Egy nagyon fontos, és nagyon hosszú napra ébredtünk a tábor utolsó reggelén. Minden pillanatot átjárt egy különleges izgalom. Minél többen keltünk fel annál jobban bizseregtek a porcikáink. Mindezek mellett mégis megmagyarázhatatlanul nagy volt a nyugalom a házban. Már reggel is amikor kimásztam Dana mellől az ágyból, saját magamon is éreztem, hogy jó lesz a nap. Felráztam a nappaliban alvó kisebb tömeget is és gyorsan valami reggeli után kezdtünk el kutakodni. Az összes maradék élelemiszerünket próbáltuk felhasználni. Rengeteg gyümölcsünk volt, ezért Adam nekilátott élete legjobb turmixának elkészítéséhez. Nick rántottát csinált néhány félretett tojásból, amihez Dana gyönyörűre szeletelt zöldségeket kreált. Lucas az asztalra halmozta a megmaradt joghurtokat, én pedig mindenkinek megterítettem. Így mire a csapat lemászott az emeletről egy egész svédasztalos reggeli fogadta őket. Igaz a látvány nem sokáig volt mutatós, hiszen pillanatok alatt elpusztítottunk mindent, és csupán az üres tányérok maradtak utánunk. A borzasztó szennyesedény kupacot Delia és Simon együtt próbálták minél rövidebb idő alatt eltűntetni, ami még így is legalább negyed óráig tartott. Mi a többiekkel a kaja kóma tünetei próbáltuk kiheverni amikor hangos kopogtatásra lettünk figyelmesek. Hirtelen kipattant a szemem, és szokásos "Nyitva van!" kiálltás helyett kiszaladtam az ajtóba.
-Igen?- dugtam ki a fejem egy vékony résen
-Milly, bemehetünk? Mondanánk néhány dolgot nektek!- toporgott az ajtóban Lori, George és Nathan
-Oh, mindjárt!- döbbentem le- Csak beszorult valami ide az ajtó mögé...Várjatok!
-Ki az?- meredt rám a húgom
-Tüntesd el Lucast!- motyogtam- Ez a fránya ajtó!- rángattam a nyílászárót
-Megtolom innen!- szólt kintről Lora
-Milyen nagy szerencse, hogy itt vagy LORA!- emeltem ki a nevét- Gyertek csak beljebb, George, Nathan és LORA!- hangsúlyoztam újra
-Baj van? - fordult felém a lány
-Jaj, dehogy.
-Akkor miért mondom olyan furcsán a nevem?- faggatott
-Csak...-törtem az agyam egy jó kifogáson
- Ez egy játék!- segített ki Fallon- Sophieék mindig ezt játszák az oviba. A négy betűs neveket hangosabban mondják. -magyarázott valamit
-Ja, most már értem!-gondolkodott el- Fogjuk rá!
A nappaliból eltűnt a hatalmas tömeg. Adam, Dana és szerencsére Lucas is elbújtak valahova, így még kisebbre csökkent a lebukásunk esélye, bár most minden hiányzott csak az nem, hogy Lori bejöjjön hozzánk, csak úgy spontán.
-Egyszerű amúgy! Tudod a, Delia, Alice, Simon halkan ejtendő, de a PAUL- kiabált Robin- és a NICK hangosan. -helyeselt
-Egyébként!- tereltem- Mi a helyzet a nappal? Jól bírta az estét a színpad?
-Tökéletesen!- bólogatott Nath
-Másrészt csak egy pár percre jöttünk! Elmondjuk a programtervet, aztán megyünk is tovább.- vette át a szót Mr. Woods
-Derekéknél voltatok már?-sápadtam el
Ekkor jutott csak eszembe, hogy Ian egy teljesen másik házban van, és fogalmam sincs arról, hogy miket mondhatott Lorának az érkezéséről. Abban bíztam, hogy nem volt túl bőszavú.
-Igen!- bólogatott Lori- Képzeld Ian korán reggel már megérkezett Destinyhez. Irtó cukik együtt, sajnálom, hogy Lucas nem tudott elszabadulni a munkahelyéről.- szomorodott el
CZYTASZ
Kapj el! II.-A Woods Cheer története
Dla nastolatkówKét olyan hét, ami felkavar, ösztönöz és valóra váltja az álmaid nem maradhat folytatás nélkül! A júliusi tábor után, Emily Johnson új kalandok elé néz. Elindul a Woods Cheer, ahol életében először nem csak vezérszurkolóként, hanem edzőként is telj...
