszédnek.

-Szóval.. Nem tudom, hol kezdjem.. Igazából még mindig nem készültem fel erre..-köszörülöm meg a torkom.

-Kook, mióta meg láttalak, tudtam már abban a pillanatban, hogy te leszel nekem a nagy Ő. Igaz, teljesen tagadtam, nem akartam, hogy rossz helyzetbe hozzalak téged és a családunkat, de egy év után rájöttem, hogy nem vagyok boldog nélküled. Évekig tűrtem, hogy nem érinthetlek meg úgy ahogy akarlak, nem lehettél az enyém, nem becézhettelek. Mikor új sulit váltottunk, azon a napon változott meg minden. Nem akartam elfogadni hogy egy lány kell neked, főleg úgy, hogy tudtam mekkora kurva is igazából. Így hát megtörténtek a dolgok amik megtörténtek. Én nem tudnám elképzelni az életem nélküled. Te vagy az életem értelme. Te teszed szebbé, jobbá, gyönyörűbbé, boldogabbá a napjaimat a mosolyoddal, a szépségeddel, a lényeddel, az illatoddal, a kedvességeddel. Nagyon szeretlek és az életemet feláldozom rád. Mond, Jeon Jeongguk, megtisztelsz azzal, hogy a Kim vezeték nevet viseld innentől?-térdelek le elé, kinyitva a dobozt.

Kook könnyes szemmel áll előttem, bólogatva, hogy igen, hozzám jön.

-Igen, Maci. Hozzád megyek!-nyújtja ki bal kezét, hogy ráhúzzam gyűrűs ujjára a ékszert.

Miután ez meg van, magamhoz ölelem szorosan és kiadok egy nagy adag sóhajt. Azt hittem nemet mond.

-Köszönöm, hogy itt vagy mellettem és semmi miatt nem hagysz el, főleg azok után-suttogja.

-Ezt nekem kéne el mondanom. Én köszönöm, hogy létezel-adok a feje búbjára egy puszit.

Ezután egy gyönyörű éjszakában részesítem, hajnalokba nyúló szeretkezések mellett, fürdéssel, filmnézéssel, kedves szavakkal és gyengéd érintésekkel..

-Csak az enyém vagy!