Enyém vagy

1

Jisung

- Jisung! - szólt utánam valaki, mire megfordultam. Hawng Hyunjint pillantottam meg ahogy felém közeledik. Mikor odaért hozzám megfogja a kezem és mélyen a szemembe nézett.
- Szeretnék mondani neked valamit - mondat és még közelebb jött.
- I-igen? - kérdeztem kissé rekedtesen.
- Én...-kezdte és még jobban megszorította a kezemet - Szeretlek! - mondta ki és ajkaimra tapadt.

Bipp..... Bipp..... Bipp.....Bipp.....

Fáradtan nyitottam ki a szememet és nyomtam ki az ébresztőt. Már megint ezt álmodtam, a héten már harmadjára. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből Hyunjint. Ő annyira jól néz ki és annyira kedves. Nem is tudom, hogy mikor szeretem belé, de nem is érdekel. A lényeg, hogy szeretem.

Na, az álom megtette a hatását ugyanis a lenti tagom ált, mint a cövek. Már megszoktam, hogy reggelente így ébredek, de amióta Hyunjinnal álmodok valahogy más. Gyorsan könnyítettem a dolgomon és már mentem is le a konyhába.
Leérve a földszintre nem láttam senkit. Apa valószínűleg még alszik mert este sokáig fent volt, anya pedig valószínűleg már elindultam a kórházba dolgozni ugyanis mostanában korán kezd.

Odacammogtam pulthoz és vettem egy tányért meg kanalat, majd elővettem a müzlit is. Ráöntöttem a tejet majd elvittem az asztalhoz és helyet foglaltam. Miközben tömtem a pofimat azon gondolkodtam, hogy vajon igaz-e az, amit Felix mondott Hyunjinnal kapcsolatba. Felix a legjobb barátom. Kilencedikben ismerkedtünk meg szóval nagyjából két éve ismerjük egymást és szinte elválaszthatatlanok vagyunk. Jó, ez nagyon nyálasan hangzik, de ez az igazság. Nagyon szeretem Felixet és örülök, hogy itt van nekem. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Felix olyan mintha a testvérem lenne. Mindent megosztunk egymással és mindig ott vagyunk egymásnak. Ő az egyetlen, aki tudja, hogy tetszik nekem Hyunjin és ezt meg is akarom tartani. Nem mintha szégyelném hogy meleg vagyok, sőt egyáltalán nem csak nem szeretném ha Hyunjin fülébe jutna.

Miután meg reggeliztem gyorsan szaladtam fel mert egy kicsit csúszásban volt. Megálltam a szekrény előtt és úgy gondoltam, hogy jó lesz egy egyszerű nadrág és egy póló, elvégre minden nap így nézek ki. Végül egy fekete kissé szakadt nadrágot és egy piros-fekete kockás inget választottam. Felöltöztem és mentem is a fürdőszobába egy kicsit rendbe rakni a fejem. A hajamat megfésültem és beraktam a fülbevalóm. A tükörbe nézve egy teljesen átlagos fiút láttam. Nem volt semmi extra bennem, de nem is baj mert én így szeretem magamat. Meg persze akik szeretnek azok úgy szeretnék ahogy vagyok.

Mikor minden megvolt felvettem egy farmerdzsekit majd a táskámat és már indultam is. Kilépve az ajtón megcsapta arcomat a kellemes kissé hűvös szél. Nem élvezhetem sokáig ezt a pillanatot mert még mindig csúszásban voltam. Sietősen lépkedtem az iskola felé, ami tőlünk körülbelül tíz percre van. A kapu előtt megálltam majd nyugodtan kinyitottam és mentem is a termünkbe. Az iskolánk nem egy hű de nagy iskola, de azért nem is mondanám kicsinek. Három emeletes és barnára van festve az egész. A mi termünk a második emeleten majdnem a legszélén helyezkedik el. Kilencedik óta ebbe a terembe vagyunk, és én nagyon szeretem, mert nincs akkora hangzavar a folyosókon.

Belépve a terembe rögtön megpillantottam Felixet. Valami online játékkal játszott, amin egyáltalán nem lepődtem meg.
- Szia - ültem le mellé vidáman. Felix rám nézett majd letette a telefonját.
- Helló - köszönt mosolyogva. - Megint elaludtál? - kérdezte kuncogva.
- Nem, most a reggeli húzódott el egy kicsit - mondtam majd folytattam - Szerinted igaz, amit Hyunjinról beszélnek? - kérdeztem, mire Felix megvonta a vállát.
- Nem tudom, Seungmin nagyon rendes fiú és mostanában elég sok időt tölt el Hyunjinnal. - mondta Felix majd nyitotta a füzetet mert időközben bejött a tanár.