Enyém vagy

11

Minho

Egész hétvégén a hétfőt vártam, hogy beszéljek Jisunggal. És most mégis félek. Nagyon megbántam az egészet, de félek, hogy nem fog megbocsájtani. Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni. De fogalmam sincs, hogy mit csináljak? Menjek oda hozzá és beszéljek vele? Nem hiszem, hogy működne, mert nagyon szomorú volt. Áhh, Minho, olyan hülye vagy! Miért kellet ezt csinálnom? Vajon mi lett volna, ha nem megyek be abba a wc-be? Nem is akarom tudni, mert akkor nem ismerem volna meg Jisungot. Ahhoz képest, hogy egy egyszerű zsarolásnak indult az egész, most mégis egy teljesen másik dolog. Szerelem. Vagyis az én részemről biztos, bár Jisung azt mondta, hogy szeret, de most már nem vagyok benne biztos. Csak reménykedni tudok.

Ilyen és ehhez hasonló érzelmekkel és gondolatokkal ültem be a helyemre. Vártam Changbint egyrészt, hogy itt legyen velem, másrészt, pedig, hogy elmesélje mi történet szombaton. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz Felixel és ennek nagyon örülök. Changbin is teljesen megváltozott, de persze jó értélemben. Sokkal többet látom mosolyogni, és sokkal több életkedve van. Újra elkezdett gyúrni, ami nagyon meglátszik rajta. Eddig is izmos volt, de most látszik a változás. És persze annak is örülök, hogy megismertem Felixet és Jeongint. Nagyon kedvesek és aranyosak, úgy mint…. Jisung. És tessék megint nála lyukadunk ki. Egyszerűen nem bírok nem rá gondolni. Minden gondolat hozzá vezet. Ma beszélnem kell vele!

- Minhooo – jött oda hozam Changbin nagyon vidáman. – El nem hiszed mi története szombaton – ült le mellém, vagyis a helyére.
- Na meséje – mosolyogtam el. Bármilyen is depis vagyok Binnie mindig mosolyt tud csalni az arcomra.
- Fél egyre beszéltük meg a találkozót, de én elé mentem. Kissé féltem, hogy mit fog szólni, de örült neki, szóval nem lett gond. Egy másik parkba mentünk, ahol volt éppen egy színház társulat tartott előadást, méghozzá ingyen, szóval leültünk és megnézzük. Szép volt, a darab de Felix sokkal izgalmasabb volt – vakarta meg a tarkóját, zavarában – Nagyon izgatottan nézte a műsort, és szinte ragyogott a szeme. Csodálatos volt, nem tudtam nem őt nézni. Közelebb akartam lenni, hozzá és megakartam érinteni, de nem mertem. Féltem, hogy elijesztem és nem akartam. Őt nem akarom elzavarni, meg akarom tartani. Örökre – monda, mire elmosolyodtam. Changbin most nagyon komolyan gondolja, és ennek nagyon örülök. Jó lenne, ha ő is megtalálná a helyét egy személy mellet. És erre a feladatra Felix tökéletes. – A darab felé fordultam, megnézni, hogy hol tart. Valami dráma volt, de nem nagyon tudtam követni, de nem is lényeg, mert valami sokkal csodásabb dolog történt. A fűben ültünk és én hátul támaszkodtam a kezemen, és Felix rátette a kezét a kezemre. Fel sem tudtam fogni, hogy mi történik. Felixre néztem, aki nem nézett rám, de láttam, hogy elpirult. Erőt vettem magamon, és rákulcsoltam az újam, ez övére, így teljesen egybe volt a két kezünk. Egy kicsit közelebb is ültem. A darab végén elmentünk fagyizni, és az is nagyon jó volt. Még beszélgettünk egy kicsit aztán hazakisértem. Az ajtójuk elött egy kicsit paráztam, mert nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom. Közelebb léptem hozzá, és ő is közelebb jött. Ott altunk, egymástól pár centire, és csak néztük egymást. Már menni készültem, mert nem történt semmi, de ekkor Felix adott egy puszit a számra, majd elköszönt és bement, pont, mint a múltkor. Ez a fiú csodálatos. Tökéletes, egy igazi főnyeremény, akit meg kell szeretem.

Mosolyogva hallgattam ahogy Binnie mesél. Nagyon szorítok neki, bár, ha rajtuk múlik, akkor nemsokára össze fognak jönni.
- És Jisunggal mi van? – kérdezte miután befejezte.
- Nem beszéltem még vele – mondtam – Félek, hogy nem fog megbocsájtani, de én nem akarom elveszíteni.
- Biztos, hogy nem fogod elveszíteni, mert szeret, de akkor is ki kéne békülni vele – mondta, mire bólogattam.
- Csak nem tudom, hogy – szomorodtam el ismét. Egy perc gondolkodás után Changbin megszólalt.
- Mi lenne, ha írnál neki egy levelet? – kérdeztem.
- Egy levelet? – kérdeztem, mire bólintott. – De azt is odakell adni neki akkor meg már beszélhetnél is vele – mondtam.
- Akkor dobd be a szekrényébe – mondtam. És ekkor beugrott, hogy ez egy rohadt jó ötlete.
- Changbin, te zseni vagy – mondtam hálásan.
- Ezt se hallom gyakran – nevetett fel.