Kapj el! II.-A Woods Cheer története

1.RÉSZ:Vigyázz! Kész! Rajt!

Az egész  tábor egy hétfői nappal veszi kezdetét, de mi már előző héten szombaton összepakolva hadikészültségben álltunk. Tisztában voltunk vele, hogy a tökéletes előkészüléshez idő kell. Így mi már vasárnap késő délután megérkeztünk a Centrum területére.

Minden elképzelésünket felülmúlt az amivel ott találkoztunk. A sokat hangoztatott tíz hektár tényleg hatalmas volt. Ameddig a szem ellátott csak házakkal, épületekkel, csarnokokkal és zöld füves parkos részekkel lehetett találkozni. Ez maga a sport paradicsom. Minden lehetőség biztosított a gyors, szakszerű, és elsősorban biztonságos felkészülésre.

-És, ha majd úgy mondom, hogy "átvitt értelemben"?-emelte ki a bőröndjét a csomagtartóból Lora

Míg a lakástól kiértünk az állam déli végébe Lori végig a megnyitóbeszédjét tökéletesítette. Szinte egyforma mondatokat halmozott egymásra. Az összes kötőszót kicserélte már egy másikra annak reményében, hogy úgy majd szabatosabban és természetesebben fog hangzani a mondanivalója. Mondjuk szerintem ami szabatosan van megfogalmazva az már nem igazán lehet természetes, és ugyanígy fordítva, de Lora mégis erre az összhatásra törekedett végig. Még akkor is a szavak sorrendjén dolgozott, amikor bementünk egy közeli üzletbe teát és müzlit venni. Az egyik ott dolgozó fiatal lányt is megállította, azért, hogy kikérje a véleményét.

 Szerencsére ezzel szemben az én részem elég egyszerű. Rám maradt a szabályok és a programtervek, feladatok ismertetése, illetve a mérhetetlen nagy mértékű bocsánatkérés a boltos leányzótól.

Összességében sok dolgot vettünk alapul a virginiai táborból, de a tapasztalataink alapján ejtettünk módosításokat is. Szerettük volna, ha nálunk kicsit közvetlenebb, és még egy fokkal szabadabb a levegő, annál is, mint amit mi megéltünk.

-Szép estét! Kikhez van szerencsém? -lépett mellénk egy ötvenes férfi

-Üdvözlöm! Emilia Johnson vagyok. Ő pedig a munkatársam, Lora Parker.

Annyira furcsa, és mégis csodálatos ezt így kimondani. Nem is feltétlen, hogy a barátnőm a munkatársam is egyben, de néha még a Emilia néven is meglepődök. Amióta összejöttünk Nickkel egyre gyakrabban használom így a nevem. Igaz, hogy a legkomfortosabban akkor érzem magam, ha Emilynek, vagy Millynek szólítanak, de néha jó feszegetni a határainkat.

-A Woods Cheertől jöttünk!-vette át a szót Lori

-Claus Blue !-fogott kezet velünk-Önök pedig biztosan George munkatársai.

-Igen!-helyeseltünk

-Öröm látni, hogy az öreg "G'Boy" új dolgokba fektet. Jöjjenek velem, megmutatom melyik lesz az Önök területe.- kalauzolt körbe minket a férfi

Úgy tűnt jól ismeri Mr. Woodsot. Mondjuk a "G'Boy" hallatán majdnem elnevettük magunkat... Valószínűleg egyetemre járhattak együtt, de erre még biztos választ nem kaptunk.

-Az első fél a szurkolóké.-zökkentett ki Claus Blue- A hátsó bejáratot idén a kosárlabdaválogatott foglalta el. Pont most képzik az utánpótlást. Rengeteg fiatal fogja ellepni azt a zónát is kedden. Mi csak örülünk neki, ha ennyi gyerek sportol szívesen.

-Ebben egyetértünk!-bólogattam

-Itt is lennénk! Ez az öt apartman az Önöké, illetve minden más, ami a fehér kerítésnek ezen az oldalán található. Beleértve azt a medencét, -mutogatott- a tűzrakót, a három tornacsarnokot, illetve azt a házat. Edzői külön épületként szokták használni.

-Az ebéd, hogy lesz megoldva?-faggatóztam

-A két zóna között van egy nagy étkező. Az az egyetlen közös pont a két tábor között.