You Are Mine!-VKook [𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃]

8.rész

JJG:

-Taehyung ne ugrálj az ágyon! Reggel hét óra!-förmedek rá.

-És? Attól még fel kellhetsz. Ne az ágyban lustálkodj!

-Namjoon is alszik!

-Igazság szerint nem-jön be az említett bosszúsan nézve Taere.

Tae pedig kidugja rá a nyelvét.

-Menjünk le-mondtam még mielőtt szét szednék egymást.

-Máma péntek-vigyorog Tae rám nézve boci szemekkel miközben lementünk.

-A-a. Én nem iszok!-ráztam a fejem miközben csináltam a reggelim.

A többiek már megcsinálták. Utána Namra nézett ugyan így.

-Felejtsd el-durcizott egy sort majd elment máshova enni.

-Jobban vagy?-kérdezte Nam.

-Egy fokkal igen. Yoongi ma jön?-kérdeztem.

-Igen.

-Okés. Megyek megvigasztalom Taet-fogtam a kajám és indultam is ki a nappaliba.

-Szia-ültem le mellé.

-Szia. Lisa írta, hogy Jisoo ki van fordulva magából amióta „nem vagy meg". Legalább írj rá, hogy jól vagy-mondta felém fordulva.

-Majd. Most nincs kedvem- mérges vagyok rá még mindig.

Akkor is jelezhetett volna valahogy. Tae csak sóhajtott majd írt valamit a telefonjába.

-Mit csinálsz?-kérdeztem.

Nem válaszol semmit csak nyomja azt a szart. Nyúltam volna a telefonhoz, hogy rám figyeljen, de leüvöltött.

-JEONGGUK, NE NYÚLKÁLJ IDE BAZD MEG!!-megszeppenve néztem rá. Sose volt ilyen.

Mi lőtte őt?

-Bocsánat-motyogtam.

Vissza fordult és le se szart így bementem Namhoz, de ő is inkább azt a szart nyomta. Tányért beletettem a mosogatóba és felmentem a szobába bezárkozni. Kapcsoltam be zenét fülesen és lefeküdtem. Gondolkodtam minden szaron. Hogy miért haragszom Jisoora és Lisara. Hogy miért lettem belé szerelmes. Hogy hogy kerültem ide. Hogy Jin miért nem dobott el minket. És hogy lettünk egy „család". Gondolataimba mélyedve elveszett az idő érzékem és még be is aludtam.

*big time jump*

-JUNGKOOK! NYISD KI AZT A SZÁJBA BASZOTT AJTÓT, MERT BETÖRÖM!!!- dörömböltek az ajtón.

Felkeltem, ugyan csukott szemmel, nyammogva ültem fel, de még akkor sem nyitottam ki a pilláim.

-Ne üvölts lehet, hogy alszik-mondta Nam.

-Nem érdekel! Két napja alszik! Ez nem normális dolog! Elmegyünk a dokihoz-és itt pattant ki a szemem.

Gyorsan kifutottam és kinyitottam az ajtót.

-De nincs... -kapták rám a fejüket.

-Nem. Megyek. Semmilyen. Dokihoz. Rendben?-tagoltam el a mondatot.

-Már pedig muszáj lesz.

-Csak aludtam ez normális dolog. Mi bajod?