Hazug külső|JiKook|BEFEJEZETT|

•[19]•

"Forró nap volt, a nyár legmelegebb napja. Közeledett a nyári szünet így mindenki a suliban elkezdte a csínyek napját tervezni. Én azonban nem vágytam másra, csak arra hogy otthon anyával tölthessem az időt, miközben Jungkook után sóvárgok addig míg újra nem látom az ősz közeledtével. De az utolsó nap a suliban a szünet előtt, valami váratlan fordulatot tartogatott számomra. Épp Siyhuk bácsi padját ragasztottam össze, és matricákat tapasztottam a táblára amikor Jungkook zuhant be a terembe ahol egyedül voltam éppen.

-Bújj el! -Kiáltott rám nevetve, majd egy kifeszített az ajtóba egy szalagot, hogy aki bejön az padlót fogjon. -Nem csak a tanárokat kell megviccelni, a tanulókat is!

-D-de...hát...

Megragadta a karomat, majd az egyik szerszámos szekrény mögé bújt velem. Olyan erősen vert a szívem a jelenlététől, hogy biztosra vettem hogy ő is hallja a zakatolását. Fülig pirulva néztem őt, az sem érdekelt ha észre veszi a nálam akkoriban két fejjel magasabb fiú. Letekintett rám, majd egy kedves mosolyt küldött felém. Annyira meglepett, hogy holt sápadttá vált az arcom. Ezekben az időkben már nem volt kedves hozzám, ezen a napon mégis barátságos volt velem.

-Téged is megvicceljelek? -Tornyosult felém fenyegetően, majd kikapott a szekrényből egy festékszórót, és nevetve lefújta vele a fehér pólómat. Véletlenül a kezemmel felé csaptam, így a festék egy része rá cseppent. Azt hittem dühös lesz amiért összefestékeztem az ingjét, azonban csak nevetett a "balesetén"
Ekkor hangos puffanás hallatszott a teremből, ami nem jelentett semmi jót. Jungkook haverjai buktak el a csapdában, amin hangosan nevetett a mellettem álló.
-Boldog nyári szünetet Jimin. -Súgta oda, majd magamra hagyott.

-Lefújtad a disznót festékkel? -Vihogtak fel a haverjai. -Had fújjam le én is!

-Nem kell, én már megleckéztettem. Gyertek, menjünk máshova is. -Javasolta Jungkook, majd kisétált a teremből.

Nem tudtam miért szólt hozzám ilyen kedvesen, és vajon miért nem hagyta a többieknek hogy packázzanak velem. De abban biztos voltam hogy sosem saját akaratából követte el ellenem azt a sok rosszat. Egyszerűen azt tette amit mások elvártak tőle...Azt hiszem ideje lenne őszintén szemet hunyni a tettei felett."

Összepakoltam a legfontosabb dolgaimat, és az emlékeim nagy részét, amitől görcsbe rándult a gyomrom. Közte volt a Jungkooktól kapott esernyőm, és a mentás epres üdítős doboza is. És egy négy éves fehér póló, amit még ő fújt le festékszóróval. Indulás előtt még körbenéztem a szobámban, hogy emlékezzek minden itt töltött percemre ha már nem leszek itt.

Mikor az állomásra értünk, reménykedtem hogy Jungkook is eljön a srácokkal együtt elbúcsúzni tőlem. Azonban mikor megpillantottam Hoseokékat felénk jönni, rádöbbentem mennyire elszúrtam ezt az egészet. Ugyanis csak ők hárman jöttek.
Anya és Siyhuk bácsi egy ürüggyel arrébb mentek hogy normálisan el tudjak búcsúzni tőlük.

-Jimiiiin! -Ugrándozott So Ahra körülöttem könnyes szemekkel. -Nem akarom hogy kiszakadj a bandánkból!

-So Ahra ezt ilyenkor nem szokás! -Dorgálta le De Soo komoly arckifejezéssel. -Inkább búcsúzz el tőle szépen. Ne nyüzsögj már állandóan...

-Jimin...-Mosolyodott el HoSeok. -Ahj...Én sem akarom hogy elmenj, de drukkolni fogok a tanár úr felépüléséért. Úgyhogy légy ott mellette mindig, és támogasd őt mindenben. Én minden nap felhívlak majd, esetleg még fel is látogatok hozzátok egyszer. A suliban a helyedet pedig foglalni fogom.