Enyém vagy

7

Minho

Reggel kissé nehezen keltem, de amint eszembe jutott, hogy újra láthatom az én kis mókusomat rögtön kipattantam az ágyból. Gyorsan elintéztem minden reggeli dolgot, de még így is csúszásba voltam. Lehet előbb kéne felkelni. Na de majd, ha itt lesz Jisung ő majd időben felkelt. Bár az egy másik dolog, hogy mikor fogunk kikelni az ágyból. De ezeket a gondolatokat halasszuk későbbre.

Elindultam a suli felé. Tegnap este anyáék felhívtak. Nem volt semmi baj, csak érdeklődtek utánam. Elmeséltem, hogy mi volt, de Jisungról egy szót sem szóltam. Nem mintha titkolnám, de még nem hiszem, hogy elkéne mondanom nekik. Mint kiderült igazam volt és elfognak húzódni a dolgok, de megnyugtattam őket, hogy nem kell idegeskedni mert itthon minden rendben van. Egy órát biztos, hogy beszéltünk, de aztán menniük kellet, így letettük. Örülök, hogy jól vanna és minden jól megy. Anyáék nagyon keményen dolgoznak, de a munkájuk tökéletes.

A sulihoz érve rögtön felmentem az osztályba. Mint mindig most is kissé hangosak voltunk, de nem annyira zavart. Bár a tanárok nem ezt mondják. Mindegy.
Leültem a helyemre Changbin mellé. Nagyon elvolt merülve a telefonjában szóval csak akkor vette észre, hogy ott vagyok mikor köszöntem neki.
- Helló - mondta, mire végre felém fordult.
- Ohh, szia. Észre se vettelek - mondta nevetve.
- Vettem észre - mondtam és felnevetem.
- Jézusom, de szar szójáték volt - mondta Binnie de azért nem bírta ki nevetés nélkül. - Jut eszembe, csomagod érkezett - mondta és a kezembe nyomot egy zacskót.
- Ez meg mi és kitől van? - kérdeztem, de amint belenéztem rögtön megtudtam - Itt volt Jisung? - kérdeztem mire Binnie bólintott - És beszéltél vele? - kérdeztem és ismét bólintott - És mit? - kérdeztem.
- Semmi különöset, csak kérdezte, hogy itt vagy-e, én mondtam hogy nem, ő megkért hogy adjam oda ezt neked, és azt mondtam hogy odaadom, és elköszönt - fejezte be Changbin a storyt.
- Hát ez roppant érdekes volt - vágtam egy fintort - De nagyon kedves tőle, hogy visszahozta a ruhát, csak azt sajnálom hogy kimosta. Így nem érződik az illata - szomorodtam el.
- Nyugi, te kis szerelmes, majd letéped róla a ruhát és azt addig szagolgatod ameddig csak akarod - mondta nevetve.
- Hát, nem mintha nem lett volna már meg - mondtam, mire Binnie kitágult szemekkel nézett rám.
- Na mesélj csak - mondta és felém fordult.
- Mit meséljek? - kérdeztem mosolyogva.
- Hát, hogy mi volt. Minden részletet tudni akarok - mondta.
- Most úgy érzem magam mit azokban az amcsi filmekben a lányok, akik egy pizsiparti keretében kivesézik a történteket - mondtam, mire Changbin csak felnevetett.
- Ja, most én vagyok a szupcsi barátnő, aki majd ellát tanácsokkal - nevetett ő is.

Nagyvonalakban elmeséltem, hogy mi volt. Eléggé meglepődött hogy ennyire vigyázok rá, és hogy nem tepertem le azonnal, de nagyon örült neki. Így belegondolva Changbin néha tényleg olyan mintha egy barátnő. De ezt nem kell félreérteni. Ahogy már mondtam mindent megosztunk egymással és van hogy tanácsokat is adunk. És ezekben mindig Binnie volt a jobb.

Az első óra kémia volt, de szerencsére csak kísérleteztünk szóval gyorsan eltelt. Már javában a második óra felénél jártunk mikor is felvillant a telefonom. Gyors megnéztem, hogy ki írt, de erre a személyre nagyon nem számítottam. De nem rossz értelemben.

Han_jis

Helló, ha van kedvetek akkor ebédnél üljetek hozzánk......

Ennyi volt az üzent, de a szívem mégis gyorsabban kezdett el dobogni. Egy kicsit megijedtem, de egyben nagyon örültem neki. Gyorsan visszaírtam.

Lee_mnh

Persze hogy van kedvünk. Kik lesznek ott?

Han_jis