Két lány egyszerre érkezik az Ilvermornyból a Roxfortba úgy, hogy előtte még csak látásból sem ismerték egymást. Véletlen lenne? Lehetetlen. A kérdés már csak az, hogy ki intézte ezt így és miért tette?
A lányok mindenesetre a legjobb kezekbe kerül...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A forgalmas valentin-napi péntek után a hétvége szinte teljes egészében a tanulásról szólt, a tanárokat ugyanis a legkevésbé sem hatotta meg a szerelmesek ünnepe, a félévi számonkérések viszont annál inkább. Átváltoztatástanból elég erősen le voltam maradva, ezért Rebeca és Remus felváltva ültek velem a könyvtárban és hosszú órákon keresztül próbálták a fejembe verni a különféle átváltoztató bűbájok hatásait, mellékhatásait és visszafordítóigéit. Aludni sem igazán tudtam, így hétfőn sötét karikákkal a szemem alatt vágtam neki az új hétnek.
– Nem értem – kedzte James halkan, miközben helyet foglaltunk reggelinél. – Hogy nem mehet az átváltoztatástan, amikor egy animágus vagy?!
– Ez olyan mintha azt kérdezném tőled, hogy miért nem megy a csajozás, amikor egy fiú vagy? – fordultam felé és felvontam a szemöldököm. Mellettem Remus és Peter visszafojtott nevetéssel figyelték a szóváltásunkat.
– Kikérem magamnak, már hogy ne menne!
– Lily az élő példa ennek az ellentétére.
– Hát hadd ne mondjam, ki a te élő példád – vágott vissza egész jól, mire csak megforgattam a szemeim és a kávéval teli csészémért nyúltam. Aznap nem terveztem reggelire enni.
A társaságból csak mi Rebecával ittunk kávét, a fiúk túl angolok voltak ehhez és inkább teáztak, ha választani kellett. Ez is egyike volt azoknak a dolgoknak, amiket fura volt megszokni, amikor én úgy nőttem fel, hogy anyámat napi három-négyszer láttam kávézni. A teába rakott tejről meg már ne is beszéljünk...
A beszélgetés az aznap ránk váró számonkérésekre terelődött, én pedig inkább egy másik asztal felé nézve kezdtem el kibámulni a fejemből, mert nem akartam magamat stresszelni. Rögtön az első órában írtunk egy dolgozatot mágiatörténeten, amire nem kellett ugyan sokat tanulni, de még így is sikerült miatta a kelleténél jóval többet izgulnom a hétvégén.
A tanterembe érve kelletlenül foglaltam helyet Sirius mellett, ahová Binns még pár hete ültetett. Egyáltalán nem beszéltünk a hétvégén és őszintén megvallva kissé gyerekesnek érztem az egész vitánkat, de a büszkeségemet sajnos anyámtól örököltem, ezért úgy voltam vele, hogy majd ha ő megkomolyodik akár csak egy kicsit is velem kapcsolatban és nem csak egy játéknak fog fel, akkor én is hajlandó leszek vele beszélni. Addig meg látogassa csak Talia Cabotot, mit érdekel az engem.
– Szép jó reggelt – sétált be Binns professzor egykedvűen, majd egy pálcaintéssel pergament osztott mindenkiek. – A mai teszt témája az Amerikai Varázslókongresszus megalakulása és fennállásának első évei. Mindenki egy kérdést kapott, a választ legkevesebb százötven szóban kérem. Kizárólag hagyományos pennát használhatnak. Jó munkát kívánok!
