Két lány egyszerre érkezik az Ilvermornyból a Roxfortba úgy, hogy előtte még csak látásból sem ismerték egymást. Véletlen lenne? Lehetetlen. A kérdés már csak az, hogy ki intézte ezt így és miért tette?
A lányok mindenesetre a legjobb kezekbe kerül...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Tényleg sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom – rázta a fejét. – De életem egyik legjobb estéje volt.
– Lily! – Rebeca izgatottan a szája elé kapta a kezét és elkerekedett szemekkel nézett rá. – Csak nem megcsókolt végül?
– Hogy mi? Dehogy – borzadt el a lány, arcán viszont egy kis pír is megjelent. – Végig barátokként viselkedtünk. Vagy valami olyasmi...
A másnaposságtól tompán és fáradtan hallgattam Lily és Rebeca csevegését, miközben homlokomat a hideg ablaküvegnek döntöttem. A lány legnagyobb örömünkre – és meglepetésünkre – teljesen pozitívan élte meg a bált Jamesszel, pedig eléggé tartott tőle előtte. Mosolyogva képzeltem el, hogy a fiú boldogan mesélhette ugyanazt a Tekergőknek a szokásos kupéjukban ülve.
Mindannyian hazafelé tartottunk a két hetes tavaszi szünetre, ami magába foglalta a húsvétot is. Hat hónap után újra látni készültem a családomat, izgalom helyett azonban inkább az idegesség fojtogatta a torkom, ahogy London felé robogtunk a Roxfort Expresszel. Az ablakon kinézve a mellettünk elsuhanó skót tájra tévedt a tekintetem, ami lehengerlően szép volt ugyan, de közben valahogy barátságtalan is. A leszálló köd miatt nem lehetett messzire ellátni, és már csak hideg idő látványába is beleborzongtam.
– Minden rendben, Camilla? – hallottam meg hirtelen Rebeca hangját, mire kénytelen voltam elszakítani a tekintetem a tájtól és a velem szemben ülő barátnőm felé fordulni.
– Persze – feleltem röviden.
– Akkor te jössz – vigyorgott rám Lily. – Hadd halljuk az estédet.
Az estémet? Na nem, nem volt az az isten, amiért én beszámoltam volna nekik – egyrészt mert tudtam, nem reagáltak volna jól, másrészt meg olyan frissek voltak az emlékek, hogy még magamban sem akaródzott felidéznem őket, nem hogy szóban.
– Elment – mosolyodtam el végül halványan. Úgy tűnt, nem elégítette ki őket a válaszom, mert mindketten felvont szemöldökkel meredtek rám. – Mi az?
– Elment? Ez mind? Camilla drága, ennyivel nem úszod meg – rázta a fejét Lily. –Nem, amikor egy egész estét töltöttél Felix Hardinggal kettesben.
– Jó, mit szeretnétek tudni? – adtam meg magam sóhajtva. Tényleg értékeltem, hogy érdeklődtek az estém felől, de ugyanakkor nem akartam még mesélni.
– Ő milyen volt? – kérdezte rögtön Rebeca.
–Meglepően udvarias. Meg vicces. – Elgondolkodva meredtem az ölembe ejtett kezeimre és próbáltam nem mosolyogni, ahogy elözönlöttek az emlékek. – De közben meg olyan... Teljes mértékben mardekáros.
A lányok egy pár további kérdés után elfogadták, hogy nem voltam mesélős kedvemben, ezért a témát a szünidei programokra terelték. Lily elmesélte, hogy lévén magnix családból származik, ők minden húsvétkor templomba járnak, Rebeca pedig megosztotta az aggályait az apjával kapcsolatban, akivel kettesben kényszerült eltölteni a szünetet.
