Nem túl gyakran hallok arról, hogy aki ötkor kel az mosolyogva ébred, ami mondjuk elég megérthető. Én viszont ma erre rácáfoltam. Mihelyst kinyitottam a szemeimet Nicket pillantottam meg, de nem ő volt közvetlenül a vigyori pofim oka. Róla asszociáltam rögtön a nővérére, akiről az előző este, sőt nap legjobb poénja jutott eszembe. Ki hasonlítja a pár jelöltjét, egy kiskutyához? De most őszintén!
Vihorászva totyogtam le a nappaliba. Fogmosás közben is táncikáltam és dudorásztam. Lehet, hogy olyan voltam, mint aki életében először szerelmes, de ez a szórakozott hangulat a lépéselőnyömnek volt betudható.
-Mi megy a fejedben?- lépett mellém Lonnie
-Semmi konkrét! Jó kedvem van!
-Nekem is!- mosolyodott el
-Akkor Matilda áthozza ide Sophiet?
-Igen! Egyébként is az itteni reptérről utazik tovább. Elvileg tíz óra körül ide is érnek.-
-Rendben! Mi pedig induljunk el a megbeszélésre! Ma én tartom. -nyitottam ki a zárat az ajtón
A kicsi bevásárlókocsink, Hesztia társaságában felgurultunk a zóna elejébe. Összeszedtük félúton Destinyt és Joet, akik ugyancsak a reggeli meetingre tartottak. Körbe ültük ugyan azt az asztalt, mint pár napja. Kicsattanó örömmel, és boldogsággal az arcomon álltam előttük, még akkor is amikor a folyamatosan késő River-re vártunk. Ez idő alatt jutott eszembe, hogy megint nagyon jó híreket hoztam nekik. Múltkor a szabadprogramok jutottak nekem, ma pedig a pénteki záróbuli részleteibe avathatom be őket.
-Rémlik, hogy az 5:30, az nem 5:40? - meredtem a hirtelen megérkező fiúra
-Igen! Bocsánat!- ült le az üres székre
-Plusz pont, mert nem mentegetőztél!- legyintettem
-Ma mi a téma? Múltkor azt mondtad, hogy mindig az fogjuk kívánni, hogy te gyere. Nos? -dőlt hátra Joe
-Ezt még mindig fenn tartom! Mesélek nektek a pénteki záróbuliról. Elmondok néhány teendőt, pontosabban kettőt. Aztán mindenki mehet a dolgára.
-Eddig tetszik!- helyeselt Annabell
-Szóval a napokban egyeztetett George a szomszéd táborra. Szerettek volna becsatlakozni a záróbuliba ők is. Mi pedig rendes, kedves, vendégszerető leendő egyesületként rábólintottunk. Sőt a vasárnapi versenyen is részt fognak venni!
-Biztos jobban ugranak tripla bicskát, mint én!- nevetett River
-Majd megkérdezzük tőlük!- kontráztam- Szóval ebből adódik egy másik dolog. A péntek esti programra szeretnénk, ha keresnétek magatoknak egy párt. Nem kell, hogy csapattag legyen és nyugodtan össze lehet beszélni a kosarasokkal is.
-Juj ez nagyon izgi!- fészkelődött Destiny
-Persze nem erőszak! Ha inkább egyedül jönnétek, mi azt is támogatjuk, ez csak egy felajánlás.
-"Felajánlás" -macskakörmözött a levegőbe Fallon
-Na jó! Neked nem, a többi csapatnak igen!- nevettem
-Valahogy gondoltam!- forgatta a szemét vigyorogva
-Egyébként ennyi lenne a hatalmas történet mára. Adjátok át a csapattársaitoknak! Holnap reggel pedig, ha minden jól megy Lora vár itt titeket 5:30-kor- hangsúlyoztam az időpontot
-Értettem!- grimaszolt River
-Legyen szép napotok!- engedtem el őket
Mi is hátra mentünk Lonnieval és összeszedve a csapatot, egy rövid bemelegítés után elkezdtük a gyakorlást. Ez volt az első olyan alkalom, hogy sikerült végig megcsinálni minden elemet. Nem mondom, hogy jól, de sikerült. Estünk, keltünk, sőt Pault majdnem ki is gáncsoltam, de szerencsére mindenki megúszta a próbát, újabb sérülések nélkül.
YOU ARE READING
Kapj el! II.-A Woods Cheer története
Teen FictionKét olyan hét, ami felkavar, ösztönöz és valóra váltja az álmaid nem maradhat folytatás nélkül! A júliusi tábor után, Emily Johnson új kalandok elé néz. Elindul a Woods Cheer, ahol életében először nem csak vezérszurkolóként, hanem edzőként is telj...