Hazug külső|JiKook|BEFEJEZETT|

•[15]•

Félszegen néztem rá az iskola tetőterén állva, könnybe lábadt szemekkel. A belsőm megállás nélkül remegett, mert valahogy tudat alatt éreztem hogy mi fog történni. Jungkook valami olyat fog mondani, ami nem fog tetszeni. Hetek óta furcsán viselkedett velem...Tudtam hogy azt akarja mondani, hogy már nem akar a barátommá kovácsolódni, mert túl nehéz eset vagyok. Nem akar hőst játszani, aki feltétel nélkül ránt ki a gödörből amelyben már nyolcadik éve kuporgok. Egész életemben rá vártam...És most ez véget fog érni végérvényesen.
Jungkook vöröslő arccal szedte össze a gondolata fonalait, hogy azok végre szavakat formálhassanak. Mikor meghallottam a hangját, ökölbe szorultak a markaim...Kevésbé kegyetlen módon, de készül elutasítani engem. A Taehyungal való incidens után szótlanul húzott maga után erre a helyre, hogy itt vethessen véget kettőnknek.

-Jimin...-Búgta halkan, reszkető hangon.

-Inkább ne mond ki. Tudom mire akarsz kilyukadni! -Zokogtam fel, majd pánikszerűen a hajamba túrtam az ujjaimat. Az első szerelem nagyon fájdalmas...De nagyon édes is.

-De igen, hallanod kell. -Lépett közvetlen elém, megmérgezve engem a karamell színű szempárjával, ami nyolc éve a varázslata alatt tart engem. Gyengéden megfogta a karomat amely a hajamat szorongatta, a másik kezével pedig letörölte a könnyeimet. -Félreértesz engem...

-Tudom...-Suttogtam, ezzel palástolva a rekedté vált hangomat. -Mindig mindent félreértek.

A szemeimet teljesen ellepték a könnyek. Sajnáltam, mert így nem láthattam az arcát ami olyan fontos volt nekem.

-Szeretlek!

A zokogásom abbamaradt, a szemeim pedig elkerekedtek. Zavartan pislogtam rá hogy kitisztuljon a képem, ekkor pedig megpillantottam a negédes mosolyát, amitől a vérem hírtelen felpezsdült.

-Te buta...Tényleg mindig félreértesz engem. -Nevetett fel édesen, majd belesimított a hajamba.

Nem tudtam mit tehetnék. Teljesen felzaklatott a hírtelen érkezett vallomása, a fránya szavak pedig ismét cserben hagytak. Zavarba esve léptem el tőle mint egy bódult kisgyerek, majd gondolkodás nélkül hagytam faképnél, miközben a rendetlenkedő szívemet, és a heves hányingeremet próbáltam csillapítani.

Mikor leértem a tetőtérről, a folyosón a falnak dőlve pihegtem az izgatottságtól, teljesen figyelmen kívül hagyva a környezetemet. Az izgatottsággal párosult zavarom annyira a fejembe szállt, hogy nem bírtam megállni a lábamon, így lecsúsztam a földre.

-Minden rendben? -Szaladt oda hozzám Siyhuk bácsi, a földre dobva az aktatáskáját. Nem is fogtam fel hogy mit mondott egészen addig, míg meg nem érintette a vállamat.

-Nincs...-Csóváltam fejet. -Azt hiszem rosszul vagyok.

-Állj fel, hazaviszlek! Addig idd ezt. -Kivett a táskájából egy üveg vizet, és a kezembe nyomta. Majd segített felállni a földről, és egészen az autójáig meg sem álltunk. -Mi történt?

-Azt még én sem tudom...-Válaszoltam bódultan, egy parányi mosollyal az arcomon.

-Te ittál? -Kérdezte mérgesen, csípőre tett kézzel.

-Dehogy! Bár úgy érzem magam.

Beültünk az autóba, és elindult velem haza miközben minden piros lámpánál a hogylétemről érdeklődött. De nekem csak azon a szón járt az eszem, amit Jungkook mondott nekem azon a tetőn.

