Két lány egyszerre érkezik az Ilvermornyból a Roxfortba úgy, hogy előtte még csak látásból sem ismerték egymást. Véletlen lenne? Lehetetlen. A kérdés már csak az, hogy ki intézte ezt így és miért tette?
A lányok mindenesetre a legjobb kezekbe kerül...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amikor elköltöztünk Amerikából bele sem gondoltam abba, hogy az európai kultúra mennyire különbözik az ottanitól, és hogy ezt milyen nehéz lesz majd megszokni. A családommal július negyedikén a szokásos grill-partit ugyanúgy megtartottuk, igaz, nagy baráti társaság helyett csak négyen, de a hálaadást már nem terveztük. Előre tudtuk, hogy akkorra szét leszünk esve – én a Roxfortban, Lilian valahol Norvégiában, a szüleim pedig Londonban. Ám ahogy egyre közeledett a november negyedik csütörtöke, mégis eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha...
– Figyelj csak – kezdtem bele egyik este, szavaimat Rebecához intézve, miközben kettesben tartottunk a Nagyterem felé. – Szerinted hülyeség lenne, ha megtartanánk a hálaadást? Csak mi ketten.
A kérdésemre rögtön felcsillant a szeme, pedig arra készültem, hogy megadóan rázni fogja a fejét.
– Camilla, ez szuper ötlet! – lelkendezett és majdhogynem nekiállt ugrándozni a folyosón. Megkönnyebbülten mosolyodtam el én is.
– Arra gondoltam, valamelyik Tekergőt megkérhetnénk, hogy szerezzen nekünk enni a konyháról – avattam be a tervembe, mire buzgón bólogatni kezdett.
– Igen, mondjuk Remust! Ő nem kérdezősködne annyit talán.
– Van benne valami – nevettem fel és helyet foglaltam a szokásos helyünknél a Griffendél asztalának közepén, ugyanis időközben megérkeztünk a Nagyterembe.
– Bonjour – köszöntött Sirius szörnyen rossz francia kiejtéssel, majd nyelvet váltott. – ¿Como están?
– Jól, köszi – felelte Rebeca lazán, és szedett magának egy nagy adag levest. – Maradj inkább az angolnál, Sirius.
– Miért mondja ezt mindenki? – kérdezte a fiú tettetett sértődéssel, ám ahogy a bejárat felé fordult, egyetlen pillanat alatt kivirult és oldalba bökte Jamest. – Vörös kód, ismétlem, vörös kód! A Sas készül a leszálláshoz! Vagy mondjam inkább, hogy az őz?
Akaratlanul is kitört belőlem a nevetés amikor leesett, hogy a fiú Lily Evansre gondolt, aki éppen akkor libbent be a Nagyterembe. Mellettünk elhaladva csak egy szemforgatással jutalmazta a két fiú lökdösődését, ugyanis James persze visszabökte Siriust, amiből egész nagy csata kerekedett.
– Na látod, a Csaj lelépett az idióta viselkedésed miatt – villantott egy gúnyos mosolyt Remus a csalódott képet vágó Jamesre, miközben mind a hatan azt figyeltük, ahogy Lily helyet foglal Alice és Sonja között, tisztes távolságra tőlünk.
– Hogy lesz ebből lagzi jövőre? – sóhajtott fel drámaian Sirius és inkább a csirkecombjának szentelte a figyelmét a továbbiakban.
