Egy világ ami két birodalommá szakadt: A fény és A sötétség. Olivia aki a fény birodalmában él mégis kötődik a sötétséghez... A két birodalom lakosai ritkán találkoznak egymással de annak soha sincs jó vége. A mítoszok szerint létezik egy kiválaszto...
És akkor jutott eszembe, hogy Lunával megegyeztük, hogy mivel holnap rengeteg dolgom lesz így ma tartjuk azt a bizonyos ruhapróbát. Jesszus most úgy érzem magam mintha esküvőre készülnék minimum. Pedig csak ki kell választanom egy olyan ruhát ami tiszteletre méltó gyönyörű bla bla bla Miért nem elég ha egy ruha nekem tetszik és nem másoknak? De ekkor eszembe jutott egy ötlet:
-Mi lenne ha a ruha a saját stílusom lenne...-de ekkor mindketten a szavamba vágtak
-Szó sem lehet róla mert akkor nem lesznek rajta virágok
-Hagyd, hogy folytassam
-Arghh oké
-Szóval a ruha az én stílusom lesz de elegáns is
-Rendben de ezt udvarhölgyedként mondom-forgatta a szemét.
-Akkor válogassunk-mondtam mostmár sokkal lelkesebben.
Így történt, hogy elkezdtem a ruhapróbát. Felpróbáltam elsőnek egy kék ruhát de nem tetszett majd ezt követte egy bordó ruha de az meg nem volt az én stílusom. Végül 2 óra elteltével sikerült kissebb viták után kiválasztani a megfelelő ruhát. Bár tele van virágokkal ami nem volt tervben de mivel a ruha nagyon de nagyon tetszett így ez marad. Amikor végre lefeküdhettem úgy éreztem mintha két napja nem aludtam volna. Az álom hamar jött a szememre így nem kellett sokat próbálkoznom az elalvással.
Most egyáltalán nem keltem korábban mint kellett volna sőt amikor Elena költött nem akartam felkelni, de muszály volt. Reggel a szokások levendulafürdőmmel kezdtem majd jöhetett a ruhaválasztás ami viszonylag hamar ment.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ezt a ruhámat imádom így ma nem volt kérdés, hogy mit veszek fel. Mivel anyáék már elmentek így egyedül reggeliztem mert a húgaim szerencsésebbek és tovább alhatnak. Gyorsan reggelizem és egy gyors kávé után mentem is a dolgomra. Rengeteg papírmunkám volt amit délutánra már nagyon untam, de szerencsére Luna kimentett. Nagyon izgulok a holnap miatt nem tehetek róla. Reggeliben érkezik meg a herceg és a hercegnő, rég láttam őket de be kell vallanom sosem volt elég időm megismerni őket de talán most másképp lesz. Nem várok el semmit az itt töltött idejükben csak reménykedett, mert meg kellett tanulnom csak reménykedni.
-Még mindig a papírmunka?
-Szerinted?-néztem rá szúrósan
-Látom morcos vagy, de van egy meglepetésem amivel kiszabadítalak innen.-mondta az irodámra célozva amiben most elég nyomott hangulat uralkodott.
-Hát lássuk csak-néztem a csuklómon lévő karórára.
-Ne csináld már
-Rendben van szűk két órám
Ezzel megfogta a karom és kihúzott az irodámból. A rózsakert felé vettük az irányt ami már tetszett mert nagyon szerettem ott lenni.
