Enyém vagy

5

Minho

Jól halottam? Jisung tényleg azt mondta, hogy öltöztessem fel? Jó, szerintem még ráér szívásnyomokat hagynom rajta. Ezt az alkalmat ki kell használni mert nem tudom, hogy lesz-e még ilyen. Csillogó szemekkel néztem Jisungra aki egy kissé bepirult és oldalra fordította a fejét.
Mosolyogva felmásztam, hogy az arcunk egy vonalba legyen, majd lágyan megpusziltam az ajkait.
- Nagyon szívesen felöltöztetlek - mondtam még mindig mosolyogva.
Jisung nem szólalt meg csak bólintott egy kicsit, hogy elfogadja a sorsát. Felültettem majd elgondolkodtam, hogy mit kéne ráadni. Lehet, hogy a tegnapi ruháját. Vaaaagy, mi lenne, ha az én ruhámat adnám rá? Zseni vagy Minho. Basszus, ezért Oscar-t érdemlek. Odaléptem a szekrényem elé, majd elkezdtem kotorászni, hogy mégis mit adjak az én kis mókusomnak.
- Az én ruháim ott vannak – szólalt meg végük Jisung az íróasztal felé mutatva.
- Tudom – mondom rá sem nézve és közben folyamatosan kerestem a ruhát.
- Akkor miért ott keresgélsz? – kérdezte ártatlanul, mire ismét elvigyorodtam. Komolyan, nincs egy napja, hogy ismerem, de már imádom.
- Azért, mert innen foglak felöltöztetni – mondtam és most kénytelen voltam rá nézni mert akartam látni az arcát.
Ahogy gondoltam, Jisung csupa pír volt. Nem hiszem el hogy ennyire könnyen zavarba lehet hozni.

Jisung ezután nem szólalt meg. Nagyjából öt perc után sikerült kiválasztanom a tökéletes ruhát. Egy fekete eléggé szakadt farmer és egy batikolt pólót. Ez volt az egyik kedvenc pólóm és most örülök, hogy Jisung is hordani fogja. Legalább egyszer.
Útközben rájöttem, hogy alsónemű is kellene szóval gyorsan kikaptam egyet a fiokból. Remélem nem különbözik annyira a méretük.

Odamentem Jisunghoz aki éppen a telefonját nyomkodta, majd szépen kivettem a kezéből és a szekrényre tettem.
- Kész vagyok – mondtam, jelezve neki, hogy álljon föl.
- Nem baj, hogy a te ruháidat használom? – kérdezte mire megráztam a fejemet.
- Egyáltalán nem, sőt még örülök is neki – mondtam mosolyogva. – Aluról vagy fölűről kezdjük? – kérdeztem Jisungtól.
- Kezdjük a nadrággal – mondta. Felhuzam a pólóját mire odakapta a kezét.
- Mit csinálsz? – kérdezte ijedten mire a szemébe néztem.
- Alsót is kell cserélni – válaszoltam mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Nem kell! - mondta és próbálta levenni a kezemet az alsójáról.
- Shhh, Jisung nyugi, nem lesz semmi baj, már amúgy is láttalak odalent szóval nem kell félned – mondtam és próbáltam lehúzni de Jisung keze meg mindig útban volt.
- Ne - monda mire feláltam, hogy (ismét) szemtől szembe legyünk.
- Kérlek Jisung – hajoltam oda hozzá és a nyakába puszitam - Bízz bennem - mondtam és újra a szemben néztem.

Jisung habozott egy kicsit majd óvatosan bólintott egyet. Ezzel együtt én újra letérdeltem elé és újra megfogtam az alsóját. Jisungra néztem és láttam, hogy teljesen vörös a feje. Ki kell használnom ezt az alkalmat, szóval odahajoltam az alhasához és kissé feljebb húztam a pólóját majd megpusziltam. Jisung kissé összerezzent, amit elkönyveltem annak, hogy élvezi. Még több puszit adtam a fiú hasára, és halottam, hogy próbálja lefolytatni a sóhajait.
- Most akkor öltöztetsz vagy nem? - kérdezte Jisung mire elmosolyodtam. Visszaengedtem a pólót majd szépen lassan lehúztam az alsóját. Szerencséje volt hogy a póló a combja közepéig ér mert így nem volt rálátásom a tagjára. Ezt valószínűleg Jisung is észlelte és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját.
Nem leszek köcsög és nem húzom fel a pólóját, de nem is hagyom annyiban. Amikor az alsót a fenekére húztam akkor kissé felhajtottam a pólót, de nem ez volt a fő célom. Elöl is megigazítottam az anyagot és is hozzáértem tagjához. Jisung ugrott egyet majd szúrósan nézett rám.
- Bocsi – mondtam mintha véletlenül értem volna hozzá, ami lényegében igaz is.

Ezután belebújtattam a nadrágban, ami már könnyebben ment mint az alsó. Végül elérkeztünk a pólóhoz, amit a legjobban vártam. Jisung szó nélkül felraktam a kezét mire én lehúztam róla a pólót, és ezzel együtt rálátásom nyílt a felsőtestére. Egyszerűen nem bírtam levenni róla a szemem. Igaz, hogy már megfogtam, de még nem láttam és ezt nagyon bánom. Ahogy azt éreztem nem volt semmi kockahas vagy bármi. Aranyos kis pocak volt. Egyszerűen tökéletes volt.