Hazug külső|JiKook|BEFEJEZETT|

•[20]•

Apa társaságában ültem a nappaliban, míg anyáék Taehyungal beszélgettek az étkezőben egy tea felett. Mindenképp kettesben szeretett volna velem beszélgetni, ami valami váratlan fordulat végett egyáltalán nem volt az ellenemre. Ezt az érzést pedig utáltam...Gyűlölnöm kellene amiatt amit velünk tett, de mégis kellemesen éreztem magam a közelében.

-Tanulsz még igaz? -Kérdezte izgatott kíváncsisággal.

-Igen, úgy terveztem hogy utána főiskolára megyek.

-Minek szeretnél menni?

-Pszichológusnak...Tök vicces mert magamat sem értem néha. -Nevettem fel kínosan, mire az asztalon pihenő kezemre simított.

-Annyira jóképű fiú lett belőled, hogy nem tudom levenni rólad a szememet. Olyan büszke vagyok a sikereidre Jimin...

Zavartan lehajtottam a fejemet, egy apró  kis leplezetlen mosollyal a számon. Tagadhatatlanul jól estek a szavai...

-Tudom hogy rossz apa voltam...De most itt vagy, és nagy eséllyel rendbe hozhatjuk a kapcsolatunkat. És ne félj, nem akarlak elszakítani a mostoha apádtól, hiszen csodás ember, egyszerűen csak jóvá szeretném tenni.

-Tudom Jim Dae...Én sem kerestelek téged.

-De hisz hogy kereshettél volna? Kisgyerek voltál és pokolian mérges az apára aki elhagyott téged. Nincs mentségem...De talán egy utolsó esélyem az lehet még.

-Meglátom mit tehetek.

Kedvesen elmosolyodott, majd felállt az előttem lévő székből.

-Tudjuk ugyan itt folytatni majd a beszélgetést? El kell vinnem Ji Heet és Siyhukot a rendelőbe.

-Persze.

Anya mindig gondoskodó volt Siyhuk bácsival, ezért úgy éreztem biztos kezekben lesz majd vele. Így megpróbáltam nem túl aggódni magamat, és bízni anyában hogy mindig mellette lesz.

-Vigyázz rá oké?

-Kicsim...Elleszünk ne félj. -Simított az arcomra, majd egy komor pillantással nyugtázta az apámat. -Ha egyetlen rossz tapasztalatot is szerzel itt, azonnal fogd magad és gyere hozzánk a kórházba.

-Te se aggódj ennyire, elleszek anya.

-Köszönök mindent Jimin. -Fordult felém Siyhuk bácsi, majd a legkedvesebb mosolyát húzta magára, amitől egyből jobb kedvem lett. -Majd gyere be néha ha tudsz. Viszont van egy jó hírem. Elhoztam neked Siyhuk bácsi kettőt, hogy mindig veled legyek. -Előhúzta a táskájából azt a plüsst amit kaptam tőle, majd gyorsan megölelt.

-Köszi vigyázni fogok rá.

-Tae ellesztek addig kettesben igaz? Rád bízhatom Jimint?

-Hogyne.  -Bólintott a mellettem álló srác.

Csak akkor uralkodott el rajtam a félelem, mikor anyáék már nem voltak a lakásban. Féltem hogy valami rosszul sül el, és én nem leszek ott. Vagy hogy egyszerűen csak hiányozni fogok Siyhuk bácsinak, és nem lehetek mellette éppen.
Erősebben rászorítottam a plüssre, majd lenéztem rá. Rossz emlékeim fűződnek hozzá, mégis nagyon a szívemhez nőtt. Annyira hogy otthon akartam hagyni, hogy nehogy baja essen ezen a helyen. Hírtelen úgy éreztem mintha az iménti gondolataim Jungkookról szóltak volna...Ott hagyni hogy ne essen baja? Bután hangzik mégis így gondoltam akkor.

-Na akkor bepakoljunk a szobádba?

-Persze.

Követtem őt a nappalin át egy folyosóra, ahonnan három szoba nyílt. Az enyém volt a leghátsó, amire már fel volt írva a nevem egy kis táblára. Kinyitotta előttem az ajtót, majd előre engedett.
Nem tetszett semmi amit odabent láttam. Ridegnek és lélektelennek tartottam a szobát amiben egy ágyon és néhány szekrényen kívül nem volt más. De talán csak túlságosan ragaszkodtam a régi helyemhez, amiben majd belefulladtam az emlékeimbe.

-Ennyire utálod? Azt hittem szeretni fogod a kéket...-Zavartan túrt a hajába, majd sóhajtva rám pillantott.

-Dehogy! Szeretem a kéket. Csak szokatlan...

-Vagy úgy. Akarsz egy kicsit egyedül lenni hogy jobban megszokd? Ha szükséged lesz valamire a saját szobámban leszek, ami éppenséggel melletted van.

-Köszi.

Egy aprót biccentettem, majd épp beljebb akartam lépni a szobába, mikor Taehyung az ajtóhoz szorított, nagyon közel simulva hozzám. A meglepettségtől felnéztem rá, azonban egyből elkaptam a tekintetem ugyanis pár centire volt tőlem az arca.

-Bocsi. Nem fértem el. -Egy féloldalas mosoly jelent meg az ajkain, majd lassú léptekkel magamra hagyott.

Felvont szemöldökkel néztem utána, azonban rögtön elhessegettem a negatív gondolataimat róla, és bezártam az ajtót.
Kiszórtam az ágyra azt a kevéske holmit amit magammal hoztam, majd elkezdtem kipakolni őket. Fényképek, apró díszek, a legkedvesebb emlékeim, a ruháim, és a kedvenc takaróim. Megcsináltam az ágyat kedvem szerint, Siyhuk plüsst a párnáimra helyeztem, azt a ronda kék garnitúrát pedig az egyik szekrény mélyére dugtam.
Végre volt egy kis időm a telefonromra nézni, ekkor pillantottam meg hogy HoSeok máris egy hosszú üzenettel lepett meg engem. Elmosolyodtam, majd megnyitottam a beszélgetést.

"So Ahra nem bírta befejezni a sírást mikor elmentél, ami egy olyan dolgot eredményezett amit sosem találsz ki! Összejöttek De Sooval...Ami egyébként nem probléma, hiszen eddig is tudtam hogy tetszenek egymásnak. Na de én így csak egy harmadik kerék leszek...Hiányzol haver."

Halkan felnevettem, majd leraktam a telefonomat a párnán alá. Szóval De Soo és So Ahra...Lefeküdtem az idegen ágyba, azonban olyan fáradt voltam hogy éreztem nem fog sok időbe telni az hogy elaludjak. Még hallottam hogy a telefonomra egy újabb üzenet érkezett, azonban nem volt erőm felnyitni a szemeimet hogy megnézzem.

"Jimin! Baj van Jungkookal! "

Remélem tetszett és nem volt csalódás! A következő részig is pápá, és vigyázzatok magatokra❤️