Két lány egyszerre érkezik az Ilvermornyból a Roxfortba úgy, hogy előtte még csak látásból sem ismerték egymást. Véletlen lenne? Lehetetlen. A kérdés már csak az, hogy ki intézte ezt így és miért tette?
A lányok mindenesetre a legjobb kezekbe kerül...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Februárban, amikor Dumbledore professzor bejelentette, még nagyon messzinek tűnt a tavaszi bál. Az idő azonban egy szempillantás alatt elrepült, főleg a rengeteg tanulnivaló mellett, én pedig már csak arra eszméltem fel, hogy eljött a napja.
A szombat szinte teljes egészében a készülődésről szólt, habár időpontnak este hét volt meghirdetve. Mindenki izgatottan kezdett neki a napnak, majdnem az összes diák tervezett menni a bálra – már akiknek szabadott, az első-, másod- és harmadéveseknek nem –, így reggelinél kivételesen türelmetlen zsibongás volt az alapzaj. Délelőtt aztán elkísértem Rebecát a könyvtárba, mert ki akart venni pár könyvet még a szünet előtt, majd felkerestük Lumpsluckot, hogy még egyszer megköszönjük neki az előző esti Lump-klub meghívást. Lily azt mondta, ez a szokás nála, nekünk pedig nem került semmibe, legalább addig is telt az idő.
– Oké, most őszintén – fordult felém Rebeca, miután kiléptünk a professzor irodájából és elindultunk a Griffendél-torony felé. – Mennyire izgulsz a ma este miatt?
– Nagyon – húztam el a számat, miközben ránéztem, mire mindketten felnevettünk. – Nem, amúgy. Kicsit tartok csak Felixtől, de ha egy rossz szót is szól, én lelépek, hogy veled legyek egész este.
– Tetszik az ötlet – bólogatott. – Elátkozom úgyis, ha bármi rosszat mond.
– Hálás leszek.
A klubhelyiség szokatlanul kihalt volt, de mint később rájöttünk azért, mert mindenki a saját hálótermében volt és készülődött az estére, annak ellenére, hogy még csak délután három múlt. A miénkben is nagy káosz uralkodott, mindenhol szétdobált talárok, cipők, sminkecsetek és fésűk hevertek, egyedül a báli ruha volt az, amire mindenki úgy vigyázott, mint a szeme fényére. Rebecával a ruháink a nemzetközi bagolyposta minden gyengesége ellenére is időben megjöttek, de felpróbálni még nem mertük őket.
Én egy púderrózsaszín, térdig érő, lenge ruhát választottam, a barátnőm pedig egy hosszú, sötétzöld csodával gazdagodott. Persze három perc magazinlapozgatás után teljesen feladta és inkább rám bízta a dolgot, így neki meglepetés volt, amikor megjött a csomag.
– Elkezdjünk készülődni? – néztem rá elgondolkozva, mire Alice közbeszólt a szoba másik feléből:
– A fürdő már le van foglalva a következő két órára, szóval nem rossz ötlet.
– Merlinre – rázta a fejét Rebeca. – Át fogok menni a fiúkhoz, komolyan. Ők úgyis tíz perccel hét előtt fognak csak nekiállni készülni.
– Oda lehet inkább nem tartok veled – nevettem fel, de a barátnőm arca rögtön elkomorodott. Lehalkította a hangját és úgy szegezte nekem a kérdést:
– Szóval ma este nem is tervezel tudomást venni a Tekergőkről?
– Dehogynem – néztem rá hitetlenkedve. – De ha nem haragszol, nem fogok keringőzni Sirius Blackkel. Azt meghagyom a negyven másik barátnőjének.
