Egy világ ami két birodalommá szakadt: A fény és A sötétség. Olivia aki a fény birodalmában él mégis kötődik a sötétséghez... A két birodalom lakosai ritkán találkoznak egymással de annak soha sincs jó vége. A mítoszok szerint létezik egy kiválaszto...
Még mindig azon a fura hangon töprengek amit tegnap a fejemben hallottam. Már reggel van, megint korán keltem. De elalunni is csak nagyon későn tudtam mégse voltam fáradt. A szemem csak úgy kipattant és azóta ébren fekszem az ágyban. Már két órája ébren vagyok és csak kattog az agyam. Ki volt az a hang a fejemben? Mit keresett ebben a birodalomban egy éjsárkány? Miért volt az eset után olyan kedves velem Alex? Miért segített nekem? Ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzottak el a fejemben. Mivel még mindig korán volt így Elenát nem akartam felébreszteni. Kikeltem az ágyból és a fürdő fele vettem az irányt. Megengedtem magamnak a forróvizet és tettem bele levendulát. Majd vártam, hogy megtelyen a kás forró vízzel. Bele ültem de sajnos ott is csak kattogott az agyam, cikáztak a gondolataim és nem hagytak nyugodni. A szekrényemhez lépve kinyitottam és kiválasztottam egy a kedvemhez illő ruhát:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Egy méregzöld pántos selyem ruha ami az én esetemben lazának de elegánsnak számít. Kiléptem a szobaajtómon és elindultam az ebédlő fele. A cipősarkaim törték meg a reggeli csendet, de biztos voltam benne, hogy a reggeli már készen van. Az ebédlő ajtaja előtt mentem el és be a a következő ajtón ami a konyhába vezet. Kértem egy kávét és a reggelim, jól gondoltam, hogy a reggeli már készen van. Az ebédlő ajtaján bementem de a földet néztem mert észrevettem valamit. Egyszer csak neki mentem valaminek vagyis inkább valakinek. Felnéztem és meg sem lepődök, hogy Alex az.
-Mit keresel itt ilyen korán?-kérdeztem értetlenkedve.
-Mondjuk reggelizek-nézett most ő értetlenül.
-És te?-kérdezte
-Szintén
Ekkor megpróbáltam kikerülni de elkapta a csuklóm.
-Mi a...-próbáltam kiszedni a kezem a szorításából, de nem engedett. Megidéztem a tüzet és megégettem a kezét, egyből elengedett viszont nem kicsit lepődött meg azon, hogy használtam az erőm.
-Nyugi csak annyit akartam, hogy később szeretnék veled beszélni...
