You Are Mine!-VKook [𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃]

🔞1. rész🔞

JJG:

-Akkor minden el van intézve, holnaptól ebbe iskolába jártok-mosolyog az igazgató.

Rohadt suli... Gyűlölöm..

-Rendben, köszönjük!-állt fel Tae, megköszönve a „jó dolgot".

-Viszlát!-és indulok is ki.

-További jó napot-hajol meg és kifut utánam.

-Sziasztok!-kiált ki utánunk.

-Megint ilyen leszel?-Tae.

-Kijavítalak. Mindig-válaszolok unottan.

Semmi kedvem semmihez. Még élni se.

-Nem lehetsz mindig ilyen!

-Miért milyen legyek?-érünk ki az iskola épületéből.

-Vidámabb..-mondja visszafogottabban, de én már nem tudok figyelni rá.

Az a lány kurva szép. Hosszú fekete haja van, hófehér bőre és az alakja se semmi. Egy szóval gyönyörű.

-Figyelsz te rám, Kook?-böki meg a vállam.

-Ahha..-vezetem vissza az úthoz a tekintetem és magyaráz tovább.

Gyönyörű szép az a csaj. Létezik szerelem első látásra? Vagy csak szeretett hiányos vagyok és úgy hiszem, hogy ő képes lenne erre a feladatra? Nem mintha a srácoktól nem kapnám meg, mert nagyon hálás vagyok ezért nekik, de lehet, hogy egy lánytól jobban megkapom azt a szeretet amit érezni akarok. Bár Tae, mintha többet érezne irántam a kelleténél, de szerintem csak beképzelem.
Amint haza érünk, én rögtön a szobánkba megyek-ami Taevel közös-és már be is alszom, holott csak reggel tíz óra. Legközelebb csak este hatkor kelek. Felkelek, eszem és elindulok sétálni. Nem tudom merre, csak megyek. Amúgy nemrég költöztünk ide az egész családdal. Heten lakunk egy házba. Kim Namjoon, Kim Seokjin, Min Yoongi, Jung Hoseok, Park Jimin, Kim Taehyung és én, Jeon Jeong Guk. Tizenhét éves vagyok, Busanban születtem. Kicsit bunkóság volt most bemutatkozni..
Csak arra leszek figyelmes, hogy csörög a telefonom, mert leáll a zene.

-Igen?

-Hol vagy?-szól bele Tae mérgesen.

-Mindjárt indulok-sóhajtok fel.

-Öt percet kapsz, hogy haza gyere, ha nem érsz ide időben, megjárod-mondja idegesen.

Csak nagyot nyelve teszem le. Nem akarok kikapni.. Elrakva a telefonom, futok haza, csak azért, hogy ne kapjak ki sehogy se. Lelkemet nem is érzem, a tüdőmet meg pláne nem, szóval az ajtónk előtt lerogyok, kifújom magam egy kicsit, majd kinyitva az ajtót, befutok, becsapva magam mögött a falapot, fel a fürdőbe. Bezárom magam mögött az ajtót, lecsúszom rajta, kapkodva a levegőt és csak úgy vagyok. Pont öt perc volt. Hagyom a testem elernyedni és imádkozom, hogy Tae ne kopogjon be, mert még levegőt venni is fáj, nemhogy beszélni. Miután kilihegem magam, meglátom a poharat a mosdókagylón. Felállok, odamegyek, öntök bele vizet, majd levetkőzöm, meg engedem a vizet és beállok a zuhany alá. Lefürödök, megtörlöm magam nagyjából, derekamra tekerem a törölközőt és óvatosan indulok a szobába. Kicsit furán érzem most magam, lehet, hogy csak a meleg levegő miatt. Amint becsukom a falapot mögöttem, megkönnyebbülök. De kár volt.