Enyém vagy

13

Jisung

Nagyon boldog és izgatott voltam. Alig várom, hogy újra Minhoval aludjak. Bár szerintem nem csak alvás lesz.... De majd meglátjuk. A lényege, hogy várom.

Kézen fogva sétáltunk, vagyis inkább húztam Minhot magam után.
- Szívem, lassabban - mondta Minho, mire egy kicsit lelassítottam.
- Ne hívj így - mondtam "durcásan".
- Akkor, hogy hívjalak? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Jisung - válaszoltam egyszerűen.
- De mindenki Jisungnak hív - mondta.
- Mert ez a nevem.
- De én valami különlegesét akarok.
- Miért?
- Mert különleges vagy a számomra - mondta, mire elfordítottam a fejem.
- N-Ne mond ilyeneket - mondtam pirultan.
- Jézus, de rég láttalak elpirulva - nevetett Minho.
- Nem is vagyok piros - tiltakoztam.
- De most inkább kipirulva akarlak látni - jött egy kicsit közelebb, mire kirázott a hideg.
- Nyugodj le, mielőtt visszafordulok - mondtam, de Minho csak jobban megszorította a kezem.
- Nem mész te sehova - jelentetett ki.
- Igenis - nevettem és ismét gyorsítottam a tempónkon.

Nemsokára oda is értünk Minhoék házához. Türelmetlenül vártam, hogy Minho végre kinyissa azt a rohadt ajtót. Kissé szeretet hiányom van és most nagyon megszeretném ölelgetni Minhot.

Amilyen gyorsan csak lehetett levettem a cipőm és a táskám is szépen leraktam a földre, majd Minho felé fordultam.
- Na mi az? - kérdezte mosolyogva.
- Semmiiii - mondtam majd odamentem hozzá és jó szorosan megöleltem. Mélyen beszívtam az illatát és igyekeztem elraktározni.
- Jisung, meg fújtasz- tolt el magától egy kicsit Minho.
- Nem baj - bújtam vissza ugyanúgy ahogy voltam.
- Naaa, én még nem szeretnék meghalni - mondta majd hirtelen a combomhoz kapott és egy határozott mozdulattal felemelt. - Előbb még akarok egy csókot - hajolt közelebb, de nem csókolt meg. Mosolyogva érintettem össze párnáinkat és mélyültem el a csókba. Bele túrtam Minho hajába, aki ösztönösen kinyitotta a száját, pedig nem is húztam meg. De ha már így adott a lehetőség akkor ki is használom. Óvatosan átdugtam a nyelvem a szájába és szinte pont ekkor éreztem még a falat a hátamon.
- Ahh - nyögtem egy kicsit, mikor Minho közelebb préselődött hozzám.
Éreztem, hogy elmosolyodik, mire csak megforgattam a szemem. Persze ezt nem láttam mert az enyém és az övé is csukva volt.

Mikor már egyáltalán nem volt levegő a tüdömbe elváltam Minhotól.
- Nem pont erre gondoltam amikor azt mondtam, hogy kipirosodva, de egyenlőre ez is megteszi - mondta, miközben én piros arccal szaporán szettem a levegőt, hogy pótolni tudjam azt.
- Borzasztó vagy - fogadtam meg a szemem, és mos már látta is.
- Tudom - fúrta a fejét a nyakamba - De te így szeretsz - puszilta meg.
- Ne puszilgass - szidtam le.
- Nyeeehh - nyafogott, mire meg símogadtam a haját.
- Igen Minho, pontosan így szeretlek - pusziltam bele a hajába.
- Én is így szeretlek - nézett rám.
- Hogy? - kérdeztem.
- Ilyen tökéletesen - puszilta meg az arcom.
- Nem is vagyok tökéletes - tiltakoztam, de Minho megrázta a fejét.
- Számomra az vagy - mosolygott.
- Jaj Minhooo, zavarba hozol - fúrtam most én a nyakába a fejem.
- Édes vagy - ölelte meg jó szorosan - És nehéz is, szóval most leteszlek - engedte el a combom, így a lábam a talajt érte.
- Csak te vagy gyenge - nézetem rá. - Bezzeg Changbin biztos tudna tartani - cukkoltam - Láttad már milyen karjai vannak? Néha irigylem Felixet.

Óvatosan Minhora néztem, akinek az arcáról semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni. Egyszerre volt félelmetes és izgató.
- Ha most hozzád érhetnék megmutatnám, hogy miben is vagyok jobb - nézett rám még mindig azzal az arccal.
- Mutasd - incselkedtem vele.
- De nem akarom, hogy emiatt a kirohanásom miatt vesztem el ez az egy hét - mondta. Annyira aranyos. Itt áll tök kanosan, de aggódik amiatt, hogy nem fogok neki megbocsájtani. Pedig tudhatná, hogy a csók pillanatban már megbocsájtottam.
- Akkor ezt nem vesszük figyelembe - vontam meg a vállam.
- Ennyire vágysz rám? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Csak hiányzik, hogy te dominálj - vallottam be.
- Jajjj, de aranyos vagy - jött közelebb Minho - De azért remél nem vagy mazoista? - kérdezte.
- Ha azt tervezed, hogy bántani fogsz, akkor már most mondom, hogy azon a szép kanapén fogsz aludni - mutattam a bútora.
- Ohh baba, majd meglátjuk - kapott fel ismét, csak most megindultunk az emelet felé.