Két lány egyszerre érkezik az Ilvermornyból a Roxfortba úgy, hogy előtte még csak látásból sem ismerték egymást. Véletlen lenne? Lehetetlen. A kérdés már csak az, hogy ki intézte ezt így és miért tette?
A lányok mindenesetre a legjobb kezekbe kerül...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A klubhelyiség rengeteg mindenben különbözött attól, amelyikben eddig a napjaimat töltöttem az Ilvermornyban, de őszintén megvallva sokkal jobban tetszett. Melegséget és biztonságot sugárzott magából. A falak kőből voltak ugyan, de feldobták őket a kiszögezett vörös-arany zászlók, sálak, képek és poszterek, valamint a portrélyukkal szemben elhelyezkedő hatalmas parafatábla, amelyen mindenféle színes, izgő-mozgó feliratokkal ellátott lapok kaptak helyet. Ez alatt helyezkedett el a nagy kandalló, amiben vidáman lobogott a tűz, a párkányán pedig különféle színű és formájú kupák sorakoztak, amikből volt vagy egy tucatnyi. A kandalló két oldalán egy-egy csigalépcső vezetett felfelé. A helyiség tele volt fotelekkel, székekkel, asztalokkal, a fal mentén pedig nagy könyvespolcok húzódtak. A diákok mind vidámak voltak; kisebb csoportokba verődve beszélgettek egymással, együtt nevettek, vagy éppen elmélyültek egy jó könyv olvasásában.
A Tekergők a kandalló előtti kanapét meg foteleket foglalták el, és láthatóan nagyon vitáztak valamin.
– Gyere, menjünk oda hozzájuk - fordultam Rebecához, aki még mindig az újdonsült házunk klubhelyiségén álmélkodott. Miután átverekedtük magunkat néhány földön ülő, alsóbb éves diákon, odaléptünk a fiúkhoz, akik az érkezésünkre felkapták a fejüket.
– Na ugye, megmondtam! – szólt vidáman James, majd intett, hogy üljünk oda hozzájuk. – Én mondtam, hogy fogadnunk kéne, hogy hová kerültök. Most nyerhettem volna.
– Mindannyian a Griffendélre fogadtunk volna, annak úgy nincs értelme – rázta a fejét Remus. Rebecával csak összemosolyogtunk erre. Nem akartam elrontani a pillanatot azzal, hogy közlöm velük, nálam a Süveg igazából elgondolkozott egy pillanatig a Mardekáron is.
– Megzavartuk egyébként a kupaktanácsot? – nevetett fel Rebeca, miközben helyet foglalt Remus és Sirius között a kanapén.
– Nem, éppen azon agyaltunk, hogy idén miként tudnánk kijátszani azt a lépcsőt – bökött Sirius a kandalló melletti feljárók egyikére. James és Peter helyeslően bólogattak, Remus viszont csak egy nagyot sóhajtva beletúrt a hajába.
– Miért, mi van ott? – kérdeztem rosszat sejtve, de már előre éreztem a választ.
– A lányok hálószobái – válaszolt kórusban a négy fiú. Mi Rebecával unott arccal néztünk össze, csupán szavak nélkül beszéltük meg, hogy ezek mennyire gyerekesek.
– Nyugi, már negyedik óta próbálkoznak, de reménytelenül. Erős varázsok védik a lányok szobáihoz vezető lépcsőt – magyarázta Remus. – Ezért nem fog sikerülni idén sem.
