Enyém vagy

10

Jisung

Miután átöltöztem odamentem a tanárhoz és mondtam neki, hogy kissé fáj a torkom és ezért van rajtam sál. Szerencsére engedte, hogy rajtam legyen így nem volt baj. Éppen a röpi hálót állítottuk fel mikor is megjelent Chan. Egy kisebb szívrohamot kaptam mikor megfogta a vállam.
- Sziasztok - köszönt vidáman.
- Szia - köszöntünk vissza egyszere.
- Jisung, jól vagy? - kérdezte, de mikor látta, hogy értetlenül nézek rá hozzátette - A sál miatt.
- Jaaa, - érettem meg - Persze - mosolyogtam.
- Csak Minho kiszívta a nyakát és nem akarja, hogy látszódjon- tette hozzá Felix. A szavam is elállt. Mégis, hogy mondhatott ilyet? Mivan ha valaki meghalja??
- Felix - csapok rá a kezére.
- Most mi van? - kérdezte - Attól, hogy nem látszik még ott van.
- De nem kell világgá kürtölni - nézete rá szúrósan.
Chan csak állt ott és nem szólalt meg. Teljesen beparáztam. Most olyannak gondol, aki bárhol bárkivel? Remélem, hogy nem, mert én nem ilyen vagyok. Gyorsan összeszedtem a gondolataimat és belekezdtem.
- Chan - mondtam - Nem szeretném, hogy bármi félreértés legyen én nem ilyen vagyok. Nem is akartam ezt az egészet, csak Minho kicsit bevadult, de nem bántott, meg semmi ilyesmi. Őszintén nem is tudom miért magyarázkodom csak szeretném, ha azt az oldalamat látnád ami a valódi és tudom hogy még nem ismerjük annyira egymás és lehet nem is fogjuk, de nem szeretem ha azt hinnéd hogy ilyen vagyok és akkor rossz következtetéseket vonsz le és Jeongint is ilyennek gondold. Mert ő nagyon nem ilyen, szerint ő a legártatlanabb ember az egész iskolában, sőt az egész világon, szóval....
- Nyugi Jisung, semmi ilyesmiről nincs szó - szakított félbe - Amúgy is nem mintha közöm lenne a magán életéhez, de egy percig sem gondoltam, hogy olyan lennél. Igaz nem ismerlek olyan jól, de amennyit találkoztunk tudom, hogy milyen vagy. Már az első találkozás sok mindent elárult. És Jeonginról is megvan a véleményem, ami persze nem rossz. Szóval ne aggódj emiatt - mondta, mire nekem egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám.
- Köszönöm - mondtam.
- Nincs mit - mondta és összecsapta a kezét - Na ideje röpizni.

A tesi további része nagyon jól telet. Chan nem hiába tesiszakos, nagyon jól játszik és élvezi is. Mikor szervált megfeszült a keze és szépen kirajzolódott a karizma. Hát, nem hiába jön be Jeonginnak. Látszik, hogy sportol. Jézusom, Minho de féltékeny lenne, ha most ezt látna.
- Szép volt tanártúr! - kiáltott le a lelátóról egy túlságosan ismerős hangot.
- Nektek nincs órától? - kérdezte Chan a lelátón álló fiúktól.
- Éppen logunk - mondta Changbin nevetve.
Chan nagyon szúrós szemekkel nézet rájuk, mire Changbin újra megszólalt - Nyugodjon meg tanárúr, lyukas óránk van.
- Következő órán maratont futtatók velük - mondta de úgy, hogy csak mi halljuk. Ezen szinte mindenki felnevetett. - Csak ne zavarjátok az órát - mondta nekik majd visszafordult hozzánk.
- Sosem - mondta újra Changbin, majd intett Felixnek.

Egy kicsit megijedtem. Most egész végig azt fogják nézni ahogy játszunk? Ez egy kicsit fura lesz. Felixre néztem, aki ugyanúgy megvolt lepődve, mint én. Megráztam a fejem, majd beállt a helyemre. Kissé frusztrál, hogy Minhonak háttal vagyok de hát nem tudok semmit tenni ellene. A lányok persze megvoltak bolondulva attól, hogy itt vannak. Minho persze nagyon adta magát. Mi mást csinálhatna. Mindig csak arra törekszik, hogy a figyelem középpontjába legyen.
- Jisung - zökkentett ki a gondolkodásomból Felix hangja. - Te szerválsz - mondta és nekem dobta a labdát.

Odaálltam a csíkhoz, és dobni kezdtem, de Chan odajött hozzám.
- A kezed legyen feszesebb - mondta és megfogta a kezem - Így hajtsd hátra és innen üsd - fogta meg a felkarom. Bólintottam egyet és elütöttem. Átmenet a hálón, és valaki visszaütötte, de Felix sikeresen lecsapta.
- Szép volt - pacsiztunk le Felixel.
Direkt nem néztem fel a lelátóra, de éreztem, hogy Minho folyamatosan néz. Egy kissé zavaró volt és nem is tudtam annyira koncentrálni, mint amennyire szerettem volna. Felix odajött hozzám megkérdezni, hogy minden rendben van e, mire csak bólintottam.
- Ááá, Minho engem nézet! - visongott az egyik osztálytársam. Alapvetően nincs velük bajom, de most nagyon idegesített.
- Nem is, engem néz - szólalt meg a másik.
- Ti veszekedjetek csak, úgyis engem néz - mondta a harmadik elégedett mosollyal.
Nem bírtam tovább és felnéztem a lelátóra. Minho tényleg a lányokat nézet. Valami előjött, amit eddig még sosem éreztem. Féltékenység. Rögtön elnéztem és újra a pályára koncentráltam.