Hazug külső|JiKook|BEFEJEZETT|

•[7]•

Lányokkal látni őt nevetni, csókolózni, egymáshoz simulni, bájologva cseverészni. Egy olyan elragadó külsővel megáldott fiú mint ő, mind a tíz ujjára kaphatott volna egy lányt. Nos...Talán többet is, ezerszer többet. Minden nap szemtanúja voltam egy új lány becserkészésénél. Olykor a szerencsés illető helyébe képzeltem magam, ahogy érzem az illatát, vagy megfogja a kezem. Jungkook rendszerint rajtakapott ahogy őt bámulom, miközben ő épp randin van. Olyankor egy féloldalas mosolyt küldött felém, majd figyelemfelkeltőbben kezdett viselkedni a lányokkal. Mintha direkt féltékennyé szeretett volna tenni. Nos ha ez volt a terve, piszok jól végezte a munkáját. Ugyanis azután a tökéletes mosoly után amit felém küldött, ha akartam volna sem tudtam volna levenni róla a tekintetem. Ez is egyfajta bosszú volt a részéről. Ugyanis mi fájdalmasabb annál, amikor a legédesebb gyümölcsbe nem haraphatsz bele?

Eltévelyedve jártam a várost, teljesen céltalanul. Nem tudtam mihez kezdjek ezek után...Végig az elhangzott szavai jártak a fejemben. "Szerettelek"
Azonban minden alkalommal letörten vettem tudomásul hogy Jungkook egy tökéletes hazudozó. Így egy szavát sem hihetem el, bármennyire is szeretném. Egy teljesen ismeretlen városrészlegre keveredtem, mikor végre észhez tértem. Ismét bekapcsolt az agyam, s a végre jól funkcionáló elmém zakatolva azt súgta hogy ideje hazaindulnom. Azonban reménytelenül eltévedtem, a telefonomat pedig nem találtam. Sóhajtva hajtottam le a fejemet, mikor egy jól ismert motor hang bődült fel a hátam mögül. Siyhuk bácsi autója gurult fel a járdára, amiből anya és a tanár úr szállt ki aggódva. Mindketten sietve futottak oda hozzám, anya pedig megölelt.

-Órák óta keresünk! Miért nem reagáltál a hívásaimra és az üzeneteimre? -Csattant fel anya összeráncolt szemöldökkel, miközben az arcomat simogatta. -A tanárod úgy gondolta rám majd hallgatni fogsz, és hazajössz velünk.

-Megszegted a tanári parancsomat. Mérges vagyok ám. Bármi baj történhetett volna! -Siyhuk bácsi ragyogó kisugárzása egyik pillanatról a másikra tovaszállt. Ledorgáló pillantásokkal illetett engem, miközben minden féle módon kivesézte azt, hogy mi bajom származhatott volna abból ha így eltűnök. Mindeközben anya ragyogó tekintettel figyelte Siyhuk bácsi erélyességét, s itta a dorgáló szavait amelyeket felém intézett. Ha tudtam volna hogy hamarabb összehozhatom őket úgy hogy eltűnök, minél előbb leléptem volna. A rossz helyzetem ellenére is, egy széles mosoly terült szét az arcomon.

-Ne haragudj, elvesztettem a telefonomat. -Sóhajtottam nevetve, ám ekkor lefagyott az arcom. -Hah! Véletlenül letegeztem!

-Jobban esne ha mellőznénk az iskolán kívüli formalitásokat. -Mosolyodott el ismét olyan kedvesen, hogy egy elfelejtettem egy pillanatra minden problémámat. De ahogy elnéztem nem csak engem nyűgözött le, de anyát is.

-Ezt jó hallani...Siyhuk bácsi. -Vigyorodtam el. -Nos teljesen jól vagyok, csak sétálni szerettem volna egy kicsit. De mivel ennyi problémát okoztam, örülnék ha ma este velünk vacsoráznál. Igaz anya?

-A-azt hiszem! -Nyögte ki zavarba esve.

-M-milyen...Kellemes lenne!

-Akkor megyünk? -Kérdeztem kínosan, ahogy elnéztem kettejük zavarba ejtő bénázását, és hogy nem mernek egymáshoz szólni.

Végül elindultunk az autó felé, anya pedig halkan suttogva megjegyezte hogy ezért még számolni fog velem, hiszen nem ezt beszéltük meg. De tudtam hogy jól szórakozik, ezért nem akartam elrontani a kedvét a kesergésemmel. Így út közben minden apróságon elmosolyodtam, és vidám megjegyzéseket tettem ahogy ezt ilyenkor illik.

-Még sosem voltam odabent, izgatott vagyok. -Szállt ki az autóból a tanár úr, majd kinyitotta anyának az ajtót. Követtem őket az ajtóhoz, majd beléptünk a lakásba.