Enyém vagy

15

Jisung

El sem hiszem, hogy végre eljött ez a nap is. A changlix végre létrejön. Vagyis, ha minden jól megy, de reméljük a legjobbakat.

Mi Minhoval kézen fogva sétáltunk, míg Changbin és Felix elég közel egymáshoz. Ez egy apró mosolyt csalt az arcomra. Annyira örülnék ha végre Felixnek is összejönne. És ehhez már csak egy apró löket kell, amit mi fogunk megadni.

Séta közben Minho és Changbin valamiről beszélgetni kezdtek, amit mi Felixszel egyáltalán nem értettük, de biztos így van jól.
Elengedtem Minho kezét, amin eléggé meglepődött, majd odamentem Felixhez.
- Mondtam, hogy nyugi – suttogtam, mert azért nem akartam, hogy hallják.
- Tudom, de akkor is bennem van...valami – mondta. Megfogtam a kezét és megszorítottam.
- Tudod, hogy nem kényszerítelek bele semmibe, ha valami kellemetlen akkor szólj és megoldjuk – mosolyogtam.
- Köszönöm – állított meg Felix és jó szorosan megölelt. – Szeretlek – szipogott.
- Én is szeretlek Felix nagyon, nagyon – öleltem vissza.
- Mondom én, hogy négyes lesz – szolgálat meg Changbin.
- Mi? – néztem az említett személyre.
- Semmi, szegény agyára ment, hogy már három hete nem fektetett meg senkit – mondta Minho.

Felixre néztem, aki rám. Ugyanarra gondoltunk.
-Na indulás, a házban is lehet ölelkezni – mondta Minho, majd elindultunk.
Changbin azért nem fektetett meg senkit, mert bejön neki Felix. Ez már alapból egy konkrét jel. Changbin fantasztikus ember csak meg kell ismerni. És ha már itt tartunk Minho se döngetett senkit, szóval le a kalappal. Bár ez azért elvárás, hogy ne fektess meg kétnaponta embert, de hát....

Nemsokára megérkeztünk a számomra már jól ismert házhoz. Szerencsére anyáékkal nem volt baj, elengedtek, de azt mondták hogy minél hamarabb akarják látni a barátom, vagyis Minhot.
- Na befelé – monda Minho, mire én léptem be elsőre. Utána Felix , majd Changbin és végül a házigazda.
- Wáo – ámult el Felix.
- Igen, az én reakcióm is ez volt – nevettem. – És a szobáját meg nem is láttád – mondtam.
- Onnan származik a kép is? – kérdezte, mire hevesen bólogattam.
- Na álljunk csak meg – szólt közbe Minho – Milyen kép? – kérdezte.
- Semmilyen – vágtunk rá egyszerre Felixszel.
- Jó, erről még beszélünk – nézett rám szúrós szemekkel.
- Igenis – mondtam, majd beljebb mentem, így mindenki betudott jönni a nappaliba.

- Mielőtt bármibe is belekezdnénk nekünk Felixszel van egy kis házink, szóval azt gyors megcsinálnánk és aztán szabadok vagyunk – mondtam, mire Felix hevesen bólintott.
- Jó, jó, de előbb, Jisung – jött közelebb, majd rátette a kezét a csípőmre.
- Mi-Minho – suttogtam – Nem akarom, hogy Felixnek és Changbinnak kínos legyen – mondtam.
- Zavar titeket, ha megcsókolom Jisungot? – kérdezte Minho hangosan.
- Nem – monda Changbin, majd egyből Felixre nézett.
- Nem, csak aztán matekozzunk, mert nem oldja meg magát – mondta.
- Na látod – vigyorodott el, majd megszüntette a köztünk lévő távolságot.

Ajkai, mint mindig most is puhák voltak. Egyre jobban élveztem, de nem akartam, hogy kínos legyen a többieknek. És persze nekem, szóval elég hamar megszakítottam, amiért persze Minho dühös volt, de hát ez van.

Leültünk a konyhaasztalhoz és nekilátunk. Az asztal látványától eljött a tegnap este amibe bele is borzongtam.
- Minden rendben? – kérdezte Felix.
- Igen, igen – mondtam, majd nekilátunk a mateknak.
Együtt elég hamar megoldottuk és még mi szenvedtünk, addig a fiú, valamit nézték Changbin telefonján és csak reménykedtem, hogy nem pornó.
- Kérsz valamit, inni esetleg? – kérdeztem mire bólintott.
- Egy pohár víz jó lesz – mondta, majd intettem, hogy kövessen a konyhába. Elővettem egy poharat, majd megtöltöttem vízzel.
- Hű, de otthonosan mozogsz itt – ámult el Felix.
- Nemsokára ideköltözik – mondta Minho.
- Tényleg? – kérdezte meglepően Felix.
- Dehogy – ráztam a fejem. – Changbin, te kérsz valamit? – kérdeztem.
- Nem köszi. Úgy tűnik jobb házigazda vagy mint az igazi – nézett Minhora.
- Ha akartál volna valamit úgyis kiveszed. Sokszor voltunk már kettesben, csak feltalálod magad – mondta Minho.
- Ujujj – nevetett Felix. Először nem értettem majd leesett.
- Felix – löktem meg nevetve.
- Mi az? – érdeklődött Minho.
- Semmi – válaszoltuk egyszerre.
- Túl gyanús – mondta, majd felált. – Akkor kezdjük a partit – csapta össze a nézet. – Mit akarunk csinálni? – kérdezte.