Két lány egyszerre érkezik az Ilvermornyból a Roxfortba úgy, hogy előtte még csak látásból sem ismerték egymást. Véletlen lenne? Lehetetlen. A kérdés már csak az, hogy ki intézte ezt így és miért tette?
A lányok mindenesetre a legjobb kezekbe kerül...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
C a m i l l a _______
Halk kuncogásra ébredtem. Az első gondolatom az volt, hogy Merlinre, még fél hét sincs, aztán amikor felismertem Alice és Rebeca hangját, rögtön az jutott eszembe, hogy te jó ég, de rég hallottam ilyet a szobánkban! Mosolyogva fordultam a hátamra és nyújtóztam egy nagyot, majd a paplanomat – ami alvás közben lecsúszott – magamra húzva ültem fel az ágyamban.
– Szép jó reggelt! – köszöntött Lily vidáman amikor észrevette, hogy felébredtem. A saját ágyán ülve valamilyen sütit majszolt. – Csipkerózsika ma reggel sem hazudtolta meg magát – utalt arra, hogy szokás szerint én voltam az utolsó, aki felébredt, mire válaszul csak nevetve megforgattam a szememet.
– Na és miről maradtam le ezekben a hajnali órákban? – kérdeztem vissza, mire Sonja mosolyogva válaszolt:
– Hoztam otthonról áfonyás pitét, csak tegnap elfelejtettem felhozni a konyháról, ahová beadtam. – Egy tányért reptetett oda hozzám. – Már mindenki evett két szeletet, szóval a helyedben sietnék, mielőtt még valaki letámadja a maradékot!
A pite ínycsiklandóan jól nézett ki, úgyhogy miután megköszöntem, gyorsan meg is kóstoltam. Amíg ettem, addig a lányok csacsogását hallgattam a karácsonyról, az ajándékaikról, a szilveszterről, meg úgy minden másról, ami csak eszükbe jutott. Ugyan nem panaszkodhatok, hiszen Rebecával remekül elvoltunk a szünet alatt kettesben, de jó volt, hogy a szobánk végre újra megtelt élettel.
Üröm az örömben, hogy így ismét hatan kellett osztoznunk a fürdőn, úgyhogy nem lehettem bent harminc percig, ahogy azt az előző egy héten megszoktam már. Amikor Darya kijött, gyorsan lecsaptam és besurrantam Rebeca orra előtt.
– Te kis... – kezdte felháborodva, de nevetve belefojtottam a szót.
– A történelmet a győztesek írják. – Egy nyelvnyújtás kíséretében becsuktam az ajtót, majd nekidőlve egy nagyot sóhajtattam. Kerek tizenhárom percem maradt.
Miután végeztem az extragyors zuhanyzással a tükörhöz léptem, és a kezemmel letöröltem róla a párát. Hirtelen megakadt a szemem a nyakamban lógó ezüstláncon, mire akaratlanul is odakaptam és megbirizgáltam az apró gyémántot, ami a medál célját szolgálta rajta. Minél tovább nézegettem az ékszert – ami előző este bőven megesett –, annál jobban találtam úgy, hogy elképesztően hozzám illő darab. Nem tudtam nem azon gondolkodni, hogy vajon Sirius ilyen jól kiismert volna röpke négy hónap alatt, vagy csak simán szerencséje volt-e a választásnál. Mindenesetre elérte, amit akart, mert amióta megkaptam, csak arra tudtam gondolni amikor odaadta, felrakta és ahogy utána a szemembe nézett. A pillangók visszaköltöztek a gyomromba és rádöbbentem arra, hogy sürgősen végig kell gondolnom reálisan az érzéseimet, mielőtt komolyabban beleesnék a Roxfort legnagyobb szívtiprójába.
