The Promise

A Rang Ára

Sebastian

Öt nap telt el azóta a délután óta...
Most itt fekszem még mindig DooHoonék házában. Adam elvileg három szobával arrébb. A gyerekek, legalábbis JiNu. Hol nálam, hol nála alszik. NamJoon leginkább nálam van, elmondása szerint nem akar egyedül hagyni. Adamhaz nem járkál át, talán egyszer ha volt bent nála. Hiába kértem, hogy hozzá is menjen, azt mondta ő nem szorul se védelemre se vigasztalásra. Mintha tudná mi történt valójában... Pedig mindenkit megkértem, hogy ne mondjon semmit neki.
Most is itt alszik a mellkasomon, én pedig azon gondolkodom mit tegyek miután, majd DooHoon azt mondja haza mehetünk.
Maradjunk együtt? Vagy hagyjam el? Esetleg ő fog elmenni?

Gondolataimból és aggodalmaimból NamJoon mocorgása és ásítása zökkent ki.
- Jó reggelt papa. - Ásít, szemét törölgetve, és mellkasomról le csúszik de mellettem maradva fekszik tovább.
- Jó reggelt kicsim.- mosolyodom el, és fejére simítok.
- Régóta fenn vagy? Hozzak kaját, vagy innivalót?- kérdezi mert ezeket is ő maga intézte az elmúlt napokban, hiába mondta neki DooHoon, hogy majd ő vagy a szobalánya intézi. Nem akart másra bízni.
- Nemrég, és köszönöm fiam nem kérek semmit. Nyugodj meg.
- Oké...- bólint.
Kis időre csend telepedik ránk. NamJoon az ujjaival a takarót babrálja, mintha mondani akarna valamit, de nem tudná, hogyan kezdje.
- Papa?- szólal meg óvatosan, feljebb ülve.
- Igen szívem?- nézek rá, újra elmosolyodva.
- Nem Youngpyo bácsival veszekedett apa és te sem véletlenül kerültél oda igaz?- néz szemeimbe- Youngpyo bácsi téged védett tőle... igaz?! Mert ő okozta a sérüléseidet igaz?!
Kérdése hallatán a szívem kihagyott egy ütemet...

- Ezt...ezt- remeg a hangom és habár sikertelenül de próbálom a látszatot fenn tartani- ezt miből következtetted? A válasz pedig nem! Nem igaz!- próbálok határozottan válaszolni, de sajnos, sose tudtam jól hazudni...
- Papa...ha Youngpyo bácsi csinált volna valamit te nem sérültél volna meg ennyire... És nem is akarna így óvni apától.
És előző nap is veszekedtetek valamin! Tudom, hogy akkor is bántott téged valami! Éreztem és láttam rajtad! Már akkor is bántott?! Emberi alakban is kezet emelt rád!- kel ki az ágyból egyre dühösebben, még könnyei is ki csordulnak idegeseégében- amiatt történt minden amit megtudtam?! Mert ha miattam...
- Nem!- szólalok meg nehezen, mert szívem szakad meg érte...- nem! Szívem, semmi sem a te hibád- hívom kezemmel vissza, de nem mozdul.
- Akkor miért bántott?!- kérdezi továbbra is.
- NamJoon! Apád...-veszek mély levegőt - Nem bántott!
- Ne védd őt!- kiált rám- És nem akarom a közelünkben tudni! El kell jönnünk onnan! Még most, nem akarom, hogy újra megtegye!
- NamJoon! Elég!- szólok kissé erélyesebben mert habár a szívem mélyén jól esnek szavai és, hogy így vigyázni akár rám... Főleg, hogy tudom amit tudok...de félek, hogy hova fajulhatnak ezek az érzései...- Apádtól...
- Ő nekem már nem az apám!
- Ezt vond vissza fiam! Nem gondolhatod komolyan!
- Miért nem?! Ha az örökségemre gondolsz, én bármikor lemondok róla!
- Azt se tudod mit be....
- Miért véded?! Miért állsz ki mellette állandóan?!
- Azért...- akartam mondani, de a szavak bennem rekedtek.
NamJoon még mindig állt, könnyei csíkokat hagytak arcán. Mondani akartam valamit, bármit, de csak a gombóc nőtt egyre nagyobbra a torkomba, főleg mert... valahogy éreztem, hogy igaza van...

Hirtelen kopogtak, mire mindketten hevesen el kezdtük törölni arcunkat.
- Erre még vissza térünk NamJoon!- mondom neki, mire csak elszántan néz vissza rám.
Az ajtó nyílt és DooHoon jelent meg.
- Rosszkor?- kérdezi felváltva tekintve ránk.
- Nem- veszek egy reszketeg sóhajtok- Gyere csak.
DooHoon belép, de mint kiderült nem egyedül jött.
- MinJae!- csodálkozom el, de rá mosolygok- Hát te? Ugye nem a falkával van valami?
- Szia, Sebastian. Nem a falkával...- néz DooHoonra aki csak vállat von és mellém jön- velünk minden rendben csak...izgoltunk.
- Értem- nyugodok meg- NamJoon - fordulok a csendben álló fiamhoz- Menj, és készíts magadnak és az öccsédnek is reggelit, ha még nem evett kérlek.
Bólintott és egy egy még hajlás után távozott.
- Hogy vagy? Fáj még a vállad vagy az oldalára?- Kérdezi DooHoon.
- Nem. Neked hála már jól vagyok.
- Kár... párszor még szívesen át masszíroztalak volna...- kacsintott, mire csak a szememet forgatom.
- Mindegy- komolyodik meg- valójában nem feltétlenül jó hírrel jöttem...
- Ugye tényleg nem a falkában történt valami?- nézek Minjaera.
- Nem, tényleg! Csak aggódunk értetek- nyugtat meg egy kis mosollyal- de amúgy nem történt semmi.
- De nem tudnak...- nézek vissza DooHoonra.
- MinJaen kívül senki- válaszol.
- Akkor jó...