Enyém vagy

14

Jisung

Kissé félve álltam a fürdő közepén. Minhonak igaza van abban, hogy az előbb...khm.... elégítettük ki egymást, de attól még zavarban vagyok. Minho még nem látott teljesen meztelenül, mindig volt rajtam valami ruha.
-Megy egyedül is vagy segítsek? – kérdezte Minho mire visszatértem a valóságba. Ránéztem, és ekkor láttam, hogy ő már kész áll a fürdésre. Értem ezalatt azt, hogy teljesen pucér.
Gyorsan megfordultam és még a szemem is eltakartam. Hogy hogy nincs zavarban? Bár Minho azért elég sok mindent csinált már szóval megértem.

Két kar fonódót a derekam köré. A pólóm (ami amúgy még mindig Minhoé) alá nyúlt és óvatosan felhúzta. Teljesen kibujtatott belőle, majd bedobta a szennyes kosárba, aztán maga felé fordított.
- E-Előbb menj te – mondtam és a szinte téli kádra mutattam.
- Ejj, Jisung – rázta a fejét – Nem kell szégyenlősnek lenned – adott egy puszit a homlokomra – De ha neked így jobb akkor bemegyek először – mondta, mire bólintottam.
- Fordulj el – mondtam neki mire Minho szem forgatva elfordult.
Gyorsan levettem az alsóm, majd még gyorsabban szálltam be a kádba, Minhoval szembe.

Minho mikor megérezte, hogy ott vagyok megfogta a karom és közelebb húzott magához.
Egy hosszú csókot adott, amiből persze a nyelve se maradhatott ki. Mikor lihegve elváltunk egymástól Minho odahajolt a fülemhez.
-Ugye tudod, hogy a víz átlátszó? – súgta bele, mire automatikusan el
Lenéztem.
- Bazdmeg – mondtam, mikor meggyőződtem, hogy tényleg minden látszik. Gyors takarni próbáltam a kínos részem, de Minho gyorsabb volt, és megfogta a kezem.
- Gyönyörű vagy, ne takargasd magad – hajolt oda a nyakamhoz és finoman megcsókolta.
- Minhoo – leheltem egy halk sóhajt. – Minho! – mondtam jóval hangosabban mire ő hirtelen felkapta a fejét.
- Mi az? Baj van? – kérdezte aggódva, amitől egy kicsit ellágyult a szívem.
- Nem, nem csak.... Ugye tudod, hogy mostantól újra én irányítók? – kérdeztem. Minho egyszere volt csalódott és mérges.
- Ne már Jisuuung – bújt közel hozzám – Kérlek! Ígérem jófiú leszek – dörgölőzött oda a nyakamhoz.
- Nem, nem, nem – mondtam – Egy hetet csak kibírsz még nem? – kérdeztem, de ő hevesen a fejét rázta.
- Kérleeek – nézett rám kiskutya szemekkel.
-Ahhh, Minhooo – löktem meg finoman a vállát – Jó, változtatunk egy kicsit – mondtam, mire a szemében egy apró reménysugár jelent meg.
- Jooo – mondta, mire egy aprót elmosolyodtam.
- Akkor legyen az – gondolkodtam egy kicsit – Hogy továbbra sincs tapi, de megcsókolhatsz – mondtam, de Minho nem volt annyira lenyűgözve.
- Komolyan ennyi? – kérdezte.
- Miért mit akarsz? – kérdeztem.
- Téged – hajolt rá az ajkamra, mire gyors elrántottam a fejem.
- Naaaa – durcizott be Minho.
- Még nem fejeztük be – néztem rá szúrósan.
- Jó, jó, akkor beérem a csókkal is – mondta mire bólintottam – Meg egy kis tapival – tette hozzá, mire megcsaptam a vállát.
- Szeretlek – adott egy hosszú puszit a számra.
- Én is szeretlek Minho – pusziltam vissza.

- Eléggé izgulok a holnap miatt – szólaltam meg egy kis idő után.
- Felix és Changbin miatt? – kérdezte, mire bólintottam – Nyugi, minden rendben lesz – húzott közelebb magához, ugyanis a mellkasának voltam dőlve, ő pedig átkarolta a derekam.
- Tudom, de nagyon szurkolok már nekik. Őszintén félek, hogy valami nagy baj lesz, és örökre megutálják egymást – aggódtam.
- Ugyan miért történne ilyen? – kérdezte Minho, mire megvontam a vállam.
- Nem tudom, csak van egy ilyem rossz érzésem – bújtam közelebb hozzá.
- Nyugi – puszilt a fülem mögé.

Csak hümmögtem egyet, majd próbáltam ellazulni Minho karjaiban. De ekkor beugrott Jeongin. Ő még mindig szenved. Hiába biztatjuk Felixszel, nem mer közeledni Chan felé. Eléggé szar helyzetben van, és őszintén nem nagyon tudom, hogy kéne tudatára adni Jeongin érzéseit. Az az igazság, hogy félek Chan nem meleg, így Jeonginnak esélye sincs. De ameddig nem vagyok benne biztos nem szólok neki. Bár szerintem a szíve mélyén ő is tudja, hogy ez így nem lesz jó, de könyörgöm, a szerelem ellen nem lehet mit tenni. Elő példa vagyok. Beleszeretnem a suli egyik legkanosabb fiújába és most vele fürdőzők. Eszméletlen vagyok.
- Jisung – rázta meg finoman Minho a vállam, mire össze rezzentem a hirtelen éríntéstől.
- Igen? – kérdeztem.
- Már harmadjára szólok – nevetett – Min gondolkodtál el ennyire? – kérdezte.
- Semmi, nem fontos – ráztam meg a fejem. – Mit akartál mondani? – kérdeztem.
- Azt, hogy mit szeretnél vacsorázni?
- Ömmm.... Nem tudom – vallottam be őszintén.
- Mit szólnál, ha rendelnék pizzát? – kérdezte, mire bólogatottam. – Akkor lassan kikéne szállnunk – mondta Minho, mire a fejem ráztam.
- Neee, maradjunk még így – bújtam még közelebb hozzá.
- Jó – adott egy puszit a buksimra, majd jó szorosan megölelgetett.