A fény és a sötétség birodalma

18. fejezet

Alex szemszöge

Reggeli után gondoltam megkeresem Viát, ezért először a könyvtár fele mentem majd eszembe jutott, hogy mennyire szereti a virágokat. Az irányt a kert fele vettem az irányt, még nem sokat voltam a kertben ezért is lepődtem meg a nagyságán.

Már jó ideje kerestem őz és már azt hittem meg se találom amikor hirtelen mindenhol csak rózsát láttam. És akkor láttam meg Viát, a földön ült a sok szirom között és a szeme be volt csukva. Nem vett észre. Csak néztem, gyönyörű volt de tudtam, nem szerethetek belé.
Odamentem és megszólítottam:

-Mit csinálsz itt kint egyedül?-kérdeztem érdeklődve.

-Meditáltam-válaszolta és kinyitotta a szemét

-Még jó, hogy már befejezted.-mosolyodtam el.

-Mit keresel itt?

-Téged-csúszott ki a számon.

Ahogy kimondtam meg is bántam. Láttam, hogy meglepődött azon amit mondtam, de ezzel nincs egyedül.

-És miért kerestél?

-Hiányzott a társaságod.

Élveztem nézni a meglepődött arcát, nem számított semmi ilyesmire. Az arcára hirtelen pánik és a sok gond íródott fel. Láttam rajta , hogy nincs jól ezért gondoltam átkarolom. Magamhoz húztam úgy, hogy érezzem a leheletét. Jó esett a közelsége de azért tudtam, hogy ez nem helyes.

-Mennem kell-mondta és már fel is állt.

A bejárat felé indult gyors léptekkel, és bevallom haragszom magamra, hogy elijesztettem. Gyorsan felálltam és utána indultam.

-Viaa, várj meg...

Bement a bejárati ajtón így elkezdtem futni, hogy utolérjem, de ahogy bementem az ajtón láttam, hogy nincs sehol. Elfutott, de megpróbálkoztam a keresésével. Bevallom sejtettem, hogy nem fogom megtalálni mert biztos nem ismerem úgy a palotát mint ő. Kerestem Viát az ebédlőben, a szobájában és az istállóknál is de sehol nem találtam meg. Arra jutottam, hogy egy kicsit békén hagyom és egyedül. Mindjárt mennek lovagolni szóval utána megkeresem és beszélek vele. Még sétálgattam a folyosókon, de megunatam így gondoltam megnézem Olivia szobáját. Tudom illetlenség és nem szabadna de mivel most senki sincs bent így üres és nem szeretnék semmihez se hozzányúlni.
Be kell valljam ahogy beléptem az ajtón egyből elvarázsolt a szoba. Nem a társalgó, azt eddig is láttam de a magán terét még soha. Nagyon különleges személyiség azt meg kell hagyni. Mindenhol virág volt és a szoba is színes de a fal fekete. Nagyon szép minden, megnéztem a fürdőt ami teljesen fekete volt majd a dolgozószobát is. Az asztalhoz mentem oda és megláttam rajta egy levelet. A levél címezettje Via volt a feladó pedig az anyja a királynő. Kezembe vettem a levelet, hogy jobban megnézzem...

U.i Köszi, hogy elolvastátok remélem tetszett🥰✨🦋