𝕄𝕪 𝕄𝕠𝕕𝕖𝕝 »𝕄𝕚𝕟𝕊𝕦𝕟𝕘«

Part 12.

Vajon a barátaim közül akikkel lefeküdtem és titkon éreztek irántam valamit, nekik is ilyen rosszul esett ez a pár szó? Egyéjszakás kaland...Megérné ez nekem? Miért nem tud viszont szeretni? Legalább ne viselkedne velem akkor így!

-Min gondolkodsz ennyire?- érdeklődött Wang Yoo.

-Semmin!- válaszoltam megrázva a fejem majd leemeltem az élő párnámról a buksimat.

- Ha megengedi, hogy úgy érj hozzá mint 3 éve Noah akkor lehetőleg úgy vigyázz rá mintha egy porcelán baba lenne. Ha meg panaszkodik kiheréllek a faszba! - figyelmeztette Wang MinHo hyungot.

-Ígérem, hogy mindennél jobban fogja élvezni és, hogy mindennél jobban fogok rá vigyázni!- simított végig karomon ami bár jól esett mégis a fájdalom egy apró szikrája hasított belém.

-A vonat tetején való szaladgálásnál nem élvezek jobban semmit!- hajoltam közelebb arcához és úgy néztem a szemeibe.

-Miután ágyba bújtál velem teljesen elfogod felejteni milyen élvezettel jár a vonaton való szaladgálás.- simított végig alsó ajkamon hüvelykujjával ami miatt egy jóleső borzongás futott végig gerincemen. -Várjunk..micsoda?- ült fel hirtelen ezért eltávolodtam tőle mielőtt lefejelt volna engem.

-Egy, itt vagyok én is!- mutatta fel mutatóujját számolás gyanánt Wang. - Kettő, nos igen, Jisung szeret veszélyesen élni!- mosolyodott el kínosan mutatóujja mellé felmutatva középső ujját is.

-Baby, te nem vagy normális! Mi van ha leesel onnan és belehalsz? Egy rossz mozdulat és vége mindennek! Ezt akarod? Ráadásul tilos és nem is az a baj, hogy szabályt szegsz hanem az, hogy az életedet kockáztatod. A zsaruk harapnak a vonatok miatt!- oktatott ki MinHo telefonját maga elé dobva.

-Akkor ne mondjam el neki, hogy kergetett titeket egy faszi a környéken?- kérdezett engem, de nyilván MinHo hyung is hallotta.

-Hyuung baszki!- néztem a telefonra aztán nagyot nyelve pillantottam az előttem ülőre.

-Hogy mi?- akadt ki még jobban.

- Egyik este Soo Mi rajongója túlzásba vitte a dolgokat és felmászott a vonat tetejére. Szerencsére Soo időben észre vette a srácot és a kezében lévő kést is így futni kezdtünk majd leugrottunk a vonatról és beleugrottunk a vízbe. Ha nem bújunk el a híd alatt utánunk ugrik, de szerencsére nem így lett.

-Meg ne tudjam, hogy még egyszer odamentek főleg este. A sasaengek bármire képesek és kurvára nem akarom, hogy bármi bajotok essen! - ültetett ölébe és magához szorított.

-Évek óta nem voltunk azon a helyen inkább elmentünk messzebbre. - néztem a telefonra aminek kijelzője immáron fekete volt ezzel jelezve, hogy Wang Yoo kinyomta a hívást.

-Mikor voltál utoljára?- kérdezte fenekemre csúsztatva kezeit.

-Utoljára ezelőtti héten pénteken, de szerdán és csütörtökön is ott gubbasztottam egy- két órát.- válaszoltam meg kérdését.

-Azokon a napokon kurva hideg volt szóval remélem normálisan felöltöztél ha már ott voltál órákon át!- vezette hátamra kezeit én pedig nyakába fúrtam a fejemet.

-Szerdán nem volt rajtam kabát, csütörtökön szaggatott nadrágban voltam, pénteken felöltöztettek normálisan, de végül belázasodtam.- hunytam le szemeimet és vártam, hogy lecsesszen.

-Sungie, szeretném ha vigyáznál magadra! Nem azt mondom, hogy ne csináld azt amit szeretsz csak szimplán ne sodord magad veszélybe. Fontos vagy nekem és elég rossz lenne ha egyik nap azzal keresnének, hogy leestél a vonat tetejéről és ott haltál szörnyet.