Kapj el! II.-A Woods Cheer története

8.RÉSZ- Elég gyakorlás

A félig idegen szoba reggelre még inkább ismeretlennek tűnt, mint előző este. Hiába volt minden olyan, mint a mi házunkban, mégis úgy éreztem magam, mintha hajléktalanként pihennék egy ideiglenes szálláson. Annyira riasztó volt minden. Tudtam, hogy szívesen lát Lora és nem vagyok terhére, de ezt a tényt nem tudtam eljuttatni az agyamig.

Furcsa hangokra, és suttogásra ébredtem. Olyan volt, mintha szinte még álmodnék. Amikor viszont Lucas hangja elérte a fülemet tudtam, hogy ez itt a valóság, nem valami puszta képzelgés.

-Halkabban!- suttogott Lori

-Jó reggelt!-emeltem fel a fejem

-Szuper! Felkeltetted!- ripakodott a telefon másik végén lévő barátjára Lora

-Ugyan! Hagyd csak!-támaszkodtam fel

-Szia Kicsilány!-integetett Lucas

-Helló!- erőltettem valami mosolyszerűt az arcomra kómásan

-Életerő! Szeretném, ha ragyognál az interjúkon. Lecsekkolom mindet!- hadonászott Luc'

-Azon leszek. Muszáj, hogy eladjam magam, ha szeretnénk, hogy a reklám kifizetődő legyen.-kezdtem el készülődni- Elvileg a rádiótól is jönnek, meg valamelyik tévétől. Erre van a legkevésbé szükségem.

-Hamar letudjuk, aztán minden "paparazzi" mehet haza.- legyintett Lora

-Basszus, Delia!- kaptam a szám elé

-Mi van vele?- értetlenkedett a telefon másik felén a fiú

-Nem lényeg. Majd megoldom. -zártam rövidre

-Készüljünk össze Milly! -fordult felém a lány -Szia Manci! Majd beszélünk!- búcsúzkodtak egymástól a szerelmesek

Ahogy Lora kimondta a "paparazzi" szót hirtelen rossz érzés fogott el. Delia múltkor is rosszul viselte a minket követő fotósokat. Félő, hogy most is megtalálják őt, és hatalmas fennforgás fog kialakulni körülötte. Rögtön azon kattogott az agyam, hogy mégis ezt ,hogyan kellene megelőznünk.

-Min agyalsz? - fordult felém Lora

-Apróság!- vágtam rá reflexből- Jut eszembe, nincs valami kölcsönruhád? -tereltem

-Ott a komód, válogass! Addig én megyek megnézem a többieket.- indult el az ajtó felé

-A közös edzés holnap hatkor kezdődik!- kiabáltam utána

A választ nem is kaptam, csak visszaintett jelezve, hogy: "Oké, ott leszünk!".  Én is sietősre fogtam a következő perceket. Kölcsönvettem az első sortot, ami a kezembe akadt. Erre és a tegnapi sportmelltartómra felkaptam egy iszonyat cuki királykék pólóruhát és máris sittem át a házunkba. Még időben voltunk, hiszen a George által meghívott emberek, csak háromnegyed hatra jöttek, akkor pedig még alig múlt el öt óra pár perccel. 

Halkan benyitottam a házba és az emelet felé vettem az irányt.  Próbáltam a lehető legjobban elkerülni mindenkit. Tartom annyira intelligensnek az embereket a csapatban, hogy nézeteltérések mellett is tudjunk együtt dolgozni, de a reggeli ébredések nem ebbe a kategóriába tartoznak. 

-Szia Emily!- szólított meg Lonnie

-Jó reggelt!- fordultam hátra

-Merre jártál este? Nem is láttuk, hogy bejöttél volna.

-Volt egy kis dolgom...Delia alszik még?

-Nem hiszem.

-Köszönöm!- siettem fel a lépcsőn