Két lány egyszerre érkezik az Ilvermornyból a Roxfortba úgy, hogy előtte még csak látásból sem ismerték egymást. Véletlen lenne? Lehetetlen. A kérdés már csak az, hogy ki intézte ezt így és miért tette?
A lányok mindenesetre a legjobb kezekbe kerül...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
╔═══*.·:·.✧ ✦ ✧.·:·.*═══╗
Rebeca szemszöge
╚═══*.·:·.✧ ✦ ✧.·:·.*═══╝
Az 1977-es év első napja csendesen telt. Mi hárman - Camilla, Remus és én - minőségi időt tölthettünk együtt. Miután Madame Pomfrey kiengedett minket a gyengélkedőről, felmentünk az üres klubhelyiségbe, hogy a tűz mellett folytassuk a beszélgetést anélkül, hogy a nővér vagy pár téli megfázással küszködő diák hallhatta volna a bizalmas információkat. Nekem például rengeteg kérdésem volt vérfarkas barátunkhoz, ennek ellenére nem tettem fel neki azonnal mindet, mert nem akartam túlterhelni őt; Camillával pedig nem éreztük szükségét, hogy megvitassuk az animágus dolgot, azt elég lesz egyszer átbeszélni, amint visszatért a többi tekergő. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy Remus nem rohant azonnal Dumbledore professzorhoz, hogy beköpjön minket (mondjuk ebből a szempontból Camilla húzósabb helyzetben volt, tekintve, hogy ő egyik országban sem volt bejegyezve). Bár Remusnak talán nagyobb titka volt, mint összesen kettőnknek. Csak egyetlen kérdés volt, ami nagyon bökte a csőrömet...
- Dumbledore tudja? - tette fel helyettem Camilla.
- Mindegyik tanár tudja. Tulajdonképpen akkor ültették a Fúriafüzet, mikor idejöttem. - Remus elkezdte magyarázni, hogy a tanárok szinte egytől-egyig segítettek abban, hogy elviselhetőbb legyen az átváltozás és az azt követő nap.
Nem volt olyan sok időnk megvitatni ezeket a dolgokat, mert már csak ez a két nap állt rendelkezésünkre, hogy megcsináljunk minden beadandót és megtanuljuk a leckéket, amíg az iskola kezdődik. Gyorsan írattunk egy kérvényt McGalagony professzorral, hogy takarodó után is használhattuk a könyvtárat és a járőröző tanárok nem büntethettek meg, amíg kint ólálkodtunk. Engem és Camillát nem védett volna meg Remus prefektus kitűzője a pontvesztéstől, talán még őt sem, mivel karácsonyi szünet alkalmával nem kellett járőröznie.
Madame Cvikker, a könyvtárosnő morgott egy sort, mikor átadtuk neki a kérvényt, de kénytelen volt minket beengedni hőn szeretett könyvei közé, azzal a feltétellel, hogy nem teszünk kárt semmiben és mindent visszateszünk a helyére. Hát, ettől nem igazán kellett félnie. Fél óra múlva sikerült elhelyezkednünk, mindhármunk előtt ott voltak a szükségek könyvek, pár pergamen, egy-egy tintásüveg és néhány toll. Amíg a sötét varázslatok kivédése házimon már csak egy kicsit kellett egyengetni, addig azt se tudtam hol tartunk bájitaltanból. Mikor rájöttem, hogy egy szót sem értek a főzetekből, nekiláttam az átváltoztatástan házinak, majd újra átvettem az állatfajokat a legendás lények gondozása órámra, mert Ebsont professzor külön kiemelte, hogy szünet után számonkérés lesz belőle. Már majdnem mindent befejeztem (a bájitaltanon kívül), mikor Camilla az asztalra csapott mellettem.
- Abbahagynád? - meredt rám idegesen.
- Mit?
- Amióta itt vagyunk a körmöddel kopogsz az asztalon és az agyamra mész.
