Kapj el! II.-A Woods Cheer története

2.RÉSZ:Napról napra egy bevásárlókocsival

Nagyon hamar elérkezett a reggel. Négy óra harminc perckor könyörtelenül félbeszakította az ébresztőm a Nickkel közös álmomat. Rögtön kipattant a szemem. Hiába hallgattam volna, ahogy a szélcsengőket zörgeti a reggeli szellő, nem értem rá ilyen úri kiváltságokra. Nem tébláboltam sokáig. Kinyitottam a bőröndömet, kivettem belőle az első kezembe kerülő ruhadarabokat és azokban siettem le a fürdőbe. Egy gyors fogmosást és fésülködést követően pedig már úton is voltam az edzői ház felé. Halkan sétáltam lefelé a lépcsőn, nehogy felkeltsem a többieket. Az ajtóban találkoztam Lorával, aki valószínűleg már pár perce várhatott rám.

-Tessék!-nyomott a kezembe egy zöld bögrét

-Végre, kávé! Köszönöm!-markoltam rá a pohárra

Csendesen egymás mellett lépdelve sétáltunk át a zóna elejére.  A tábor területén még mindenki aludt.  Csak a susogó fákat, és a hangosan csiripelő madarakat lehetett hallani. Minden apró neszre felkaptuk a fejünket. Így volt ez akkor is, amikor Rose kijött a hármas házból. Kicsit kómás arccal, kócosan lépdelt felénk.

-Úgy hallottam nálatok takarodó is van. Te miért nem tartod be?- cukkoltam

-Még fél egykor is filmet néztünk. Full nem jött össze a takarodós ötletem. Iszonyat fáradt vagyok és még kávénk sincs. Jelenleg szerintem csak úgy létezem, és nem is működik az agyam.

-Tessék! Én már benn is ittam egyet. -nyújtotta át a saját kávéját Lori Rosenak

-Megmentő vagy.

-Hogy vagytok ilyen korán reggel Lányok?-sétált oda hozzánk Derek

-Semmi durva nincs.

-Mármint veletek!- helyesbített a kijelentésemen Rose- Én éppen örülök, hogy az egyik lábamat a másik mellé tudom zárni.

-Nálad megvolt a reggeli jóga?-fordultam Csokifiú felé

- Meg bizony. Igaz, hogy három óta ébren vagyok, de majd valamikor alszok napközben.-legyintett

-Várjatok meg!- csatlakozott be a társaságunkba Hannah- Hoztam reggelit!

Hirtelen mindenki katonásan megállt, hátrafordult és csak a kaja lebegett a szemeink előtt. Jobb dologgal nem is lehetett volna hatni ránk, így korán reggel. Mondjuk, ahogy magamat ismerem teljesen mindegy , hogy ki ad enni, és az is, hogy mikor, mindent elfogadok.

-Ez a tied Lora, mert ebben laktózmentes a sajt. Ebben nincs felvágott, ezért ez a tied Rose.  Derek, Emily ti pedig bokszoljátok le kié, melyik. -osztotta szét a szendvicseket Hannah

Hihetetlen figyelmes dolog volt tőle, hogy gondolt ránk. Az pedig különösen, hogy az összes allergiára, és étrendre gondosan odafigyelt. Lora időtlen idők óta laktózérzékeny, Rose pedig már több éve nem eszik húst. Mindezek ellenére nekik is jutott pár finom falat, hála Hannahnak.

Azt utolsó falatokat gyűrtem le a torkomon, amikor az ötös fogatunk felért az edzői házhoz. Leghátul álltam, alig láttam át Csokifiú széles vállai fölött, ezért lábujjhegyen pipiskedve kukkoltam előre. Már messziről hallottuk George érces hangját, és ahogyan közeledtünk ez egyre erősebb lett.

-...ismerős helyzet-magyarázott valamit

-Jó reggelt!-köszöntünk együtt

-Remek, ismét időben. Had mutassam be nektek a szomszédban tevékenykedő kosárlabda utánpótlás válogatott edzőit.  Először is Mark Marshall az egyesület vezetője, akivel még az egyetemen ismerkedtem meg. Joana a másodedzőjük, aki már több éve szorgosan gondoskodik a előmenetelükről.