Part 3.

878 63 127
                                    

Egészen eddig a pillanatig imádtam Nyangot mivel sose volt egy rossz szava se hozzám sőt még MinHoval kapcsolatban is biztatott engem. Vajon az a rohadék elmondta neki, hogy mennyire odáig vagyok érte és most azért ilyen velem? Úgy érzem, hogy soha többé nem akarok egy légtérben lenni vele. Utálom!

-Gyerünk haza!- állt fel a székről.

-A gyerekek?- kérdeztem tőle továbbra is jelnyelven.

-Nyang, haza viszi őket!- rántott vállat és kezemet megfogva mentünk ki a teremből.

Épp beakartunk menni a liftbe amikor meghallottam Soo keresztanyja hangját. Jaj nekem!

-Jisung!- kiáltott utánam mire megálltam és felé fordultam.

Kicsit pánikba estem ugyanis nem csak Mrs. Park jött felénk hanem az 5 modell és a két idol is. Ki fog nyírni minket Mrs. Park amiért ismét megsérültünk. Lemondóan sóhajtottam egyet és meghajoltam Kim asszony előtt.

-Azt hittem csak Soo Mi volt olyan buta, hogy ismét megsérült, de te is? Mit csináltál?- állt meg előttem karba tett kezekkel. - Megint verekedtél? Ittál és elestél? Nem figyeltél eléggé deszkázás közben?- sorolta azokat a dolgokat amik miatt már számtalanszor megsérültem.

-A harmadik!- válaszoltam neki aztán felszisszentem.

-Hol ütötted meg magad?- tette kezeit arcomra és aggódva mért végig.

-Ha lehet az arcára vigyázz!- vette le Soo Mi Kim asszony kezeit arcomról.

-Azt ne mondd, hogy az arcodat ütötted meg! Miért pont azt az aranyos és helyes pofidat?- vette le a maszkomat rólam így hát mindenki rálátást nyerhetett a sebeimre és a zúzódásaimra.

-Keresztanya, ne már! Add neki vissza!- takarta el arcomat kezeivel barátnőm míg vissza nem kaptam a maszkomat.

-Jobban is vigyázhatnátok sőt az lenne a legjobb ha felhagynátok ezzel az életmóddal! - tette kezét homlokára. - Legalább nincs cigaretta szagod kisfiam!- puszilt homlokomra mire elmosolyodtam.

- Majd lesz ha már nem fog fájni a szája!- rántott vállat Soo én pedig csak bólogattam.

Lemondó sóhajt hallatott  aztán megfordult és MinHora nézett. Felém biccentett és arrébb állt az útból. A fiú elém lépett én pedig kíváncsian néztem fel szemeibe.

-Bocsánatot szeretnék kérni tőled amiért bunkó voltam! Sajnálom!- hajolt meg aztán visszament Nyang mellé.

-Nem mondasz semmit baby? Nem fogadod el?- fordult felém Soo.

Megráztam a fejemet ugyanis nem volt semmi amit mondhattam volna aztán mégis eszembe jutott valami.

-Mégis van valami!- jeleltem le Soo Minak aki továbbította a többieknek.

Rám figyelt mindenki és az is akinek szólni fog az üzenetem. Őszintén szólva beszélni akartam, de jobbnak láttam ha csak lazán bemutatok neki aztán pedig elindulok le a lépcsőn. Bedugtam a fülesemet a füleimbe és elindítottam egy tetszőleges zenét, hogy még véletlenül se halljam MinHoék nyavalygását.

-Haragtartó, bocsesz!

Soo hangja volt az utolsó amit hallottam a külvilágból, mert utána maxra felvettem a hangerőt és el is hagytam a 2. emeletet sőt már az épületet is. Kaptam egy pár kérdést a sajtótól, de csak elmentem mellettük és próbáltam a zenére figyelni. Kurva jó, hogy túl hangos a tömeg és nem hallom a fülemben bömbölő zenét. Sóhajtva vettem ki a fülesemet a fülemből és eltettem a zsebembe. Kinyitottam a kocsimat és beültem a járműbe. Becsuktam a kocsi ajtót és a fejemet hátra döntve szenvedtem. Először előre akartam dönteni, de aztán rájöttem, hogy ha véletlen megnyomom a dudát akkor szívbajt kapok. Pár perc múlva hallani lehetett a mérhetetlen nagy sikongatást amit nem tudtam hová tenni ezért kinéztem az ablakon. Soo, Felix és valami fiatal srác éppen a parkolóba jöttek be. A kocsihoz érve beszálltak én pedig egyből Soo felé fordultam.

𝕄𝕪 𝕄𝕠𝕕𝕖𝕝 »𝕄𝕚𝕟𝕊𝕦𝕟𝕘«Where stories live. Discover now