Két lány egyszerre érkezik az Ilvermornyból a Roxfortba úgy, hogy előtte még csak látásból sem ismerték egymást. Véletlen lenne? Lehetetlen. A kérdés már csak az, hogy ki intézte ezt így és miért tette?
A lányok mindenesetre a legjobb kezekbe kerül...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Rebeca szemszöge
- Szia Remus - intettem egyet a fiúnak, aki a klubhelyiség egyik sarkában egy könyv felé görnyedve ücsörgött egyedül. Az elmúlt idő alatt egészen jó barátok lettünk, örültem, hogy egész közvetlenül tudtam vele társalogni. Mosolyogva sétáltam oda hozzá. - Remélem nem zavarlak a tanulásban.
- Helló - intett egyet, mikor észrevett. - Dehogy - viszonozta a mosolyomat. Felfedeztem a szeme alatt fekvő sötét karikákat, s láttam, hogy most a szokásosnál is sápadtabb volt.
- Minden oké? - kérdeztem, ahogy helyet foglaltam vele szemben.
Az eltelt hónapok alatt többször is láttam már ilyennek. Úgy tűnt, mintha rendszeresen nem aludt volna. Lehet, hogy a tanulás miatt annyira stresszes. Remus biccentett egyet, miközben bezárta a könyvét és elrakta a táskájába.
- Csak fáradt vagyok - mondta ki a nyilvánvalót.
- Rossz éjszaka?
- Rossz hét - rázta meg a fejét.
- Tudok valamiben segíteni? - ajánlottam fel, mire a fiú felvonta a szemöldökét. - Mi az? A barátok segítenek egymásnak, és mi barátok vagyunk, ugye? - biccentettem oldalra a fejemet.
- Persze, hogy azok vagyunk - dadogott Remus. Úgy tűnik zavarba hoztam a kérdésemmel, ami egyébként nem állt szándékomban. Fejemre egy bocsánatkérő mosolyt varázsoltam. - Csak meglepődtem.
- Hát, ha nem akarod elmondani nem erőltetem. - Próbáltam kimenteni magam a kínos szituációból. A fiú zavartan elmosolyodott és megrázta a fejét.
- Nem, el szeretném mondani, csak nem tudom hogyan - hajtotta le a fejét. Szándékosan kerülte a tekintetemet.
- Akkor tényleg van valami! - csattantam fel, a kelleténél kicsit hangosabban. A klubhelyiségben lézengőkre pillantottam. Ez volt az az idő, mikor a Griffendél ügyeletes bajkeverői nem tartózkodtak a közelben és nyugalom honolt a teremben. Lehalkítottam a hangomat és újra Remus felé fordultam. Összecsaptam a tenyereimet. - Játszunk egy kis játékot. Én elmondom egy problémámat, cserébe te is beavatsz a tiedbe.
- Ez tényleg egy játék?
- Olyasmi, de nem ez most a lényeg. Benne vagy? - a Tekergő-fiú feszengve bólintott egyet, mire megköszörültem a torkom. - Szóval, van egy kis titkom, amit rajtam kívült talán csak egy-kettő személy tud. Emiatt a dolog miatt akár bajba is kerülhetnék, de a lényeg, hogy nem fogok. Mi az? - kérdeztem a fiú értetlen pillantását látva. - Teljesen legális a dolog.
- Nem is mondtál semmi konkrét dolgot - szólt vissza nyugodtan.
- Az nem lényeg - legyintettem rá, miközben egy vörös hullámot a fülem mögé tűrtem. - Te jössz.