-Feküdj le és pihenj, kérd meg anyukádat hogy főzzön le egy zöld teát, az rendbe teszi az émelygésedet. Ha bármi gond van hívj fel, egy munka sem fontosabb a jóllétednél.

-Sihyuk bácsi...Csak izgatott vagyok. Képzeld valaki szerelmet vallott nekem. -Néztem rá pirulva, mire halkan felnevetett.

-Miért nem ezt mondtad? Majd halálra aggódtam magam. És ki a szerencsés?

-Félreérted, nem mondtam igent...Nagyon megijedtem. Most mit tegyek? Sosem vallottak még szerelmet nekem.

-Kedveled az illetőt?

-Kiskorom óta...Szeretem.

Lesütöttem a tekintetem, és hagytam magam elmélázni egy pillanatra a múlton. Arra a napra gondoltam, amikor szerelmet vallottam neki...Majd arra, amikor ő nekem. A sors bármilyen körülmények között a másik oldalára fordíthatja a kockát. Ebben az esetben most az egyszer az én javamra.

-Jaj Jimin... -Mosolyodott el kedvesen Sihyuk bácsi. -Bárki legyen is az, sosem fog igazán megérdemelni téged. Azonban adj egy esélyt neki. Ha mindketten szeretitek egymást, ne gátoljon meg semmi, ugorj egy fejest az ismeretlenbe.

-De félek hogy ez az egész egy hazugság... Az a személy...Nem bízom benne annyira. Félek hogy megsérülök.

-Mindig meg fogsz sérülni, ez tagadhatatlan. De milyen garancia van arra, hogy nem  pont ez lesz életed legjobb döntése? Csak akkor tudhatod meg ha belevágsz.

Hálásan öleltem magamhoz, ő pedig bíztatóan megveregette a hátamat.

-Vár a munka, mennem kell.

-Még találkozunk.

-Mond meg anyukádnak hogy szeretem! -Kiabált ki az ablakon, mikor már kiszálltam.

-Sihyuk bácsi! -Forgattam szemet nevetve.

Vidáman indultam el a ház felé, tervezgetve a holnapomat, hogy hogyan mondom el Jungkooknak hogy viszont szeretem. Azonban a mosoly hamar elillant az arcomról, mikor megpillantottam egy váratlan vendéget a verandánkon. Taehyungot.

-Üdv Jimin...

-Honnan tudod a-

A szavamba vágott, egy rémisztő mosollyal a száján. Inamba szállt bátorsággal néztem a sötét szemeibe, amik semmi semmi jót nem tartogattak a számomra.

-Csitt! -Forgatott szemet. -Nem kell a klisés kiakadásod...

-Miért vagy itt? Megint?

-Mert mondanom kell valami szuper dolgot. -Lesétált a verandánkról, majd megszüntette a köztünk lévő távolságot. -Te és én, féltestvérek vagyunk.

-Pf hazug! Nem is ismered az apámat. Apa sosem csalta volna meg anyát.

-Ki mondta hogy apádról van szó? Én nem...

Eltátottam a számat, a mérgem pedig egyre csak gyűlt ahogy a gúnyosan beszélt a családomról, és ahogy engem nézett olyan lesújtóan.

-De eltaláltad! Apád felől vagyunk rokonok. Hát nem szuper? Végre testvéremként is megismerhetlek.

Rettentően lesújtott a gondolata annak, hogy apa már akkor szégyentelenül viselkedett, amikor még azt hittem minden tökéletes kettejük közt. És az hogy Taehyung féltestvéremként bánt úgy velem akkoriban mint egy kutyával, kimondhatatlanul felbosszantott. Vajon apa élvezte hogy a gyereke tönkreteszi az életemet?

Srácok egy kérdés! Ti hogy képzelitek el a kitalált karaktereimet? ^^ nagyon érdekelne. Nos köszönöm hogy olvastad, remélem tetszett. Úgy volt hogy tegnap hozok részt, de készülődnöm kellett a sulihoz, sajnálom :/
A következőben találkozunk, pápá! ❤️