Kapj el! II.-A Woods Cheer története

Prológus

Amikor június végén megkaptuk a hírt a húgommal, Danával, hogy mi is részesei lehetünk Amerika egyik legnagyobb szurkolótáborának, nem tudtuk, hogy merre kapjuk a fejünket. Két hétnyi kaland után igaz, csak a harmadik helyen  zártunk, de mégis egy pillanatát sem cserélnénk el senkivel.

Rengeteg értékes embert ismertünk meg. Megannyi emléket köszönhetünk annak a két hétnek, illetve rengeteg mást is. Mindketten megismerkedtünk a jelenlegi barátunkkal, új barátságokra tettünk szert, és kinyíltak előttünk a lehetőségek.

Dana a helyemre lépett elő a floridai csapatban, míg én egy teljesen új fába vágtam a fejszém. A tábor végén Lora barátnőmet és engem választott ki Mr. Woods, hogy közösen koordináljuk a frissen indított cheerleader csapatát. Rögtön, igent mondtunk.

Rövid időn belül Sacramentoba költöztünk, és elkezdtünk kiépíteni a sikerhez vezető utat. Rengeteg megbeszélésen, de még több tárgyaláson jártunk. Kibéreltünk egy csarnokot, ahol az edzéseket tudjuk majd tartani, elértük, hogy velünk legyen tele az összes tévé és rádió, sőt arra is jutott időnk, hogy támogatókat szerezzünk.

Míg mi ezekkel voltunk elfoglalva, az egyesület honlapján folyamatosan zajlott a jelentkezés. Közel ötszázan küldték el nekünk az eredményeiket, illetve az összes róluk készült statisztikát. Augusztus elején bezárult a weblap, mi pedig elkezdtük az űrlapok kiválogatását.  A hónap utolsó két hetében megrendezett táborba összesen ötven helyünk volt. Néha a szívünk szakadt meg amikor egy-egy ismerős név nem ütötte meg a kijelölt szintet, de ezzel sajnos nem tudtunk mit kezdeni.

Két napig feszített tempóban lapozgattuk az önéletrajzokat. A végére már annyira kimerültek voltunk, hogy a szemünket is alig bírtuk nyitva tartani. Egyébként is nehéz esetek vagyunk, nem még ilyen esetekben. Mindenesetre sem Lori barátja Lucas, sem az enyém Nick nem jelezte, hogy kibírhatatlanok lennénk, ami egy igazán jó jel.

A kiértesítő emaileket már nagyobb boldogsággal küldtük ki mindenkinek. Arra gondoltunk, hogy milyen eufórikus érzés volt nekünk is megkapni őket, és arra, hogy mennyire hálásak voltunk ezért a sorsnak.

Az utolsó email elküldése óta sokat változott a helyzet. Mr. Woods beszélt az egyik "barátjával" -legalábbis ő így emlegeti- akivel elintézte, hogy a híres, neves Kaliforniai Sport Centrum a miénk lehessen a nyár utolsó két hetében. Hatalmas megkönnyebbülés volt ez számunkra. Így biztos körülmények között rendezhetjük meg a válogatónkat.

Két hét kemény munka vár most arra az ötven emberre, aki bejutott az első rostán. Terveink szerintem öt felkészítővel, tíz fős csapatokra bontjuk őket. Tizennégy nap alatt kell összetenniük egy kész koreográfiát, amit majd zsűrizünk, és kiderül, hogy ki a huszonnégy legjobb.

Rettenetesen izgatott vagyok. Teljesen új kaland ez most számomra. Végig egy mesének éltem meg a helyzetet. Hiába csomagoltam be, és pattantam kocsiba, hihetetlennek tűnt az egész. Tegnap estig el sem akartam hinni, hogy ez a valóság, de a tíz hektáros területű sport centrum lerángatott a felhők közül.

Itt vagyunk! Most már nincs meghátrálás! Jöjjön, aminek jönnie kell!