A félig idegen szoba reggelre még inkább ismeretlennek tűnt, mint előző este. Hiába volt minden olyan, mint a mi házunkban, mégis úgy éreztem magam, mintha hajléktalanként pihennék egy ideiglenes szálláson. Annyira riasztó volt minden. Tudtam, hogy szívesen lát Lora és nem vagyok terhére, de ezt a tényt nem tudtam eljuttatni az agyamig.
Furcsa hangokra, és suttogásra ébredtem. Olyan volt, mintha szinte még álmodnék. Amikor viszont Lucas hangja elérte a fülemet tudtam, hogy ez itt a valóság, nem valami puszta képzelgés.
-Halkabban!- suttogott Lori
-Jó reggelt!-emeltem fel a fejem
-Szuper! Felkeltetted!- ripakodott a telefon másik végén lévő barátjára Lora
-Ugyan! Hagyd csak!-támaszkodtam fel
-Szia Kicsilány!-integetett Lucas
-Helló!- erőltettem valami mosolyszerűt az arcomra kómásan
-Életerő! Szeretném, ha ragyognál az interjúkon. Lecsekkolom mindet!- hadonászott Luc'
-Azon leszek. Muszáj, hogy eladjam magam, ha szeretnénk, hogy a reklám kifizetődő legyen.-kezdtem el készülődni- Elvileg a rádiótól is jönnek, meg valamelyik tévétől. Erre van a legkevésbé szükségem.
-Hamar letudjuk, aztán minden "paparazzi" mehet haza.- legyintett Lora
-Basszus, Delia!- kaptam a szám elé
-Mi van vele?- értetlenkedett a telefon másik felén a fiú
-Nem lényeg. Majd megoldom. -zártam rövidre
-Készüljünk össze Milly! -fordult felém a lány -Szia Manci! Majd beszélünk!- búcsúzkodtak egymástól a szerelmesek
Ahogy Lora kimondta a "paparazzi" szót hirtelen rossz érzés fogott el. Delia múltkor is rosszul viselte a minket követő fotósokat. Félő, hogy most is megtalálják őt, és hatalmas fennforgás fog kialakulni körülötte. Rögtön azon kattogott az agyam, hogy mégis ezt ,hogyan kellene megelőznünk.
-Min agyalsz? - fordult felém Lora
-Apróság!- vágtam rá reflexből- Jut eszembe, nincs valami kölcsönruhád? -tereltem
-Ott a komód, válogass! Addig én megyek megnézem a többieket.- indult el az ajtó felé
-A közös edzés holnap hatkor kezdődik!- kiabáltam utána
A választ nem is kaptam, csak visszaintett jelezve, hogy: "Oké, ott leszünk!". Én is sietősre fogtam a következő perceket. Kölcsönvettem az első sortot, ami a kezembe akadt. Erre és a tegnapi sportmelltartómra felkaptam egy iszonyat cuki királykék pólóruhát és máris sittem át a házunkba. Még időben voltunk, hiszen a George által meghívott emberek, csak háromnegyed hatra jöttek, akkor pedig még alig múlt el öt óra pár perccel.
Halkan benyitottam a házba és az emelet felé vettem az irányt. Próbáltam a lehető legjobban elkerülni mindenkit. Tartom annyira intelligensnek az embereket a csapatban, hogy nézeteltérések mellett is tudjunk együtt dolgozni, de a reggeli ébredések nem ebbe a kategóriába tartoznak.
-Szia Emily!- szólított meg Lonnie
-Jó reggelt!- fordultam hátra
-Merre jártál este? Nem is láttuk, hogy bejöttél volna.
-Volt egy kis dolgom...Delia alszik még?
-Nem hiszem.
-Köszönöm!- siettem fel a lépcsőn
JE LEEST
Kapj el! II.-A Woods Cheer története
TienerfictieKét olyan hét, ami felkavar, ösztönöz és valóra váltja az álmaid nem maradhat folytatás nélkül! A júliusi tábor után, Emily Johnson új kalandok elé néz. Elindul a Woods Cheer, ahol életében először nem csak vezérszurkolóként, hanem edzőként is telj...
