Enyém vagy

3

Minho

Jisung lent egy kicsit megkeményedett. Ezen csak mosolyogni tudtam majd kivettem a kezemet az inge alól.

Jisung egy megkönnyebbült sóhajt eresztett ki a száján, de csak addig ameddig meg nem tudta, hogy mire készülök.

A kezem elindult a nadrágja felé. Jisung ijedten nézett rám és megfogta a kezemet.
- Ne - mondta ijedten mire ismert belepusziltam a nyakába.
- Shhh, nem lesz semmi baj. Csak segíteni akarok - mondtam és újra megindultam de Jisung még mindig nem engedte el a kezemet.
- Kérlek - nézett rám aranyosan.
- Nem foglak bánatani, csak segítek - mondtam, de Jisung még mindig ellenkezett.
- Nem akarom - mondta, mire én megfogtam a kezét és magam felé fordítottam.
- Miért nem akarod, hogy segítsek? - kérdeztem, de nem válaszolt - Ha attól félsz, hogy meglátlak akkor emlékeztetlek hogy már láttalak- mondtam mire Jisung a szemembe nézett.
- Nem akarom és kész - mondta majd lehajtotta a fejét. Megfogtam az állát és felemeltem, hogy rám nézzen.
- Miért nem? - kérdeztem újra, mire Jisung sóhajtott egyet.
- Nem akarok gyengének tűnni - mondta mire elmosolyodtam.
- Figyu, attól, hogy te leszel a "gyengébb" fél attól még nem vagy az. Sőt, ha akarod te is kiverheted nekem - mondtam egy csábos mosollyal mire hevesen csóválni kezdte a fejét.
- Jó, ha nem akarod akkor nem kell - mondom mire Jisung fellélegzett.  - Megyek hozok még üdítőt - mondtam és kimentem a konyhába. Engem nem lehet csak így lerázni.

Gyorsan felvettem egy üdítőt és már mentem is vissza. Jisung a kanapé szélén ült, pont jó helyen. Leraktam a palackot majd felé fordultam és egy hirtelen mozdulattal hátra löktem. Mire észbe kaphatott volna ráültem a csípőjére.
- Mi a.…? - lepődött meg Jisung, mire csak elmosolyodtam.
- A szótáramban nem szerepel a "feladni" szó - mondtam és belepusziltam a nyakába.
Próbát ellökni magától szóval ezért lefogtam a kezét és tovább folytattam.
- Minhohh, ne kérlek - mondta nyögve Jisung. Mélyen a szemébe néztem.
- Most már elegem van. Én csak segíteni akarok de jó legyen - mondtam és leszálltam róla. Jisung nem mert meg moccanni, de felhúztam. - Ha nem akarod, hogy én csináljam akkor csináld te - mondtam, mire Jisung szemében egy apró remény látszódott - De előttem - mondom ki, amitől teljesen lefagyott.

Jisung

Mi? Na nem, biztos, hogy nem fogok előtte könnyíteni magamon. Őszintén nem tudom, hogy miért nem engedtem neki. Eddig még sosem volt kapcsolatom és nem tudom, hogy hogy működnek a dolgok. Az meg hülyeség, hogy nem akarok a gyengébb fél lenni. Nem akarok dominálni szóval nekem tökéletes a "gyengébb" szerep, de valamivel le kellet ráznom, de úgy tűnik nem jött be.

- Na mire vársz? - kérdezte Minho még mindig engem nézve.
Nem válaszoltam csak megráztam a fejemet jelezve, hogy nem fogom csinálni.
Minho erre közelebb jött és kiegyenesítette az eddig behúzott lábaimat. Rá ült a combomra és elkezdte simogatni a kemény tagomat.
- Nem kell félned, minden percét élvezni fogod. - suttogta a fülembe.
Csak nyögtem egy halakat és próbáltam nem arra koncentrálni, hogy elmenjek.

Minho a nadrágomat kezdte kigombolni mire nekem valami olyan jutott eszembe, amit később biztos hogy megbánok. Egy hirtelen mozdulattal változtattam a testhelyzetünkön, és ő került alám.
Minho meglepődve nézett és mielőtt feltudta volna fogni, hogy mi történt a szájára tapadtam.

Őszintén azt reméltem, hogy ettől majd megfelejtkezik arról, hogy mit is akart csinálni. Minho elég gyorsan reagált és ahelyett, hogy ellökött volna magától inkább visszacsókolt, de nem akárhogyan. Egyértelműen átvette az irányító szerepét és szinte marta az ajkaimat. Ennek ellenére iszonyatosan jól csókol. Teljesen elfelejtkeztem a tervemről és csak élveztem a pillanatot és reméltem, hogy sosem ér véget. Minho belemarkolt a fenekembe, amitől és kisebb sóhaj jött ki a számon és ezt ki is használva egyből átrakta a nyelvét az én számba.