Két lány egyszerre érkezik az Ilvermornyból a Roxfortba úgy, hogy előtte még csak látásból sem ismerték egymást. Véletlen lenne? Lehetetlen. A kérdés már csak az, hogy ki intézte ezt így és miért tette?
A lányok mindenesetre a legjobb kezekbe kerül...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
╔═══*.·:·.✧ ✦ ✧.·:·.*═══╗
Rebeca szemszöge
╚═══*.·:·.✧ ✦ ✧.·:·.*═══╝
Reggel szokásomhoz híven nagyon korán felkeltem. Camilla még az ágyában az igazak álmát aludta, a Nap pedig még nem bukkant fel a horizont mögött, így félhomály töltötte be az üres szobát. Néha Sonja iszonyatos horkolása miatt többször is felkeltem az éjszaka közepén, most viszont hiányzott. A diákok nagy része már pár napja elhagyta a kastélyt, ahogy a szobatársaink is, csak ketten tartózkodtunk a helyiségben. Amíg Camilla az igazak álmát aludta, kisurrantam a fürdőszobába, ahol tizenöt percen keresztül élveztem a meleg vizet anélkül, hogy bárki siettetett volna. "Rebeca, siess már, vagy betöröm az ajtót!" "El ne használd a meleg vizet, vagy megverlek." "Ha nem végzel időben, meztelenül vonszollak le az ebédlőbe." A legtöbb beszólás Camillához tartozott, ő volt az egyetlen, aki ennyire nyersen fogalmazott velem szemben. Szép is ez a barátság dolog. Ahogy álltam a zuhany alatt, az utóbbi napok eseményei megrohamoztak. Édesanyám levelét már hirtelen haragomban a klubhelyiség tüzébe dobtam, így nem tudtam újra olvasni, pedig most nagyon jól estek volna anya - akkor még sértőnek tűnő - kedves szavai. Csak reménykedni mertem, hogy anyu az ajándékom mellé egy extra hosszú levelet mellékel. Már bántam, hogy miután megjött a bagoly, levél fordultával egy felháborodott üzenetet küldtem vissza neki. Nem lett volna szabad, nem érdemelte meg, amilyen szavakat használtam. Anya sosem volt az a sértődékeny típus, de ki tudja, hogy mikor elégeli meg a viselkedésemet. Otthon sokszor az agyamra ment, de most láttam be, hogy igaza volt. Az a sok veszekedés, mikor kiabáltam vele, ő pedig türelmesen várta, hogy lenyugodjak. De szerettem volna tőle személyesen bocsánatot kérni! Most mit meg nem adtam volna azért, hogy átölelhetném. Észre sem vettem az arcomról legördülő könnycseppeket, ahogy a zuhany meleg vize lemosta azokat az arcomról. Homlokomat a még hűvös csempének döntöttem, ami párával volt borítva.
Mosakodás után felöltöztem, majd smink nélkül elindultam lefele a hálókörletből, otthagyva egyedül Camillát, hogy ne zavarjam a ténykedésemmel. Munroe professzor egy tíz oldalas házi dolgozatot adott fel a szünetekre, mondva:
- Úgy sincs semmi dolgotok, töltsétek hasznosan a téli szünetet. Legyen öt oldalas a dolgozatuk!
- De tanárnő, mindenki a családjával fog ünnepelni és nem lesz időnk... - szólt közbe az egyik hollóhátas évfolyamtársam, de a professzor asszony egy intéssel elhallgattatta a fiút.
- Ez esetben legyen tíz oldalas - közölte szigorúan kihúzva magát. - Nincs ellenkezés!
Így esett meg az, hogy december huszonötödikén a sötét varázslatok kivédése felszerelésemmel, a kártékony átkokon és elhárításukon gondolkozva elindultam a klubhelyiség felé. Muszáj volt valamivel lefoglalnom magamat, nem hagyhattam, hogy a gondolataim magam alá gyűrjenek, a Legendás Állatok és Megfigyelésüket tegnap hatodjára olvastam ki, így nem volt kedvem hozzá, más könyv pedig most úgysem kötött volna le, így maradtam a tanulásnál. Mindig is szerettem hamarabb elkészíteni a házi feladatokat, hogy ne az utolsó pillanatra maradjon. Az Ilvermornyban általában én voltam az első, aki beadta a dolgozatokat, így biztosra mentem, hogy nem felejtem el később megcsinálni. Szerencsére a Sötét Varázslatok Kivédése érdekes tantárgy volt, még ha egy hárpia is tanította. Még akkor is rászólt az emberre, ha nem csinált semmit. Párszor megkaptam a "Carson, Merlin szakállára, maga soha sem tud figyelni?" mondatot, mikor jegyzetelni próbáltam. Annak a nőnek az is baj volt, ha "túl hangosan lélegeztél".
