Hazug külső|JiKook|BEFEJEZETT|

•[5]•

Olykor olykor kellemesebb emlékek is felidéződnek az elmémben mikor Jungkookra gondolok. Még mindig pontosan emlékszem arra a napra amikor beleszerettem.
Március volt, a tavasz üde kezdete. Egy újabb botrányos iskolai nap után battyogtam hazafelé, mikor Jungkook a park előtt várt rám, amelyen át kell vágnom ahhoz hogy hazajussak. Egy fekete ajándékdobozt markolászott a kezében, egy zavarba ejtő mosollyal az arcán. Tudtam hogy ismételten valami kegyetlen játékot akar játszani velem, ezért indulatosan léptem elé, majd kivertem a dobozt a kezéből.

-Mostmár otthon is zaklatni akarsz?! -Néztem rá mérgesen. Sóhajtva hajtotta le a fejét, majd megpróbálta felvenni a széttört dobozt, azonban én még azelőtt arrébb rúgtam.

-Ezt most nem annak szántam.

-Mik vannak benne? Giliszták? Esetleg bogarak amiket rám akarsz szórni?

-Csak...-Elhallgatott, majd komor tekintettel bólogatni kezdett. -Megértem hogy így gondolod.

-Menj el! A suliban úgy bánhatsz velem ahogy akarsz, de a magán életemet hagyd ki a játékodból.

Nagyot nyelt, majd szó nélkül elment. Érdeklődve néztem a sietős alakját, ami gyorsan távolodott tőlem. Kíváncsivá tett hogy ma miért nem bántott engem. Lenéztem a megviselt dobozra, majd leguggoltam mellé. Óvatosan nyitottam fel, hátha valami olyasmit tett bele amitől megijedhetek. Azonban csak egy esernyőt találtam benne, egy apró papírral mellette. Kivettem az átlátszó esernyőt amin egy napocska volt rányomtatva, majd a papírt is magamhoz vettem. Az állt rajta hogy "Kezdődnek a tavaszi esős napok, ezért hord ezt magadnál hogy ne ázz el. A napocska az ernyőn mindig veled lesz, akkor is ha borult lesz az égbolt. Viseld egészséggel, JK"

Ma borult volt az idő, így sietve magamhoz vettem az ernyőmet, majd kilépve a szobámból lesiettem a nappaliba anyához.

-A jóképű fiam. -Ölelt magához, majd lassan elengedett egy mosollyal az arcán. -Mindenki kedves veled?

-Igen anya. -Mosolyogtam vidáman. -Egy kivételével, de erről már beszámoltam.

-Ha szeretnéd bemehetek, és elintézhetem hogy másik iskolába kerülj.

-Meg tudok vele birkózni, már jól vagyok. -Megfordultam hogy felvehessem a cipőmet, s ekkor jutott eszembe Siyhuk bácsi akiről még nem volt alkalmam mesélni neki. -Anya emlékszel még Siyhuk tanár úrra az általánosból?

-Arra a kedves tanárra aki mindig hazahozott?

-Szóval szerinted kedves? -Mosolyodtam el sunyin, majd nevetve kinyitottam az ajtót.

-Mire akarsz kilyukadni? -Tette karba a kezeit mogorván, válaszra várva.

-Semmire, felejtsd el. -Legyintettem. -Ma este ráérnél eljönnél velem egy étterembe? A KimZingbe ami most nyitott meg. Azt hallottam jó ételeik vannak.

-Étterembe? Veled? -Horkantott fel ledöbbenve. Még sosem hívtam el magammal étterembe, nemhogy kettesben.

-Étterembe. Velem.

-Meglepő...De elmehetünk.

-Akkor este hétre érted jövök.

-Egy randi a fiammal, remek. -Nevetett fel szórakozottan, majd sietve kilökdösött az ajtón. -El fogsz késni.

-Igaz! -Kaptam össze magam, majd sietve léptem ki a házból. -Ne felejtsd el a vacsit, majd jövök.

-Jó tanulást!

Csurom vizes nadrággal trappoltam be a suliba. Olyan erősen esett az eső, hogy semmit sem ért az ernyő, olykor a szél azt is ki akarta tépni a kezemből. Végigsétáltam a kihalt folyosón, majd mikor elértem a termemet halkan bekopogtam.